Bella Andre - A Sullivan csalad 1 - A Sullivan család

SAVE OFFLINE

Name: Srajerova Alexandra Order: 16631991 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.

BELLA ANDRE A Sullivan család

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű: Bella André: The Look of Love Chase&Chloé - The Sullivan Book 1 Fordította TÓTH ATTILA

Első fejezet Chase Sullivan hétéves volt, amikor először kézbe vette apja polaroid fényképezőgépét, és felvételeket készített vele. A tizedik születésnapjára megkapta az első saját gépét az apjától, és addigra mindketten tudták, hogy a fiúból fényképész lesz. Végeérhetetlen sorozatban készítette a fotókat a hét testvéréről, valamint az anyjáról és apjáról – amíg a férfi meg nem halt, amikor Chase tízéves volt. A testvérei nem mindig örültek, hogy egy fényképezőgép lencséje irányul rájuk, és a fivérei többször meg is fenyegették, hogy kiverik a kezéből a gépet, ha nem teszi le. Mégis, a hivatásos fényképészként végzett, egy évtizednél is hosszabb munka után, melynek során sivatagi tájaktól kezdve olimpiai atlétákig szinte mindent fényképezett, még mindig úgy vélte, hogy a legelső modelljei – a családtagjai – jelentették számára a legérdekesebb témát. Ezért is vállalta örömmel a hivatásos fényképész szerepét jelentős családi események alkalmával, főleg az olyan fontosnál, mint az anyja hetvenedik születésnapja volt. Ryan öccsének a háza, amely a San Francisco-öbölre nézett, ideális helyszín volt az ünnepségre. A hatalmas nappali szobát és a konyhát teljesen megtöltötték a vendégek, akik azért jöttek, hogy jókívánságaikat fejezzék ki a Sullivan család szeretett fejének. A társaság vidáman társalgott és kacarászott, amikor Marcus, Chase legidősebb bátyja és a Sullivan Borászat tulajdonosa átölelte anyjuk vállát, és a nőt odavezette a nagy, születésnapi tortához. A teremben hirtelen csend lett, Chase pedig letette a sört, és felvette a fényképezőgépet. Először azt fényképezte le, hogy Sophie, a húga gondosan meggyújtja a gyertyákat, amelyeket úgy rendezett el a tortán, hogy az anyjuk nevét és a hetvenes számot formázzák. Ahogy belenézett a keresőbe, Chase már nem először döbbent meg, hogy Sophie mennyire hasonlít az anyjukra. Mary Sullivan modell volt, amikor a fiú apjával találkozott, és sok évtizeddel később is ugyanolyan sugárzás áradt belőle, ahogy ott állt gyerekei és barátai gyűrűjében. A haja már nem hosszú, sötét és fényes volt, mint amikor a róla készült képek a magazinok címlapját díszítették, hanem ősz, és rövidre vágottan bodorított, ám Chase Mary mindkét ikerlányában, Sophie-ban is és Loriban is világosan észrevette azokat a vonásokat, amelyek az anyjukat jellemezhették a húszas évei közepén. Mary bőre még mindig napbarnított árnyalatú volt, végtagjai pedig hosszúak és elegánsak, és a férfit

gyakran meglepte, hogy anyjuk arckifejezésében milyen tökéletesen ötvöződik Sophie ösztönös nyugodtsága és Lori elfojthatatlan energiája. Nem egy vendégtől hallotta, hogy nehéz elhinni, hogy Mary már hetvenéves, mert legalább tíz évvel fiatalabbnak tűnik. Főleg úgy, tették hozzá többen mosolyogva vagy pici grimasszal – attól függően, hogy melyik gyerekére néztek éppen –, hogy Mary gyakorlatilag maga nevelt fel nyolc gyereket azt követően, hogy a férje negyvennyolc éves korában, váratlanul meghalt. Chase mellkasa összeszorult, mint mindig, amikor az apjára gondolt. Azt kívánta, bárcsak Jack Sullivan is ott lehetne velük. Nemcsak azért, mert még mindig nagyon hiányzott neki az apja, hanem azért is, mert tudta, hogy az anyja mennyire szerette a férjét. Erőszakkal kiűzte a fejéből a sötét gondolatokat, és lefényképezte a tortát az égő gyertyákkal – hetven volt belőlük, plusz egy a szerencse kedvéért. Marcus rázendített a „Boldog születésnapot” kezdetű ünnepi dalra, és a helyiségben hamarosan mindenki csatlakozott hozzá. Miközben az anyja olyan sugárzó boldogsággal nézett rájuk, mintha nem is gyilkolnák éppen az egyszerű dalt a hamis éneklésükkel, Chase a csoport szélére ment, hogy a családból minél többen ráférjenek a képre. Amikor a születésnapi dal véget ért, Marcus megszorította Mary kezét, és azt mondta: – Ideje, hogy kívánj valamit, mama. Az anyjuk végignézett az őt szeretők sokaságán, és mindnyájukra rámosolygott. – Olyan sok kívánságom teljesült már. – A mosoly szélesebb lett. – De még ennél is többet szeretnék. Legalább hetvenszer többet. Mindenki együtt nevetett vele, és tudták, hogy a nő a bolygón élők egyik legszerényebbike. Bármi kívánsága volt az életében, az egyértelműen a gyermekei javát szolgálta. Nem ment újra férjhez, és amennyire Chase emlékezett rá, nem is randevúzott soha senkivel. Helyette az ő nevelésükre koncentrált, miközben támogatta és segítette őket. Most, hogy már felnőttek, az anyjukra még mindig számíthattak, ha szükségük volt rá… és sokszor olyankor is segítséget kaptak tőle, amikor észre sem vették. Amikor Mary Sullivan behunyta a szemét, hogy kívánjon valamit, és újra kinyitotta, hogy lehajoljon és elfújja a gyertyákat, Chase azt remélte, hogy az anyjuk végre legalább egyszer magának kívánt valamit. Mindenki tapsolt, és Chase remek képet készített, amikor Marcus csókot nyomott az anyjuk arcára, Sophie pedig hátulról ölelte át Maryt. Chase egymás után készítette a

felvételeket az ünneplő testvéreiről, és tudta, hogy nagyon fognak tetszeni az anyjának. Hamarosan már annyi kép volt, hogy egy nagy fotóalbumot meg lehessen tölteni velük az anyja hetvenedik születésnapjának a megörökítésére. Letehette volna a fényképezőgépet, de másképp döntött. Egy nyolcgyermekes családban mindegyik testvérnek megvan a saját helye. A fényképeken, amelyeket Chase az eltelt huszonvalahány évben készített, világosan látszott, hogyan alakul ki mindegyikük személyisége. Marcus már az apjuk halála előtt nagyon komolyan vette a legidősebb Sullivan szerepét. Tizennégy évesen ez nagy hasznára is volt, amikor megpróbálta azonnal átvenni apjuktól a kormányt. Chase tudta, hogy mindnyájan nagy hálával tartoznak neki, amiért feláldozta értük a gyermekkorát, és rendkívüli mértékben örült, hogy bátyja megtalálta az igazi hivatását az általa tíz éve alapított Sullivan Borászat pincéiben és boraiban. Sajnos, ahogy a fényképezőgépét a legidősebb bátyjára irányította, bosszús kifejezést vett észre a testvére arcán, miközben Marcus a barátnőjével, Jill-lel beszélt. A lányt nyilvánvalóan felkavarta valami, mert a száját lebiggyesztette, a szeme pedig összeszűkült, ahogy a társaság tagjait nézte. Chase határozott frusztrációt látott a bátyja arcán, ezért leengedte a fényképezőgépet. Nem érezte helyénvalónak, hogy megörökítse ezt a pillanatot Marcus és a barátnője között, mivel tudta, hogy a testvére egyikükkel sem szeretné érzékeltetni, hogy nincs minden jól. Lori, a huszonnégy éves húga és Sophie ikertestvére megráncigálta a könyökét, és ő boldogan nézett le a lány mosolygós, pajkos arcára. – Boldognak látszol, Pajkos. Barátságossal minden rendben van? Még annak idején LoritPajkosnak, Sophie-t pedig Barátságosnak keresztelte el. Ha a két lány nem lett volna külsőre tökéletesen egyforma, Chase egy pillanatig sem gondolta volna, hogy rokoni kapcsolatban állnak egymással. Sajnos az elmúlt néhány hónapban az ikrek nem igazán jöttek ki egymással. Természetesen egyikük sem szólt egy árva szót sem a fivéreinek, hogy min civakodnak. Még ha nehezteltek is egymásra, emlékezett vissza Chase, az ikrek akkor is tökéletes párt alkottak. Az összes testvére között mindig is Lori volt a legjobb modellje. Fantasztikus koreográfusként imádott táncolni, és már kétéves korától boldogan produkálta magát, ahogy a bátyja egymás után készítette a felvételeket a pörgő, ugrándozó és ringatózó kis testről. Mégis, Chase úgy vélte, hogy a kishúgáról a legjobb képek akkor készültek, amikor minden mozgás megszűnt, és a lány el is felejtette, hogy fényképezik. A szeretetét, energiáját és szenvedélyét a táncba sűrítette össze, és ezek az érzelmek akkor is ott

maradtak a nagyon bájos arcán, amikor a mozgást már befejezte. Az ikertestvérével kapcsolatos kérdésre adott néma válaszként Lori Sophie felé nézett, és elkomorult az arca. „Ne kívánd, hogy belekezdjek”, üzente a tekintete, majd a lány gyorsan elfordította a fejét, és visszafordult Chase-hez, hogy megnyugtassa. – Hogyne, minden a legnagyobb rendben van. – Abba az irányba mutatott, ahol a két testvérük, Zach és Gabe összeszorított ököllel, látszólag nagyon heves vitát folytatott valamiről. – Találkoztál már a lánnyal, akivel Zach eljött erre az estére? – Igen – mondta Chase, miközben futó pillantással végigmérte a tűsarkú cipőt viselő szőkeséget. A nő szép volt, mint mindegyik, akikkel Zach járt, de nem kifejezetten rendkívüli. Ahogy Chase egymás után a fivéreire nézett, hamarosan rájött, hogy mitől van olyan széles vigyor Lori arcán. – Korábban Gabe járt vele, ugye? Lori nevetett, ahogy megválaszolta a kérdést. – De még mennyire. Ahol hat, huszonhét és harminchat év közötti fiútestvér van együtt, ott a dolgok nagyon könnyen zűrössé válhatnak. A nyolc testvér egy fedél alatt sok nevetést, rengeteg csipkelődést… és minden valószínűség szerint legalább egy nagy vitát jelent. De mivel egyértelmű volt, hogy egyik fivérének sincsenek komoly érzelmei a lánnyal kapcsolatban, Chase úgy vélte, hogy bármi viharos összetűzésre nulla az esély, és legfeljebb az öklük összeszorításával engednek le valamennyi gőzt. A középiskola óta Chase többször hallotta, ahogy a nők elragadtatottan nyilatkoznak Zach megjelenéséről, és a fiú határozottan ki is használta a természettől kapott adottságait. Annak alapján, hogy Zach két dolgot szeretett igazán – a gyors autókat és a klassz nőket –, Chase feltételezte, hogy eddig minden remekül alakul. Miközben pár felvételt készített, ahogy Zach a saját partnerére való igényét hangoztatta, úgy döntött, hogy a képekkel a következő héten letámadja néhány barátját, akik sikeres modellügynökséget vezetnek. Ha Zach valaha is beleegyezne, hogy letegye a szerszámait, és ne a sportautóival törődjön, hanem inkább a legdivatosabb ruhákban pózoljon, egy modellügynök szinte bármit megfizetne az idejéért. Ahogy ezután Chase Gabe-re irányította a kamerát, az jutott eszébe, hogy minden valamirevaló ügynök Gabe-et is megpróbálná felvenni a listájára. Bár Gabe volt a legfiatalabb a fivérei között, ő volt a leginkább megtermett és legerősebb Sullivan. Az ő munkája volt a legveszélyesebb, mivel tűzoltóként dolgozott San Franciscóban. Az évek

során nem egy alkalommal kellett már otthagynia ilyen jellegű összejöveteleket, amikor hirtelen hívást kapott. És az ilyen alkalmakkor a Sullivanek egyébként hangos társaságának minden egyes tagja elhallgatott, hogy magában imát mondjon a fiú biztonságáért. Aznap este Chase csak remélni tudta, hogy a szakadó eső miatt Gabe velük maradhat egészen a parti végéig. Éppen leengedte a fényképezőgépét, amikor Lori azt mondta: – Fogalmam sincs, hogy Zach és Gabe miért hajlandó egyáltalán vitatkozni a lány miatt, amikor az le sem tudja venni a tekintetét Smithről. Egyszerű vállrándítással nyugtázta mozicsillag testvérüknek a földkerekség összes nőjére gyakorolt határtalan vonzerejét, és folytatta: – Hozok süteményt, mielőtt mind elfogyna. Te is kapsz egy darabot belőle. Ahogy a húga visszament a társaság sűrűjébe, Chase újra felemelte a fényképezőgépét. Semmi kétség, a rendkívül jól karbantartott és igéző húgocskája egy fickót teljesen magába fog bolondítani egy nap. És az illető alak is átkozottul szerencsés lesz, ha megkaphatja Lori nagy szívét. A lány természetesen tudta, hogy a lencse rá irányul, mert megfordult, rákacsintott a bátyjára, és a szájával a következő szavakat formázta: – Ahogy mondtam. – És hüvelykujjával Smith felé mutatott, ahogy a fiút éppen megkörnyékezte Zach partnere. Chase szinte bűntudatot érzett, ahogy a fényképezőgépét a fivére, Smith felé fordította. Az elmúlt tizenöt évben a fiút a színészet iránt érzett rajongása – és a hatalmas tehetsége – több ezer fényképezőgép és a világot behálózó média kereszttüzébe állította. Chase mindig nevetett, hogy az emberek mennyire megfeledkeznek magukról a mozicsillag testvérük mellett. Valójában Smith is ugyanolyan normális ember, mint ők, a többiek. Azt azonban be kellett ismernie, hogy ha valakinek ötvenméteres jachtja van Olaszországban, és azon rendszeresen filmcsillagok gyűlnek össze, az nem kifejezetten normális dolog. Most is, ahogy a nő túlságosan közel ment Smithhez autogramot kérni, Chase határozottan meglepődött, hogy a bátyja milyen jól kezeli a hírességét. Bár Smith sosem panaszkodott, de Chase tudta, hogy a Smith Sullivan-szerep folytonos alakítása az egész világ előtt időnként meglehetősen fárasztó lehet. Éppen ezért, amikor családi körben összegyűltek, a többiekkel együtt nagy hangsúlyt helyezett rá, hogy ugyanúgy kezelje a testvérét, mintha semmiben sem különbözne tőlük. Rögtön Smith mellett, jobboldalt, Ryan testvérük húzott arrébb egy nehéz ládát, hogy

helyet csináljon a tánchoz, mivel a zenekar is rákezdett. A profi atléta Ryan magas és izmos volt, és a mozdulatot teljesen könnyednek szánta, de a fényképezőgép objektívjén át Chase meglátta az állkapocs enyhe összerándulását, ahogy Ryan jobb válla túlságosan is kitekeredett közben. Fivére legfőbb célja már gyerekként az volt, hogy a San Francisco Hawks baseballcsapat ütőjátékosa legyen. Óriási ünnepséget csaptak, amikor a főiskoláról Ryant beválasztották a Hawks tagjai közé. Az elmúlt tíz év során Ryan azt a benyomást keltette, mintha a játék közbeni megiramodás nem is lenne nehéz. Chase viszont tudta jól, a testvére mennyire tud koncentrálni, amikor igazán akar valamit, például hogy a nemzeti baseballbajnokság legjobb ütőjátékosa legyen. Mihelyt Ryan szabaddá tette a táncparkettet, Lori letette a tortát, és megfogta a fiú kezét, hogy egyen belőle. Chase még akkor is őket fényképezte, amikor Ryan megpróbálta elhúzni Sophie-t, hogy táncoljon, de a lány egyszerűen megrázta a fejét, és beleolvadt a háttérbe. Sophie Lorinak pont az ellentéte volt. Nem Pajkos, hanem Barátságos. A fiú nem is tudta volna másnak elképzelni, mint könyvtárosnak, és biztos volt benne, hogy a testvére imádja a munkáját San Francisco központi intézményében. Még amikor gyerekek voltak, és Lori megpillantotta őt a fényképezőgéppel, egyszerűen az arca elé emelte a kezében tartott könyvet, és eltakarta az arcát, amíg Chase fel nem adta a próbálkozást, és más áldozat után nem indult. Tudta, hogy a lány szándékosan nagy ívben kerüli őt és a fényképezőgépét aznap este. Mindig is érezte, hogy a háttérbe való beleolvadás legalább annyi tehetséget igényel, mint a kamera előtti tündöklés. Sophie már kislánykorától fogva igyekezett elsajátítani a megfigyelés művészetét. Nézni. Mindent megjegyezni. Chase az évek során rengeteget tanult tőle, és gyakran gondolt is rá, ahogy a fényképezőgép mögé lépett. Egy pillanattal később vékony, de erős kezet érzett a derekán. Letette a fényképezőgépet, hogy homlokon csókolja az anyját. – Boldog születésnapot, mama. Remélem, jól érzed most magad. Az anyja elmosolyodott, majd ugyanazt a választ adta, mint mindig, amikor a köszöntésére összegyűltek. – Ez a lehető legnagyszerűbb születésnap, drágám. Egyszerűen csodálatos. Ahogy ott álltak egymást átölelve, és figyelték, hogy a többi testvér hogyan táncol és kacarászik, Chase is így gondolta. Tényleg ez volt a legjobb születésnapi összejövetel. Pár perccel később Sophie boldogan vállalta, hogy pár felvételt készít Chase-ről és az anyjukról.

– Akármit csináltok is, a lényeg, hogy ne mosolyogjatok – idézte a régi családi tréfát, amelyet még az apjuk eszelt ki valamikor régen, amikor sikertelenül próbálta rávenni a nyolc szófogadatlan gyermekét, hogy egyszer végre együtt mosolyogjanak a fényképen. Végül azt mondta, hogy nem mosolyoghatnak, mert akkor… Természetesen, mivel tilos volt mosolyogni a lencse előtt, mind olyan vigyorgásban törtek ki, hogy a kép remekül sikerült. Az eső igazából megeredt, és Chase az egyre sötétebbé váló égből sejtette, hogy az idő igencsak barátságtalanra kezd váltani. Mivel kora reggel Marcus borászatában kell fényképeznie Napa Valley-ben, úgy tervezte, hogy egy kicsit korábban megy el a mamája összejöveteléről. Az esőben és a sötétben a városból a Napa Valley-be vezető út a tervezettnél is tovább fog tartani, ezért jobb előbb elindulni, mint később. Megígérte az édesanyjának, hogy a fényképeket minél előbb elküldi, visszatette a fényképezőgépét a táskájába, még egyszer, utoljára megölelte Maryt, és távozott. ***

Egy órával később Chase BMW-je a Sullivan Borászathoz vezető, egyre keskenyebbé váló út egyik kanyarjában haladt. Az ablaktörlő eredménytelenül birkózott az esővel, és az utat is csak sejteni lehetett. A következő négy nap során Chase-nek Marcus borászatában kellett fényképeznie a Jeanne & Annie iroda számára – az egyre tekintélyesebbé váló intézmény a vezető divatházak stílusát ötvözte a sajátjával. A modellek és a kisegítő személyzet tagjai a városi szállodában laktak, de Chase a fivére vendégházában kapott szobát, a szőlőültetvény közepén. A borászat tökéletes helyszín volt a felvételekhez, különösen tavasszal, amikor a tőkéken nőnek a fényes, zöld levelek, a sorok között pedig sárga virágok nyílnak. Hirtelen villám cikázott végig az égen, és ha elég széles a keskeny út padkája, Chase megállt volna, hogy pár képet készítsen a viharról. Imádta az esőt. A heves záporok megváltoztatták a táj kinézetét, és egy közönséges mezőt olyan mocsárrá tudtak változtatni, amelyet madarak csapatai lepnek el táplálékért. Azok a körülmények, amelyek a legtöbb fényképészt kifejezetten lehangolták – különösen akkor, ha a tökéletes naplementére volt szükségük a jó kép elkészítéséhez –, őt egyenesen lelkesítették. Pont ezek a pillanatok azok, amikor mindenki fázik, és semmi „nem alakul jól”, amelyek során csodálatos dolgok történhetnek. A modellekről lehullik az álcájuk, és láthatóvá válik a smink mögött, hogy kik is valójában. Chase hitt benne, hogy a felvételeken nemcsak ruhák, ékszerek vagy cipők szépségét kell megörökíteni, de az igazi emberi szépséget is.

Karrierje kezdetén az őt körülvevő szépség természetesen Chase-re is olyan hatást tett, mint a szakmában minden egészséges fickóra. Ez kezdetben a munka különleges előnyei közé tartozott, de a húszas évei vége felé felismerte, hogy az éjszaka örömei még nyolc órán át sem tartanak, ugyanakkor a fényképei időtlenek lehetnek, ezért visszavett a tempóból. Mivel nemrégiben Ázsiában utazgatott, és nem volt senki, aki igazi társaságot jelenthetett volna neki, az elmúlt egy hónapban tartózkodott az egyéjszakás kalandoktól. Úgy tervezte, hogy ezen az éjszakán megtöri ezt a nyugalmat Ellennel, Marcus egyik borászati alkalmazottjával, akivel a fotózás megtervezésekor találkozott. Mindössze pár email üzenet kellett, hogy összehozzák a dolgokat. Kötöttségektől mentes, egyéjszakányi meztelen gyönyör, pont ezt írná fel az orvos, bár Chase gyanította, hogy Marcus nem nagyon lelkesedne, ha megtudná, hogy fivére pont az egyik alkalmazottjával folytat futó szerelmi viszonyt. Nos, gondolt bele, voltaképpen mind felnőttek… Az eső olyan sűrűn esett, hogy Chase alig vette észre a hunyorgó fényt a keskeny út jobb oldalán. Az elmúlt harminc percben egy autót sem előzött meg, mivel ilyen időben éjszaka a legtöbb értelmes kaliforniai otthon marad. Lassított, és felkapcsolta a reflektort, hogy jobban lásson a szakadó esőben. Nemcsak egy autó volt az árokban, de vagy száz méterrel arrébb valaki ment is az út szélén. Nő volt, és nyilvánvalóan hallotta a közeledő jármű hangját, mert feléje fordult, és a lámpafényben tisztán látni lehetett a nedves, hosszú haját. Miközben Chase arra gondolt, hogy a vezető vajon miért nem ül szárazon a meleg autójában, hívja a segélyszolgálat számát, és várja a mentést, megállt az út szélén, és kiszállt. A nő didergett, ahogy figyelte a közeledő férfit. – Megsérült? A kérdezett az egyik kezével eltakarta az arcát, és megrázta a fejét. – Nem. Közelebb kellett menni hozzá, hogy az aszfalton kopogó esőben hallani lehessen őt. A hőmérséklet lecsökkent, és a csapadék egyre inkább jégesővé változott. Bár a reflektor még mindig be volt kapcsolva, több perc kellett a szemnek, hogy hozzászokjon a sötéthez. Chase végre jobban megnézhette az arcot. Akkor érzett meg egyfajta szorítást a mellkasában. A nő szépsége megdöbbentette, annak ellenére, hogy a hosszú, sötét haj a fejére tapadt, és abban a pillanatban az „ázott ürge” megjelölés igen találó lett volna rá. A fényképész szeme egy pillanat alatt felmérte a vonásokat. A száj egy picit nagy, a

szemek pedig kicsit távol vannak egymástól. A test nem egy vékony modellé volt, de ahogy a póló és a farmer rátapadt a bőrére, látni lehetett, hogy a telt formák igencsak szabályosak. A sötétben a férfi nem tudta pontosan megítélni a haja színét, de selymesnek látszott, tökéletesen simának és egyenesnek, ahogy a nő mellére hullott. Csak amikor meghallotta a megjegyzést, „A kocsi meglehetősen összetört”, Chase akkor eszmélt rá, hogy el is felejtette, miért szállt ki. Tudta, hogy túlságosan is vágyakozó tekintettel nézegethette a nőt, ezért igyekezett visszanyerni a lelki egyensúlyát. Az már látszott, hogy az autóval kapcsolatos megjegyzés igaz. Nem volt egy Zach fivéréhez hasonló szerelőre szükség annak megállapításához, hogy a ferde hátú kocsi teljesen mozgásképtelen. Nemcsak az első lökhárító tört szét teljesen a fehér kerítésen, amelynek nekihajtott, de a simára kopott gumi sem adna semmi tapadást a sárban. Aznap éjszaka biztos nem. Ha a kocsi kevésbé bizonytalan helyzetben van, bizonyára arra kéri a nőt, hogy üljön vissza, és ő gondoskodik a kiszabadításáról, de nagyon nem tetszett neki, ahogy az egyik hátsó kerék az árok fölött lógott. Hüvelykujjával a válla mögé bökött. – Szálljon be az autómba! Ott megvárhatjuk a vontatót. Valamennyire tudatában volt, hogy a szavai parancsként hangozhatnak, de a jégeső átkozottul hevessé kezdett válni. Mindkettőjüknek száraz helyre kell kerülniük, mielőtt megfagynak. A nő azonban nem mozdult. Ehelyett olyan pillantással nézett rá, mint ahogy a teljesen őrültekre szokás. – Nem szállok be a maga autójába. Chase belátta, hogy milyen ijesztő lehet egy nő számára teljesen egyedül maradni egy sötét út közepén, ezért egy lépést hátralépett, és csak utána folytatta: – Nem fogom megtámadni. Esküszöm, hogy egy ujjal sem nyúlok magához. Társa szinte összerándult a megtámadni szó hallatán, és Chase gyorsan felmérte a helyzetet. Sosem vonzotta magához a bajban lévő nőket, és sosem tartozott azok közé, akik sérült madarakat gyógyítgatnak. De mivel sokáig élt együtt a két húgával, mindig érezte, ha történt valami. És valami egész biztosan történt ezzel a nővel, azon kívül, hogy az autója teljesen beragadt az árok sarába. Azt akarta, hogy a másik biztonságban érezze magát, ezért felemelte a kezét. – Apám sírjára esküszöm, hogy nem ártok magának. Nyugodtan beszállhat az autómba.

Amikor a nő nem mondott azonnal nemet, Chase még hozzátette: – Csak segíteni akarok. Akart is. Sokkal jobban, mint amennyire egy teljesen idegen esetében logikusnak tűnt volna. – Kérem – mondta. – Hadd segítsek! A nő hosszú pillantással nézett rá, miközben a jégeső csapkodta az utat, és rájuk is bőven hullott. Chase azon kapta magát, hogy lélegzet-visszafojtva várja a döntést. Akármi lesz is, nem sokat számít. Azonban valami különös oknál fogva, igenis számított. *** Chloe Peterson még sosem érezte magát annyira pocsékul, ázottnak… és kétségbeesettnek. Az elmúlt órák során végig túllépte a megengedett sebességet, amíg az eső igazából meg nem eredt. A rendkívül csúszós úton ugyan lelassított, de a gumik régiek és kopottak voltak, és mire ez az eszébe jutott, a kocsi már szánkázott is le az útról. Egyenesen bele egy sáros árokba. Egyszerűbb – és bölcsebb – lett volna az autóban maradni, és kivárni a vihar végét, de nem bírt volna nyugodtan ülni. Mozgásra volt szüksége, különben megőrül a fejében cikázó gondolatoktól. Vállára vetette a kis hátizsákot, és kilépett az esőbe, pont akkor, amikor az jegessé vált. A pici jégszemcsék szúrósak voltak, de ő örült a hidegnek és az eső csípésének. Végre valami másra gondolhatott, és nem csak arra, ami pár órával korábban történt. Szinte el sem akarta hinni. Nem. Egyáltalán nem szabad túlságosan sokat töprengenie a történteken. Most arra kell koncentrálnia, hogyan kerülhet ki az esőből, és találhat valami száraz, biztonságos helyet reggelig. Bőven ráér reggel összerakni a képet, hogy miképp romolhatott el minden annyira, és olyan gyorsan. Chloe nem tudta pontosan, hogy hol van, de remélte, valami város irányába megy. A szőlőültetvények között vezető utak, amelyeken addig haladt, egész éjszaka teljesen kihaltak voltak, de alig indult el a kocsijától, máris egy autó fényét vette észre maga mögött. Újra félelem hasított belé, ahogy egy drága autó állt meg az út szélén, és ettől megtorpant. Teljesen egyedül van a sötét, nedves mellékúton. Nem volt nála a mobiltelefonja, de még ha ott is van, a viharban bizonyára nem lett volna megfelelő térerő. Az a tény, hogy az autó drága, egyáltalán nem nyugtatta meg. A kocsiban ülőnek

ezek szerint pénze van, és ettől csak fokozódott az idegessége. Az elmúlt hat hónapban nagyon is jól megtanulta, hogy a pénz hatalmat jelent. Hatalmat a hozzá hasonló nők fölött. A férfi – igencsak megtermett férfi – akkor kiszállt az autójából, és felé indult, miközben arra kérte, hogy szálljon be. Ki van zárva. Az autós megpróbálta meggyőzni, hogy mellette biztonságban lesz. Csupa megnyugtató dolgot mondott, de neki már túl sok tapasztalata volt az ilyenfajta emberekkel, akik egyvalamit állítanak, de már teljesen mást tesznek. – Nem ismerem magát – mondta a férfinak. Akár baltás gyilkos is lehet. Neki viszont van lába, és elmehet keresni valami olyan helyet, ahol később majd megszárad. Látta a csalódást a férfi arcán, és tudta, hogy az illető újra győzködni kezdi majd, amikor hirtelen gumik csikorgására figyeltek fel. Mielőtt ráeszmélt volna, hogy mi történik, a férfi már átölelte. Ideje sem volt, hogy küzdjön ellene, és eszébe sem jutott, mert rájött, hogy egy gyorsan haladó motorkerékpár már közvetlenül mögöttük van. Behunyta a szemét, és készült az ütésre, amikor a férfi könnyedén a karjába kapta, és beugrott vele az árokba, miközben végig magához szorította a testét. Amikor kinyitotta a szemét, azt látta, hogy a motorkerékpár hátsó gumija megcsúszik, és pont azon a helyen nyeri vissza az egyensúlyát az aszfalton, ahol az előbb még ő volt. Szívműködése, amely szinte már megállt, újra hevessé vált, ahogy a motoros elviharzott. Észrevette, hogy liheg, miközben oxigén áramlik a tüdejébe. Reszketett, a hidegtől is és az ijedtségtől is. – Jól van? Chloe felnézett a férfira, aki a saját testével védte őt, és amióta az kiszállt az autójából, a félelmen kívül először érzett valami mást is, mivel észrevette, hogy az illető mennyire jóképű. Nem így van, ismerte be magának. A jóképű szó nem elég kifejező egy ilyen férfi leírására. Még a sötétben is látni lehetett, hogy szinte mindenki más elbújhatna mögötte. Bár a hideg esőben a haja vizes volt, a ruhája rátapadt, és számos sárfolt éktelenkedett az arcán, mégis eszméletlenül jól nézett ki. Chloe teste meglepő hévvel reagált a látványra. Vagy talán, gondolt bele hirtelen, a melegséget az válthatja ki, hogy még mindig magán

érzi az erős karok szorítását. A megnyugtató erő, és az a tény, hogy a férfi úgy vitte őt arrébb a túlságosan közel lévő motorkerékpár elől, hogy a saját biztonságára még csak nem is gondolt, már szinte arra késztette, hogy bízzon benne. Bármely más éjszakán ennyi talán elég is lett volna. De tényleg elég ennyi? Most, hogy újra biztonságban voltak, Chloe megkísérelt felállni a csúszós sárban, és közben a gondolatait is megpróbálta rendbe szedni, hogy valami értelmes döntést hozhasson. Ő is sáros lett az árokban, ahová a karok védelmében leérkezett, és ahogy megpróbált kikapaszkodni, egyre piszkosabb lett. – Várjon egy kicsit! – mondta a férfi halk, de megnyugtató hangon. – Majd segítek. Felkapta, meglepő könnyedséggel átgázolt vele a sáron, és pár pillanattal később már le is tette az út szélén. Addigra Chloe szeme már eléggé hozzászokott a sötéthez, és meglehetősen tisztán látta a férfi arcát, ahogy az megszólalt. – Határozottan nem biztonságos most itt lenni. Egyikünk számára sem. Teljesen őszintének tűnt, és egyáltalán nem olyannak, mint aki tervez valamit ellene. A józan ész azt súgta neki, hogy ennek az idegennek igaza van, de még mindig bizalmatlan volt. Kifejezetten bizalmatlan. De az adott pillanatban, esőben és sötétben egy olyan helyen, ahol senkit nem ismer, mi más választása lehetne? Gondolatban felidézte, hogy az idegen miként védte őt, nemcsak azzal, hogy elrántotta a motorkerékpár elől, de a saját testével is, ahogy leértek az árokba. – Rendben van, elmegyek magával – mondta Chloe végül. Nagyon remélte, hogy nem bánja meg a döntést.

Második fejezet Hála istennek, gondolta Chase, a nő végül beleegyezett, hogy vele menjen. A motoros a frászt hozta rá. Egy pillanat gondolkodási ideje sem volt – ösztönszerűen cselekedett, és most rendkívüli megkönnyebbülést érzett, hogy mindkettőjüket meg tudta menteni. Most az úri viselkedés arra késztette, hogy felvegye a kis hátizsákot. A gazdája azonnal hátrébb ugrott. – Kérem, ne! – Gondosan elfojtotta magában a rátörő félelemérzést, majd folytatta. –

Én magam is tudom vinni, köszönöm. Ahogy a nő azonnal távolabb húzódott, mihelyt kiértek az aszfaltozott részre, sérthette volna egy férfi önérzetét, ha az illető törődik az ilyesmivel. Chase azonban tudta jól, hogy ilyen helyzetben épeszű nő teljes joggal védi magát egy idegen fickóval szemben. Sajnos, ahogy az autóhoz közeledtek, azon kapta magát, hogy képtelen levenni a tekintetét a formás női idomokról. Ám ha egy fickónak lánytestvérei vannak, és főleg ha azok olyan csinosak, mint Lori és Sophie, akik többször kerültek már kellemetlen helyzetbe, az illető igencsak meggondolja a nőkkel kapcsolatos cselekedeteit. Chase és a fivérei szerettek hancúrozni, de egyikük sem tett volna semmi veszélyeset, vagy nem feküdt volna le egy lánnyal annak akarata ellenére. Inkább azt várták, hogy a nő ragaszkodjon hozzá, és könyörögjön. És az idő egyébként sem volt alkalmas rá, hogy szexre gondoljon. Főleg nem úgy, hogy egy félig vízbe fulladt nő van a kezében – vagy legalábbis az autójában –, és akinek megígérte, hogy ettől a kéztől teljes biztonságban lesz. Bár Chase tudta, hogy a BMW bőrülése már sosem lesz ugyanolyan szép, ha sárosan és vizesen beülnek, habozás nélkül kinyitotta a jobb oldali ajtót, és megvárta, amíg a társa beszáll. Ahogy a lány a kis hátizsákkal az ölében biztonságosan elhelyezkedett, ő becsukta az ajtót, átszaladt a másik oldalra, és behuppant a kormány mögé. Sűrű pára gomolygott a ruhájukból, és rögtön le is csapódott az ablak belsejére, amitől a kocsi utastere határozottan intim hangulatot kapott. Annyira, hogy Chase önkéntelenül is észrevette, a váratlan utasának kellemes illata van; eső és frissen nyíló virágok illatának az elegye. Bekapcsolta a fűtést, hogy a nő kellemesebben érezze magát, és megkérdezte: – Nem szeretne átöltözni száraz ruhába? Arra gondolt, hogy adhatna neki valamit a csomagtartóban lévő bőröndjéből. Bár a nő didergett, mégis azt mondta:

– Köszönöm, de nem. Így is jól megvagyok. Világosan látszott, hogy korántsem érzi jól magát, de már legalább meleg áramlott mindkettőjükre a szellőzőnyílásokból. Chase remélte, hogy a meleg megvédi az útitársát a megfázástól, és úgy döntött, megpróbál valamennyi információt kiszedni belőle. – Hová készült? A lány már így is elég zárkózott volt, és az egyszerű kérdés tovább szélesítette a kettejük közötti távolságot. Nem válaszolt a kérdésre, hanem azt mondta: – Bőven elég lesz, ha elvisz a legközelebbi motelig. – Kis szünetet tartott, majd halkabb hangon folytatta. – Valami olcsó hely lenne a legjobb. Mivel Chase korábbi, a mókásan kellemes éjszakával kapcsolatos terve egyetlen, kifejezetten nedves perc alatt darabokra hullott – és igencsak küzdött, hogy az idegen illata ne vonja teljesen a hatása alá –, a szokásosnál morcosabb hangon szólalt meg: – Figyeljen, tudok egy olyan helyet, ahol ingyen megszállhat éjszakára. Onnan telefonálhatunk az autómentőknek. Talán jobb lesz várni, amíg a nő megszárad és felmelegszik, és csak akkor megmondani neki, hogy az autómentők kihúzhatják ugyan az autóját az árokból, de közlekedésre alkalmassá tenni már valószínűleg nem tudják. A csudába, még Zach, a kocsikhoz remekül értő öccse se jutna vele messzire. – Köszönöm az ajánlatot – hangzott a felelet még mindig félénk, de határozott hangon –, de egy motel tökéletesen megfelel. – A nő megvonta a vállát, amit a kocsi sötétjében csak a karok körvonalának mozgása jelzett. – És ne vesződjön az autómentőkkel! – tette hozzá teljesen rezignáltan. – Most akár az árokban is hagyhatom a kocsimat, amíg el nem tudom vitetni valami roncstelepre. Hangjában a kimerültséghez valamennyi akaraterő is társult. Chase önkéntelenül is lenyűgözőnek tartotta, hogy bár a lánynak nyilvánvalóan nincs pénze semmi ilyesmire, egyáltalán nem siránkozik miatta. Chase tudta, hogy egyszerűen csak el kellene vinnie egy motelbe. Hiszen többször is erre kérte őt. De ki van zárva, hogy egyszerűen otthagyja valami nyirkos motelben Napa Valley közepén. Nem teheti, ha nem akar úgy ébredni másnap, hogy a tükörben a seggfej szót lássa a homlokára írva. Mellesleg, minden ösztöne azt súgta, hogy a lánynak a motelbe vitelnél több segítségre van szüksége. Chase természetesen már korán megtanulta az anyjától és a két húgától, hogy a női

akarattal nem szabad hadakozni. Több esze volt, és tudta jól, hogy ezt a lányt határozottan felbőszítené a terve. Azonban az agyában megszólaló figyelmeztető csengők egyike sem volt elég hangos, hogy eltántorítsa a segíteni akarástól. Elfordította a slusszkulcsot, és ahogy óvatosan elindult az út szélétől, eszébe jutott, hogy még a lány nevét sem tudja. Mivel a bátyja borászatában lévő nagy vendégház melegébe és kényelmébe viszi – akár akarja a társa, akár nem –, arra gondolt, hogy néhány formaság nem ártana. – Az én nevem Chase Sullivan. A jobb oldali ülésről semmi válasz nem érkezett, ami Chase-t, megmagyarázhatatlan módon, vigyorgásra késztette. Akárcsak az öt fivére, ő is mágnesként vonzotta a nőket már kamaszkora óta. Arra gondolt, hogy mikor fordult elő vele utoljára, hogy egy nő nem akarta rávetni magát. Ez viszont semmit nem árul el magáról. Se a nevét, se azt, hogy hová indult. Valami határozottan készülődik. Talán sokkal jobb volna, ha hagyná az egészet a csudába, elvinné az utasát egy motelbe, ő pedig átadhatná magát a szex örömeinek Ellennel az ültetvényen. Még amikor otthagyta a születésnapi ünnepséget, akkor felhívta, hogy elindult, és úton van. De miért nem teszi ezt? És miért vonzódik különös módon ehhez a teljesen idegenhez? Chase nem akarta megzavarni a beálló csendet, mert tudta, hogy a nő csak akkor fog válaszolni, ha kellően biztonságban érzi magát mellette. Végül rövid sóhajt hallott, majd a hangot: – Chloe vagyok. A Chloe szép név, ő pedig határozottan szép nő. Chase általában mindkét információt azonnal kifejezésre juttatta volna, de ez a lány olyan félénk, hogy bizonyára félreértelmezné. Azt is észrevette, hogy a vezetéknevét nem árulta el. Chloe a nyakát nyújtogatta, hogy egy halványan megvilágított táblánál jobban kilásson az ablakon. – Hová megy? – kérdezte, és páni félelmet lehetett érezni a hangjából. – Biztos vagyok

benne, hogy a város az ellenkező irányban van. Szerencsére abban a pillanatban Chase megpillantotta a Sullivan Borászat tábláját, a távkapcsolóval kinyitotta a kaput, és megindult felfelé a keskeny úton. Marcus bátyja a kaliforniai szőlőültetvények legszebbikén alakította ki a birtokát. Tiszta időben, ha valaki

felment a legmagasabb hegy tetejére, olyan érzése volt, hogy legszívesebben vég nélkül nézelődne. Ha sikerül rábírnia a lányt, hogy töltse az éjszakát Marcus vendégházában, Chase úgy gondolta, Chloe nem fog tudni ellenállni az őt körülvevő szépségnek másnap reggel. És a szép környezet talán eloszlatja a félelmét, hogy kitárulkozzon előtte, és engedje neki, hogy segítsen megoldani a problémát, akármiről van is szó. – Ez a bátyám borászata. Tudom, hogy ő is azt szeretné, hogy maradjon itt. – Chase. A hangból erős figyelmeztetés érződött, de a fiúnak ennek ellenére tetszett, ahogy a nevét hallja. – Arra kértem, hogy vigyen egy motelbe. Chase a lehetséges válaszokon gondolkodott, hogy az bocsánatkérő, vagy inkább engesztelő legyen-e. Érezte azonban, hogy a társa úgy átlátna a köntörfalazáson, mint ahogy kevés nő képes rá, ezért csak azt mondta: – Marcus vendégháza közelebb van. És kellemesebb is. A válasz alig tompított bosszankodás volt. – Mindig figyelmen kívül hagyja, hogy mit akarnak mások, és a saját feje után megy? Újra több választ lehetett volna adni, de csak egy őszintét. – Általában. – Az anyja nagyon büszke lehet magára – mondta Chloe szarkasztikusan. Chase-nek tetszett, ahogy a nő keresetlenül használja a szavakat, mintha már kevésbé feszélyezné, hogy egyedül van vele az autóban, de egy pillanattal később, ahogy a társa kényelmetlenül feszengett az ülésen, arra gondolt, hogy talán megbánta az ösztönös megjegyzést. Olyan könnyedén és finoman, amennyire csak kitelt tőle, azt mondta: – Szerencsére öt fivérem és két boszorkány húgom van, akik teljesen lekötik a figyelmét. Remélte, hogy a lány újra valami hirtelen megjegyzéssel fogadja az információt, és örült, amikor az a következő szavakkal fordult hozzá: – Most tréfál, ugye? – Dehogy. Összesen nyolcan vagyunk. Kellően hosszú időre elfordította a szemét az útról, hogy lássa a nő meglepett tekintetét és vigyorát. Chloe megrázta a fejét, és ismét olyan hangokat hallatott, amitől Chase vére

önkéntelenül is forrni kezdett. – Az anyja bizonyára egy szent. Remek. Sikerült elterelni a nő figyelmét pár pillanatra, elég időre ahhoz, hogy a vendégházhoz érjenek. Úgy tűnt, most legalább nem aggódik amiatt, amit mondott; vagy hogy azzal milyen reakciót vált ki. – Figyeljen! – szólalt meg csendben Chase. – Tudom, hogy nem akar itt lenni, de nem látom értelmét pénzt adni szobáért valami motelben a főút mellett, amikor itt öt üres hálószoba van. – Nem is ismerem magát. Ez tényleg így volt, és Chase egyetértett vele. – Én se magát. De higgyen nekem, ha valamelyik húgom volna, én sem akarnám, hogy megbízzon egy olyan fickóban, aki az út szélén szedte fel egy zivatar közepén. – Ahogy a lány újra felé fordult az autóban, észrevette, milyen meglepetéssel fogadja, hogy természetesnek veszik a szorongását. – Éppen ezért itt kiteszem, én pedig átmegyek a bátyám központi épületébe a birtok másik oldalán. Chase várt, és már készült az újabb tagadó válaszra. Tudta, hogy ha a nő foggalkörömmel ragaszkodik hozzá, hogy motelben töltse az éjszakát, akkor engednie kell a kívánságának, hacsak nem viszi be erőszakkal a vállán, és nem láncolja az ágyhoz a bátyja vendégházában. Egek, el se tudta hinni, hogy milyen nehéz kisöpörni a fejéből az izgató gondolatot, ahogy felmerült az agyában az ágyhoz láncolás képe. Ha Chloe érzékelte volna, milyen hatást tesz rá, azonnal kipattan az autóból, és sikoltozva fut előle a városba. Hála istennek elég sötét volt, és remélhetőleg nem veszi észre az ő egyértelmű vonzalmát. – Tehát – kezdte a lány, olyan vontatottan ejtve ki a szót, hogy ezzel Chase tekintetét önkéntelenül is a telt, érzéki ajkára irányította. Az egyik legszebb nő volt, akivel Chase hónapok óta találkozott. Vagy akivel valaha is találkozott, pedig a szép nők hozzátartoztak a munkájához. Teljesen megdöbbent a saját reakcióján. Nemcsak azért, hogy mennyire heves, de azért is, hogy milyen gyorsan történt minden. Hiszen alig ismeri a lányt, akivel az út szélén találkozott. Ráadásul az abszolút semmit nem akar kezdeni vele. Ám ezek közül egyik tényező sem tántorította el, hogy jobban megismerje. – Nem marad velem, ugye? Na, végre. Először fordult elő, hogy a nő nem vitatkozott, és nem mondta, hogy nem maradhat itt. A pillanatot kihasználva Chase megerősítette az előző kijelentést:

– Megvárom, amíg itt elhelyezkedik, és átmegyek Marcus központi épületébe, hogy ott töltsem az éjszaka hátralévő részét. Mielőtt a társa meggondolhatta volna magát, a kis hátizsákért nyúlt, de a nő hirtelen megfordult, kinyitotta az ajtót és kiszállt az esőbe, így Chase-nek esélye sem volt, hogy segítsen azt az átkozott holmit vinni. Valami ostoba oknál fogva célja lett, hogy vihesse a zsákot. Azt akarta, hogy megnyerje a lány bizalmát, és az elfogadja a segítségét. A nő gyorsan behúzódott a vendégház fedett tornácára, amely épületben Chase az évek során sokszor megszállt. Már nagyon ismerős volt neki, de ahogy Chloe a remekül megtervezett, stukkódíszes homlokzatot nézte, a csempéket, amelyeket egyenesen Olaszországból hozattak, a praktikus, mégis elegáns kerti bútorokat és a vastag, vöröses fából készült bejárati ajtót, olyan érzése volt, mintha most látná először. Bátyja borászata valóban csodálatos hely volt, és Chase nagyon örült, hogy Chloéval megoszthatja legalább egy olyan éjszakára, amikor a nőnek szépségre is, és melegre is szüksége van. Marcus gondnoka égve hagyta a bejárati lámpát, melynek fényében Chase végre alaposabban megnézhette Chloét. A lány haja, amely kicsit már megszáradt az autóban, valóban selymes volt, és olyan fényes, hogy samponreklámok képein is remekül mutatott volna. Az alakja is príma. Nem túl vékony, de olyan formás, igéző idomok tartoznak hozzá, hogy az embernek kedve támad megérinteni. Mi a fene ütött belé? Ki kell vernie az ilyen gondolatokat a fejéből. Különösen azért, mert a lányt nem a ruhájából, hanem egy nehéz helyzetből akarja kiszabadítani a bátyja birtokán. Ahogy Chloe a teraszon várakozott, és egyik kezével a hátizsákot markolta szorosan, a másikat pedig újra a jobb arcára tette, Chase kíváncsi lett, hogy miért takarja el folyton az arcát. Rossz előérzete volt. Tudta, hogy a lány egyáltalán nem érezné túl jól magát, ha meredten bámulná, ezért inkább arra koncentrált, miképp hullik rá a terasz lámpájának gyenge fénye. Elhatározta, hogy pont ezen a helyen készít majd néhány felvételt a modellekről, akikkel a következő este dolgozni fog, majd felment a lépcsőn, és a bejárati ajtó felé indult. – Menjünk be, és melegedjünk fel! – mondta, kinyitotta az ajtót, és tartotta a lánynak. – Az anyja legalább egy dolgot jól megtanított magának – mormolta a nő, ahogy elment mellette. – Hű! – vett nagy levegőt, amikor belépett, és szétnézett az elegáns nappali szobában.

– Milyen szép ház. Marcus határozottan tudta, hogyan adhat meg minden kényelmet a vendégeinek. Chase nem az egyedüli volt, aki szeretett elmenni hozzá, hogy a hétvégét ott töltse, és tisztában volt vele, hogy a bátyja élvezi a családtagjai társaságát. – Tudom, hogy Marcus is azt szeretné, ha most rögtön kényelembe helyezné itt magát – mondta a nőnek, pont abban a pillanatban, amikor újra megérezte a kellemes illatot. A megjegyzésben parányi érzékiség is volt. Problémát csak az jelentett, hogy a lány pompásan néz ki, ő pedig imádja a pompás nőket. Abban a pillanatban a kis hátizsák beleakadt az ajtókeretbe, amitől a lány csípője az ő derekának nyomódott, és ő még épp időben fojtott el egy örömteli sóhajt. Ha nem tudná, mi történik valójában, és másról volna szó, azt gondolhatná, hogy a dolog szándékos volt. De ahogy a lány hirtelen a szoba másik vége felé indult, tőle távol, egyértelművé vált, hogy semmi szándékosság nem volt a mozdulatban. Csak egy hónap telt el azóta, hogy Chase utoljára lefeküdt valakivel, de a teste úgy reagált Chloe látványára, mintha már egy éve lett volna. Egy fuvallat esőcseppeket sodort a teraszra, és Chase bezárta az ajtót, hogy ne kerüljön víz a házba. Chloe furcsa pozícióban az étkezőpult mellett állt, miközben a fiú is lassan beljebb ment. Chase-nek sikerült erőt vennie magán, hogy ne falja fel a tekintetével, és megkérdezte: – Éhes? A nő megrázta a fejét, és a keze ismét az arcán volt. – Szomjas? – Nem. – Hozok törülközőt és száraz ruhadarabokat – mondta Chase a legudvariasabb hangon, és remélte, hogy a nő legalább ezt megengedi neki. – Azt mondta, hogy van egy hely, ahol most aludhatok – hangzott az emlékeztető megjegyzés. – Semmi másra nincs szükségem. Ahogy beszélt, a keze kicsit lecsúszott az arcáról. Amit Chase látott, attól felkavarodott a gyomra. – Megsérült. – A megjegyzés nem kérdés volt. – Azt mondta, hogy semmi baja, de nem így van. Hadd nézzem meg az arcát! A lány megpróbált hátrébb lépni, de a gránit konyhai pulttól nem tudott. – Nem – tartott ki a korábbi állítása mellett –, jól vagyok. A férfi látta, a társa milyen erőfeszítéssel próbál kemény és erős benyomást kelteni. De

nem érti? Ő most segítséget ajánl neki. És nem hagyja, hogy szenvedjen, ha tehet érte valamit. Ezúttal nem mozgott óvatosan, nem törődött vele, hogy megrémisztheti a nőt, hanem egyenesen odament hozzá, és megfogta a kezét. Az első érintéstől mindketten hirtelen nagy levegőt vettek, és Chase meg mert volna esküdni, hogy a lány pupillája egy pillanatra kitágult, mielőtt határozottan meglepő erővel kiszabadította magát. – Tudtam, hogy nem szabad idejönnöm magával – mondta, ahogy futni kezdett az ajtó felé. Chase azonban gyorsabb volt, és átölelte, mielőtt a lány elmenekülhetett volna. Éppen arra gondolt, hogy milyen lágyan meleg a női test, ahogy a telt mellek a mellkasának nyomódtak, amikor megpillantotta, hogy a lány mit takargat előle. – Jézus, Chloe, ez a kocsiban történt? Miért nem mondta, hogy mennyire megsérült? A kormánykeréknek ütötte az arcát, amikor az árokba csapódott az autó? – Összehúzott szemmel vizsgálgatta a zúzódást. – Vagy valami más okozta? A hatalmas zúzódás a szivárvány minden színét mutatta, és hosszú horzsolás éktelenkedett a közepén. A lány szemében könnyek gyűltek, de inkább a lelki, mint a fizikai sérüléstől. – Nem ez életem legpompásabb éjszakája. A kérdésre most sem válaszolt, de meglehetősen jó eséllyel lehetett feltételezni, hogy a zúzódást nem a kormánykerék okozta az árokba csapódáskor. Más nő sírt volna, ő viszont nem, noha egyértelműen pokoli éjszakája lehetett. – Kétségtelenül – jegyezte meg a férfi halkan. Minél tovább nézte a lányt, annál dühösebb lett a zúzódás miatt. Épp elégszer verekedett a fiútestvéreivel, hogy tudja, mennyire fáj az ilyen. És bőven kapott monoklit is tőlük, tehát tudta, milyen nyomot hagy egy ökölcsapás az arcon. Bár határtalan düh fogta el a gondolatra, hogy Chloéval bárki ezt tehette, érezte, hogy nem szabad túl nagy felhajtást csapnia miatta. Nem akarta összezúzni a nő büszkeségét… főleg úgy, hogy azt valaki már megtette az arcával. – Tett jeget a zúzódásra? A lány megrázta a fejét. – Nem. Nem volt rá lehetőség. Amikor összeszorította a száját, mintha már túl sokat beszélt volna, a fiú vonakodva

elengedte, és a konyha felé indult. Szerencse, hogy már épp elégszer volt Marcus vendégházában, tehát tudta, hogy mi hol van, így gyorsan kivett egy doboznyi műanyag tasakot a mosogató melletti fiókból. Odament a hűtőszekrényhez, hogy az egyiket megtöltse jéggel, majd becsavarta egy tiszta, színes törlőkendőbe, amelyet egy másik fiókban talált. Chloe nem mozdult a helyéről, ahol megállították a futásban. Chase odavihette volna neki a jeget, de tudta, hogy nagyon fontos bizalmat ébresztenie maga iránt – legalább egy kicsit –, ha segíteni akar. Attól a pillanattól fogva, hogy megpillantotta a lányt, minden ösztöne azt súgta, hogy a sérülése sokkal nagyobb annál, mint amit az okozott, hogy elveszítette az uralmát az autó fölött az esőben. Időnként nagyon pocsék, ha az ember megérzése helyes. – Nem harapok. Megígérem – mondta Chase, ahogy felajánlotta a jeges tasakot. Semmi mást nem várt volna kevésbé, mint hogy a nő a pillantását az ő lüktető ágyékára szegezi, és meglehetősen szarkasztikus hangon megkérdezi: – Valóban? Chase örült, hogy a lány tekintetében már nyoma sem volt könnyeknek, de ugyancsak meglepődött a szemmel látható vonzalmat nyugtázó megjegyzésen, és elvigyorodott. – Talán azt kellett volna mondanom, hogy nem harapok, hacsak… A nő felemelte a kezét, hogy maradjon csendben, és ő fejezte be a mondatot: – Hacsak nem akarok harapni. – Ezt úgy mondta, mintha már legalább százszor hallotta volna a kijelentést. – Ettől függetlenül, nem akarom. Most nem. Soha. – A szavakat fáradtan, de hálásan ejtette ki, és inkább közelebb ment a férfihoz, nem távolabb. – A jeget viszont elfogadom. Chase odaadta neki, ő pedig már éppen meg akarta köszönni, amikor túl erősen nyomta az arcához, és felszisszent a fájdalomtól. – Majd én – mondta a fiú, és szorítást érzett a mellkasában, ahogy a hirtelen lélegzetvétellel a lány arca elfehéredett. – Hagyja rám! Újra közelebb ment, bal keze ujjait a nő tenyere alá csúsztatta, jobb kezét pedig a tarkójára tette. Arra számított, hogy a lány elhúzódik, és azt mondja, tud ő törődni magával, tehát ne nyúljon hozzá. Ehelyett újabb meglepetés volt, amit mondott: – Kifejezetten jól csinálja. A hang lágy volt, amitől a férfi ágyékában a vér lüktetése cseppet sem csitult. Chase meglepetten tapasztalta, hogy végre megtört köztük a jég. És mindez azért, mert

nem tudta fékezni az ösztöneit, a lány pedig szarkasztikus megjegyzést tett rá. Ki gondolta volna, hogy ilyen hatása lesz a dolognak? Inkább azt lehetett volna feltételezni, hogy a nő elrohan tőle. Milyen más meglepetéseket tartogathat még a számára? És elég sokáig marad mellette, hogy megismerhesse? – Öt fiútestvér, emlékszik rá? – kérdezte Chase mosolyogva. – Bár általában a húgaim hagyták rajtam a legnagyobb zúzódásokat, amikor összekaptunk. – Elvigyorodott. – Kis csirkefogók. A nő felnézett rá, és ezúttal Chase remélni sem tudta, hogy kontrollálni tudja a rátörő vágyat. A tekintet rendkívüli volt, a pupillák peremén élénkzöld, de mindenütt másutt kék. Chase a lányt már addig is szépnek tartotta, de rájött, hogy a szó ebben az esetben messze nem elég kifejező. – Nagyon szereti a testvéreit, ugye? – hangzott a halk hangon feltett kérdés. A fiú a szavakat formáló ajkakat nézte, kihasználva a lehetőséget, hogy behatóbban tanulmányozhatja az alsó ajak hajlatát, és a felső édes ívét. Kétség sem férhet hozzá, hogy bár csak harminc perce ismeri ezt a nőt, de máris teljesen belehabarodott. Az ilyesmi leginkább utcalányokkal kapcsolatban fordul elő az emberrel. Sosem érdekelték igazából az utcalányok. Úgy tűnt, a természet tréfát űz vele azon az éjszakán. Határozott érdeklődés alakult ki benne, annak ellenére, hogy erre semmi oka nem volt. – Van valami a számmal? A kérdésben szerencsére nemcsak bosszankodás volt, de a férfi egyértelmű megigézettsége miatt valamennyi derültség is. Chase abban a pillanatban sokkal inkább azt kívánta, hogy a lány nevessen rajta, mintsem hogy elfusson tőle. Nem volt hajlandó a jövőre gondolni, és őrült módon próbálta fékezni a gondolatait, amelyekben már olyan kép rajzolódott ki, hogy mit szeretne leginkább… és ezen a képen a nő meztelen volt, ő pedig a csodálatos bőr minden egyes négyzetcentiméterével ismerkedett. Mindennek megvan a sora; először rá kell vennie, hogy töltse ott az éjszakát, és ne rohanjon el a hajnal első fényénél. – Nem – felelte halkan –, a szája tökéletes. Hirtelen pirosság öntötte el a nő arcának azt a felét, amelyet nem takart el a konyharuha és a jég. – És igaza van, a testvéreim csodálatosak. Rendkívül szerencsés vagyok, hogy közöttük nőhettem fel. – A mamája

összejövetelére gondolt, és a fényképekre, amelyeket a fivéreiről és a húgairól készített. – Nyolcan voltunk gyerekek egy kis házban, ezért sokat civakodtunk, de még többet nevettünk. Chloe arckifejezésén előbb kis irigység látszott, majd elfordította a fejét, és leengedte a szempilláit, így Chase nem láthatta tovább az igézően szép – és kifejező – tekintetet. – Az arcom már sokkal jobb, köszönöm. Meglehetősen fáradt vagyok. – A lány szeme alatti sötét árnyék mutatta, hogy tényleg nagyon kimerült. – Megmutatná, hogy hol van a hálószoba? Chase ott akarta őt tartani, és addig kérdezgetni, amíg meg nem tudja, hogy mi okozta a sérülést valójában. Nem volt szükség pszichológusra annak kitalálásához, hogy menekül valaki elől. Teste minden porcikájával védeni akarta, de, függetlenül attól, hogy a kettejük közötti jeges korlát már kezdett olvadni, tudta jól, hogy a lány még egyáltalán nem bízik benne. – A hálószobák az alsó szinten vannak – mondta, és noha jó ideje el kellett volna már búcsúznia, képtelen volt rá. A lány melegsége és lágy vonalai egyszerűen nem engedték. Chloe számára sajnos semmi problémát nem jelentett, hogy kibontakozzon a karjaiból. Mivel nagyon valószínűnek látszott, hogy a sérülést az arcán egy fickó okozta, Chase azon tűnődött, hogy a nő vajon férjnél van-e. Egy erőszakos férj keze nyomát látja? Nem volt szokása, hogy a gyűrűket figyelje a nők kezén, de most gondolkodás nélkül odanézett, és még csak nem is igyekezett leplezni a pillantást. Az ördögbe is, a nő már látta, hogy mennyire kívánja őt. Érezte is. Ő pedig megígérte neki, hogy távol tartja tőle a kezét az éjszaka. A jövőről azonban nem beszélt, és tudnia kell, hogy olyan fickó verte-e meg, akivel házasságban él. Chloe ökölbe szorítva tartotta a kezét, de gyűrű nem látszott rajta. Remek. Ez azt jelenti, hogy miután kiderítette, mi történt vele, és a lány bízni kezd benne, már semmi sem áll a lassú és kitartó csábítás útjában. Amikor végül a szemébe nézett, ugyanazt a bosszúságot látta benne, mint amit korábban, de ezúttal nem tartozott hozzá semmi derültség. Teljes csőd. – A hálószoba? – A nő felvonta a szemöldökét. Túlságosan is. – Meg akarta mutatni, hogy hol van. Chase rátette a kezét a hátizsákra. – Erre jöjjön! A lány is a zsákért nyúlt, és pár másodpercig komikusan húzkodták egymás kezéből a

sötétzöld vászontárgyat. Chase tudta, hogy a lánynál kellene hagynia, de Chloe nem lehetett magasabb százhatvanöt centinél, miközben ő száznyolcvankilenc volt, és úgy vélte, hogy vagy negyven kilóval nehezebb is. Igazán viheti helyette azt az átkozott zsákot. Chloe két kézzel görcsösen markolta a kis hátizsákot, és megkérdezte: – Már a fejébe vette, hogy maga viszi, ugye? – Ugyanezt akartam én is kérdezni magától. A nő olyan hirtelen lazított a szorításán, hogy Chase hátratántorodott. Chloe megrázta a fejét, és azt dünnyögte az orra alatt: – Sosem értettem, hogy miért kell a férfiaknak mindig ilyen rámenősnek lenniük. – Az még nem rámenősség, ha valaki azzal akar segíteni, hogy viszi a zsákot. A lány úgy nézett ki, mint aki mindjárt elneveti magát – az első alkalom volt, hogy Chase valami mosolyszerűt látott a szép arcon –, amikor visszavágott. – Olyan biztos ebben? – Talán még az anyámtól tanultam – védekezett a férfi a korábban hallott kifejezés ismétlésével. Nem várt további ellenkezésre… főleg nem úgy, hogy már nagyon közel került hozzá, hogy megcsókolja azt az édes kis szájat, akár akarja a lány, akár nem. Vagy ezt teszi, vagy valami módon mosolyt vált ki nála, vagy ami még jobb, kideríti, hogy milyen hangja van a kacagásának. Mutatta az utat az alsó szinten lévő szobához, ahol eredetileg aludni akart. A többi hálószobában is megvolt minden ágynemű, de azt akarta, hogy Chloe a legjobbat kapja. Kinyitotta az ajtót, és éppen a villanykapcsoló után akart nyúlni, amikor észrevette, hogy már ég a lámpa. Kótyagos agyával a kelleténél lassabban fogta fel, hogy az ágy nem üres. Egy meztelen nő várt rá. A fenébe! Teljesen megfeledkezett Ellenről, de Marcus borászatának alkalmazottja egyértelműen nem feledkezett meg róla. Ha a dolgok másképp alakulnak aznap éjszaka – nagyon másként –, akkor tudat alatt egész biztos megérzi, hogy a nő már levetkőzött, és őt várja. De mert találkozott Chloéval, tökéletesen kiment a fejéből a gondolat, hogy Ellen meztelenül ott lehet a házban. Ellen elkerekedett szemmel nézte őket. A meglepetéstől egyértelműen meg sem tudott

mozdulni az ágyon, mert vagy egy percbe is beletelt, amíg levette a fejhallgatót. A zene minden bizonnyal elnyomta a nappali szobában folytatott beszélgetés hangjait, és Ellen el se tudta képzelni, hogy Chase nem egyedül fog belépni a hálószobába. Mielőtt a férfi bármit kieszelhetett volna, hogy villámgyorsan kivigye onnan Chloét, a nő kilépett mögüle. Chase arra számított, hogy a társa elképed, megrökönyödik, a világ legtermészetesebb módján kikapja a kezéből a hátizsákját, és kiszalad az esőbe. Ehelyett azonban halkan elnevette magát. Azt a hangot lehetett hallani, ami után a fiú pár perccel korábban annyira vágyakozott… azt viszont nem gondolta volna, hogy ilyen körülmények között kerül rá sor. – Van esetleg – kezdte a nő alig leplezett vidámsággal –, egy másik hálószoba, ahová átmehetek? – Újra kuncogott. – Hallótávolságon kívül, ha lehetséges. Chase olyan pillantással nézett rá, mintha meghibbant volna. Chloe egész biztos nem gondolhatja róla komolyan, hogy Ellennel szeretkezik, amikor ő is ott van a házban, vagy mégis? A szűnni nem akaró nevetés közben azonban teljesen megfeledkezett a kérdésről. Egek, mennyire élvezte a hangot. Könnyed nevetés volt, egyenesen a lány szívéből. És a mosoly hozzá! Ellen még mindig teljesen meztelenül volt az ágyon, de Chase le sem tudta venni a szemét Chloéról. Amióta találkoztak, gyakorlatilag attól a pillanattól fogva szerette volna megcsókolni. Most csókolgatni akarta, és legalább annyira kívánta az édes nevetést is újra hallani. – Chase? – szólalt meg Ellen végre, a szokásosnál picit élesebb hangon. – Ő kicsoda? Ellen csak most kezdte betakarni magát, és eközben Chase megállapította, hogy a nő igazából nem is az ő típusa. Az izmos testnél sokkal jobban tetszettek neki Chloe lágy idomai. És a festett szőke tincseknél is összehasonlíthatatlanul kellemesebb volt a barna haj, amelyen megcsillant a fény, valahányszor Chloe elfordította a fejét. – Chloe vagyok. Chase igencsak meglepődött, hogy a nő milyen mulatságosnak tartja az egészet. Nyilvánvaló élvezettel figyeli, hogy ő milyen kalamajkában van. Be kellett ismernie, hogy a helyzet valóban mókás. – Chase éjszaka felvett engem. A fiú felé bökött, és folytatta: – Bizonyára ismeri az ilyen történeteket: a lány bajba kerül az úton, és találkozik a pasival, aki flancos kocsit vezet.

Ellen inkább tűnt zavartnak, mint dühösnek, miközben a köpenybe bújt, amit Chase nem is tartott meglepőnek, mivel futó hancúrozásnál többet nem terveztek. Chase-re nézett, és némi tépelődés után azt mondta: – Mivel fényképész vagy, és meglehetősen kicsapongó életmódot folytatsz, készülhettem volna valami ilyen szituációra. Chase úgy érezte magát, mintha Smith fivére valamelyik filmjének egy szürrealista epizódjába csöppent volna, és fel kellett tennie a kérdést: – Milyen helyzetre gondolsz? – Szex hármasban, és az ehhez hasonlók – mondta Ellen, majd az ajkába harapott, ahogy nyilvánvalóan az éjszaka új fejleményére gondolt. A figyelmét Chase-ről Chloéra fordította. – Örülök, hogy találkozunk, Chloe, még ha a találkozás kicsit váratlan is. Mellékesen, én Ellen vagyok. – Nagy levegőt vett, majd folytatta. – Nagyon csinos vagy. Chloét szemmel láthatóan szórakoztatta, ahogy Ellen nézi őt, és megpróbálja felmérni az ágyban várható teljesítményét, mivel azt gondolja, hogy a férfinak egyértelműen ilyen tervei vannak. – Köszönöm – mondta Ellennek –, és te is csinos vagy, de nem gondolom, hogy ma éjszaka kész vagyok egy hármasban folytatandó partira. Ahogy ezt teljesen könnyedén mondta, attól Chase gondolatai őrült módon csapongani kezdtek. A lány folytatott már csoportos szexet korábban? Pusztán a gondolattól, hogy valaki más hozzáérhet, vöröset látott. Sosem voltak komoly tervei, és korábban teljesen kielégítették az egyéjszakás kalandok. Folyton úton volt, tökéletesen megfelelt számára az egyszerű és problémamentes élet, ezért sosem irigyelte a kollégáit, akiket feleség és gyerekek vártak otthon. Ám attól a pillanattól fogva, hogy meglátta Chloét, védeni akarta őt. De most el kellett gondolkodnia, hogy akarhat-e máris többet. Bár csak most találkoztak, tudta, hogy a vonzalom egy szempillantás alatt kialakulhat. A kapcsolat igénye is jöhet vajon ilyen gyorsan? – Istenemre! – kiáltott fel Ellen, amikor meglátta Chloe arcán a csúnya zúzódást. – Mi történt az arcoddal? Chase szomorúan látta, hogy Chloe arcáról minden derültség elillan. – Semmi bajom – válaszolta Ellennek, majd visszafordult a férfihoz. – Én magam is találok másik hálószobát. Jó éjszakát! Chase utána akart menni, de tudta, hogy előbb Ellennel kell tisztáznia a dolgokat. – Rendben van a lány? – kérdezte Ellen, ahogy Chloe bezárta maga mögött az ajtót. – A

zúzódás nagyon csúnyán néz ki. Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, folytatta: – Orvos látta már? És tényleg az úton találtál rá? A fiú beletúrt a nedves hajába, és azt kívánta, hogy bárcsak válaszolni tudna Ellen kérdéseire. Ehelyett csak azt mondta: – Rendben lesz. – Gondoskodni fog róla. – Nézd, a mai éjszaka többé nem fog megismétlődni. Ellen rámosolygott, és abban a pillanatban el is felejtette a tervezett hancúrozást. – Talán jobb is így, hiszen a bátyádnak dolgozom. Chase örült, hogy mindketten úgy vélik, éppen csak sikerült megelőzniük egy lehetséges problémát. – Igazán nagyon csinos. – Ahogy Ellen felszedte a ruháit, és a fürdőszoba felé indult, rákacsintott a férfira, és tréfálkozott vele. – Annyira, hogy egy pillanatra tényleg fontolóra vettem a hármasban folytatott szexet, noha egyáltalán nem az én stílusom. – Nem. – Chase válasza ösztönös volt. – Ilyesmire sosem került volna sor. – Soha, senkivel nem osztja meg Chloét. Előbb azonban nemcsak arra kell rávennie, hogy nyíljon meg, és mondja el, mi történt vele, de arra is, hogy kellő ideig maradjon, hogy kiderüljön, a kezdeti szikrákból lehet-e valami több. Ami a probléma, gondolta, miközben kiment a hálószobából, hogy Ellen felöltözhessen, és ő is meggyőződjön róla, hogy Chloe rendben elhelyezkedett valamelyik másik hálószobában, hogy a megérzése szerint korántsem lesz könnyű meggyőznie Chloét, hogy bízzon benne annyira, hogy esélye legyen nála.

Harmadik fejezet Chloe semmit nem kívánt jobban, mint hogy ledobja a zsákját a hálószoba padlójára, rávesse magát az ágyra, és összegömbölyödjön. A fapadló azonban nagyon drágának tűnt, és már elég sok vizet rácsöpögtetett. Tudta, hogyan élnek a gazdagok, de még így is lenyűgözte a ház nagyszerűsége a szőlőültetvények között. És belegondolva, hogy ez csak vendégház, el sem tudta képzelni, milyen lehet a főépület. Alsó középosztálybeli családban nőtt föl, úgy, hogy a szülei mindig többet akartak, de fogalmuk sem volt, azt hogyan érhetik el. Ezért amikor találkozott a férjével, aki a világot kínálta neki, az ígéretek hatására egészen az oltárig elment vele. Nagyon kevés fogalma volt akkor arról, hogy ezek az ígéretek milyen keveset fognak jelenteni. A férfi ugyan adott neki pénzt, hogy költhesse, és szép ruhákat is, hogy viselje őket, de ugyanakkor mindent el is akart venni tőle, ami igazán számított. Chloe megrázta a fejét, mintha csak kirázhatná belőle a csúf emlékeket, és a fürdőszoba felé indult. A zsákját letette a csempézett padlóra, kibújt a nedves és piszkos ruháiból, berakta őket a mosdókagylóba, és hozzálátott lemosni róluk a sarat. Kedve lett volna eldobni őket, de nem sok minden volt nála, és tudta, hogy hamarosan újra szüksége lesz rájuk. Pillanatnyilag nem tehetett mást, mint hogy szappanos vízben kimossa őket, hogy ne legyenek piszkosak, kézzel kicsavarja belőlük a vizet, és kiakassza őket száradni. Természetesen tisztában volt vele, hogy a házban egész biztos van mosógép és centrifuga, de már maga az, hogy egy idegen házában töltheti az éjszakát – ráadásul nem is annak az idegennek a házában, aki odavitte, hanem a bátyjáéban –, több mint elegendő szívesség. Végül befejezte a munkát a ruhákkal, átment a zuhanyzóba, és már éppen meg akarta engedni a vizet, amikor meggondolta magát. A fürdőszobában hatalmas, vízsugaras kád volt. Majdnem hangosan sóhajtott fel a gondolatra, hogy fekszik a meleg vízben, miközben a vízsugarak masszírozzák a lábát, a gerincét és a lábujjait. Szinte aggódva nézett vissza a fürdőszobaajtóra, de akkor eszébe jutott, hogy milyen bután viselkedik. Az ajtó zárva, ő pedig végre egyedül van. Mivel Chase ragaszkodott hozzá, hogy ő ott töltse az éjszakát, miért ne élvezné a komfortot? Vagy legalább azt, ami a hálószobához tartozik. Azóta nem volt ilyen kádban, amióta elment… Nem. Erre most nem szabad gondolnia. Tudta, hogy nem engedheti meg magának a luxust, hogy úgy tegyen, mintha minden rendben lenne – messze nem volt rendben

semmi –, de a lelke mélyén biztonságban érezte magát ebben a szép házban a szőlőskertek közepén. Pár másodperccel később úgy vélte, hogy pont a biztonság csodálatos érzése – és az emlék, hogy milyen nagyszerű is volt néhány pillanatig melegséget és védelmet tapasztalni Chase karjaiban, amíg engedte neki, hogy tartsa őt – váltotta ki, hogy a teste olyan különös módon viselkedett, amikor belépett a vízbe. A bőre hihetetlenül érzékeny volt, ahogy lassan beleengedte a nagy kádba a lábát, majd a csípőjét, és végül az egész testét. Elégedett sóhajjal hajtotta a fejét az íves peremre, és felnézett a tetőablakra, amelyen dobolt az eső. Nagyon régóta nem érezte már nemileg kívánatosnak vagy nőnek magát. Ettől függetlenül Chase-re kétségtelenül vonzó hatást tett. Ezen talán fel kellene háborodnia. Hiszen csak most találkoztak. És ő egyáltalán nem volt olyan lelkiállapotban, hogy bárki vonzódásával törődjön. Egyikükével sem. Mégis, meleg lüktetést érez a mellében, amely teltebb, mint általában. A lába között pedig… nos, el kell ismerni, valami égő érzést tapasztal. A manóba is, ha akár a legkisebb mértékben is őszinte magához, attól a pillanattól fogva lángol benne valami, hogy Chase odament hozzá, az egyik kezét rátette a nyakára, és odanyomta a jeges zacskót az arcához a bátyja konyhájában. Úgy tűnik, neki és az ágyban fekvő meztelen lánynak egyforma az ízlésük. Ahogy a meztelen idegenre gondolt – Ellen néven mutatkozott be – és az őrült javaslatára, attól váratlanul újra vigyorogni kezdett, ahogy lejjebb csúszott a kádban és hátradőlt, hogy a haja is belemerüljön a meleg vízbe. A kád szélén lévő samponosüvegért nyúlt, és dörzsölni kezdte a haját az édes illatú folyadékkal. Az éjszaka kétségkívül nem a legnagyszerűbb, de legalább valamennyi nem várt humor tartozik hozzá. Különösen Chase arckifejezésének a látványa, ahogy a fiú kinyitja a hálószoba ajtaját, és felismeri, hogy még sincsenek egyedül a bátyja házában. Chase egyértelműen meglepődött a meztelen nőt meglátva – és attól, hogy ő nem fintorgott látványosan a gondolattól, hogy hárman is lehetnek az ágyban. Chloe mosolya elkomorult. Nemcsak azért, mert nem gondolt rá, hogy az emberek ilyesmit is tehetnek, hanem azért is, mert nem értette Ellen gondolkodását. Ha Chase az övé lenne, senki mással nem osztaná meg. A sokkoló gondolatok sorától szinte megdermedt. Szappan került a szempillájára, és lemerült a víz alá. Remélte, hogy ha már ott van, a víz a kéretlen gondolatokat is kimossa a fejéből.

Mi baj van vele? Tényleg ennyire lökött? Teli képzelgéssel és buta álmokkal? Ennél okosabb volt, és tudta jól, hogy az egyedüli ember, akiben mindig bízhat, az saját maga. És mégis, nem folytatott szócsatát Chase-zel a nappali szobában és a konyhában? Szinte már a flört határán volt, amikor pedig óvatosnak kellett volna lennie. És amikor rányitottak az ágyon várakozó nőre, talán meg kellett volna rökönyödnie, ám nem ezt tette, hanem képtelen volt visszatartani a nevetését. Nem mintha túlságosan jóleső érzés lett volna újra nevetni valamin. Egyszerűen nem tudta türtőztetni magát. Chloe valamikor nagyon érzéki nő volt. Nem tartozott azok közé a lányok közé, akik félnek a saját testüktől. Szerette, ha csókolgatják. Simogatják. Mást is szeretett. Olyasmiket, amelyek miatt a volt férje szerint szégyellnie kellett volna magát. Ám pusztán attól, hogy pocsékul választott magának férjet, a vágyak és a sürgető érzések nem tűntek el. Inkább csak rejtőzködtek. Chase pedig nyilvánvalóan – és sajnos – nagyon ért a bújócskához. Felsóhajtott, ahogy végighúzta a szappant a karján. El sem akarta hinni, hogy a teste úgy döntött, újra életre kel. Ezen az éjszakán most inkább arra kellene koncentrálnia, hogy aludjon, egyen, és eldöntse, mi legyen a következő teendő. Ehelyett itt fekszik a kádban, és a zöld szemű, huncut mosolyú Mr. Dögösre gondol. Nem is beszélve a komikusan nagy testről – a magas, széles vállú és izmos alkatról. Csalódottságot érzett, ahogy vehemensen tovább szappanozta a bőrét. Olyan kellemetlen érzése volt, hogy ha kiszáll ebből a csodálatos fürdőkádból, akkor nem alszik el rögtön, ahogy befekszik a minden bizonnyal káprázatos ágyba, hanem a kielégítetlen nemi vágy hatására egész éjszaka csak forgolódni fog. A fene vigye el! Amikor elhagyta a már exférjét, megfogadta, hogy gondoskodik magáról. Akkor úgy gondolta, hogy minden csak pénz, munka és lakás kérdése. Egyértelmű azonban, gondolta, és bánatosan megrázta a fejét, hogy ezek szerint a megmagyarázhatatlanul rátörő testi vágyakkal is meg kell birkóznia. A meghökkentő gondolat hatására lejjebb csúszott a kádban, és ahogy a meleg víz a mellét simogatta, azon tűnődött, hogy mióta élvezi már a szex örömeit. Amióta megismerte a testét, és képes lett kielégíteni az igényeit. Mióta szégyelli már a természetes nemi ösztöneit? Csak legalább ne lennének ilyen fájdalmasak a válaszok, és ne érezné tőlük annyira

erőtlennek magát. Nem. Aznap éjszaka nem jut el odáig. Főleg azok után, amiken keresztülment. A reggel már nincs messze. De azon az éjszakán… talán esélye nyílik, hogy megpróbáljon visszanyerni valamit a korábbi énjéből, aminek a megtagadására olyan sokáig kényszerítették. Azonnal nem tudja a romokból teljesen újjáépíteni az életét. Ahhoz sokkal több idő kellene, mint egy éjszaka Napa Valley-ben. De miért ne kaphatna legalább egy parányi élvezetet abból, amit olyan sokáig megtagadott magától? Behunyta a szemét, és kényszerítette magát, hogy ne szorítsa össze a fogát, és lazítson az izmain. Ahogy lejjebb merült a meleg kádban, a mellére tette a kezét, és érezte, hogy a szíve gyorsabban ver. A bőre átmelegedett a víztől. Lassan végighúzta a kezét a mellén, és a lélegzete is elakadt, hogy milyen meglepően kellemes érzés áradt szét a testében. Már nagyon régóta nem képzelt el izgató nemi helyzeteket, de most éjszaka egyedül van egy gőzölgő vízzel teli, nagy kádban. Senki nincs ott, hogy a rosszallását fejezze ki azért, mert örül valaminek. Rég eltemetett érzéki képeket bányászott elő az emlékezetéből, és hagyta elkalandozni a gondolatait egy olyan jelenethez, ahol képzeletben egy férfi karjában van, és a férfi a fejét az ő mellére hajtja. Ekkor az illető felnézett, ő pedig elképedt, mivel hevesen izgató vágyat érzett a lábai között. Ugyanis a férfi pont olyan volt, mint Chase. Chloénak abban a pillanatban le kellett volna vennie a kezét magáról. Tudta, hogy uralkodnia kellene magán, és ki kellene szállnia a kádból, hogy végre elaludhasson, mivel nagy szüksége van az alvásra. De már olyan régóta nem csinálta. Túlságosan is régóta. Harmincéves, és most válik nemileg igazán éretté, vagy nem? Már csak ezért is dühös lehet, amiért hagyta eltékozolni az utolsó éveit. És ez a vele született érzékiség is olyan eleme az életének, amelyet vissza kell nyernie. Szétnézett a nagy, csempézett fürdőszobában. A kád fölötti ablakot zsalugáterek fedték. Az ő fényes páncélzatú lovagja egy másik nővel foglalkozik az épület másik részén lévő hálószobában. Chloe tudta, hogy biztonságban van, olyan biztonságban, amit már régóta nem tapasztalt. Ezen az éjszakán lehetősége nyílik, hogy újra egészségesnek érezze magát. És ki is használja a lehetőséget… még akkor is, ha perceken belül annak a férfinak az emlékképe fogja kiváltani belőle az érzéki sikolyokat, akivel csak nemrég találkozott, és

akihez lehetetlen módon vonzódik, bár agyának minden sejtje tiltakozik ellene. Egyik kezét a mellén hagyta, a másikat pedig lejjebb csúsztatta, rá a hasára, majd még lejjebb, amíg el nem érte a selymes szőrt a lábai között. A lábak ösztönösen szétnyíltak a vízben. Gyorsabban szedte a levegőt, ahogy beljebb nyomta az ujjait. Még a vízben is érezte, hogy mennyire csúszóssá vált belül, és mennyire készen áll már szinte attól a pillanattól fogva, hogy Chase hozzáért, beletúrt a tarkóján a hajába, és az arcához nyomta a jeget. A férfi teste izzó vágyat ébresztett benne, ahogy maga mellett érezte, bár tudta, hogy Chase óvakodott nagyon közel menni hozzá. El nem tudta képzelni, hogyan érezhet ilyet egy teljesen idegennel kapcsolatban. Annak fényében, hogy éppen mi történt vele, és az arcán még mindig sajog a zúzódás, nem inkább viszolyognia kellett volna az érintéstől? Ám képtelen volt irtózni Chase érintésétől. Egyáltalán nem, és meglepő, de sokkal inkább hozzá akart bújni, semhogy ellökje magától. Ahogy ujjai a lába között voltak, gondolatban felidézte a pillanatot, amikor a férfi ágyékára nézett. Korábban élvezte a szexet, és nagyon jól el tudta képzelni, hogy egy Chase-hez hasonló férfi milyen örömöket szerezhet egy nőnek. Olyan mélyre merült a kádban, hogy az orra és a szája éppen csak a víz fölött volt, és a lábával véletlenül megnyomott valamit, amitől teljes erővel bekapcsolódtak a vízsugarak. Egyszeriben kinyitotta a szemét, ahogy a bugyborékoló sugarak az érzékeny bőréhez értek. Hirtelen túl sok érzés tört rá egyszerre, ám ahogy hozzászokott az elgémberedett izmait masszírozó vízhez, azt tapasztalta, hogy a korábbinál is jobban ellazul. Nagyszerű érzés volt, ahogy a csípőjét felemelte a vízsugarak útjába. Bűnösen kellemes. És határtalanul jó. Kezét visszahúzta a lábai közül a mellére, mindkettőt megmarkolta, miközben a víz a lehető legkellemesebb érzéseket váltotta ki a lábai között. Le-fel hintáztatta a csípőjét, és egyre közelebb került az édes orgazmushoz, amit már olyan régóta nem tapasztalt. Újra Chase arca jelent meg a lelki szemei előtt, és még csak nem is igyekezett felhagyni a képzelgéssel, hogy milyen ízű lenne a csókja, és milyen volna a sajátja helyett az ő nagy kezét érezni magán. Valami furcsa hang igyekezett bejutni a tudatalattijába, de már túlságosan késő volt ezzel foglalkozni. Chase neve volt az ajkán, miközben az egész teste megfeszült, és egyfajta robbanást érzett magában, ahogy a csípőjét érték a csodálatosan erős sugarak, és erősebben markolta a mellét.

Te jó ég, mennyire élvezte az érzést, ahogy a vér vadul áramlik az ereiben, és rögtön utána jön a megnyugvás. Miért volt már meg olyan régóta nélküle? Annyira lazának és kimelegedettnek érezte magát, hogy már éppen mélyebbre akart merülni a kád vizében, amikor gondolatai visszatértek a belső robbanás előtti pillanathoz. A hanghoz, amelyet hallott, de amelyre nem figyelt, mivel a teste már nem engedte. A szíve újra hevesebben vert, ahogy kinyitotta a szemét. Az orgazmustól több másodpercre kába lett, és nem volt benne biztos, hogy vajon jól látja-e, amit lát: Chase állt a fürdőszoba ajtajában, a keze még a kilincsen. Az arcán pedig teljes meglepettség – és veszélyesen erős nemi vágy – tükröződött.

Negyedik fejezet Chloe újra becsukta a szemét, nagy levegőt vett, és teljesen lemerült a víz alá, miközben a sugarak maguktól ismét működni kezdtek. Addig tartotta vissza a lélegzetét, ameddig csak tudta, és azt remélte, hogy amikor kibukik a víz alól, az ajtó zárva lesz… és kiderül, csak rossz álom volt, hogy Chase nemcsak meztelenül látta őt, hanem annak is a tanúja volt, hogy magához nyúl az ő bátyja fürdőkádjában. Sajnos, amikor felemelkedett és kinyitotta a szemét, a férfi még mindig ugyanott állt, ahol egy perccel korábban. Bár a víz meleg volt, mégis a megszégyenültség forró hullámát érezte végigfutni a testén a feje búbjától a lábujjáig. Legalábbis annak vélte. Kis csobbanással összezárta a lábát a víz alatt, feljebb húzta a térdét, hogy a csupasz testét eltakarja valamennyire, és a vízből kilátszó mellén is összefonta a kezét. Kényszerítette magát, hogy a férfi szemébe nézzen – a zöld szempárba, amelyben olyan tűz égett, hogy egy automata tűzoltó készülék bekapcsolódott volna tőle –, és azt mondta: – Az ajtó zárva volt! Tudta jól, hogy nem várhat mentegetődzést, mivel Chase egyáltalán nem tűnt bűntudatosnak. – Nem teljesen. Az ajkának talán mégsem kellene mosolyra húzódnia. Semmi mulatságos nincs a helyzetben. Akkor lenne az, ha valaki mással történne, mondjuk a mozivásznon egy filmben, amelyet néz. De ez most nem romantikus komédia. Ez az ő elfuserált élete. – Mindig rátör a vendégeire a fürdőszobában? Végre a zavar apró jelei mutatkoztak a behatolónál. – Nem láttam a holmiját a hálószobában. Arra gondoltam, talán megint úgy döntött, hogy elmegy. – Kis szünetet tartott, és a tekintetéből sugárzó vágy mértéke is csökkent. – Aggódtam maga miatt. – Kinyújtotta a kezét. – És Advilt is hoztam a zúzódásra. Tudom, hogy nagyon fájhat. A férfi kedvessége Chloe hasi idegközpontjáig hatolt, ahol a nő még mindig nagyon sebezhető volt, és a hatására be kellett csuknia a szemét.

Tudta, hogy nem szabad kinyitnia. Mert ha buta módon azt teszi, és bátran a fiú szemébe néz, egyszerűen képtelen megkülönböztetni az arcán a vágyat a kedvességtől. Hogyan is tudná, amikor mindketten ugyanannak a lélegzetelállító kalandnak a részesei? Te jó ég! Annyira megrökönyödött a küszöbön álló férfi látványától, hogy teljesen el is felejtette a nevet, amelyet pedig éppen kimondott, amikor az belépett. Az ő nevét. Nagyot nyelt. Tudta, hogy ilyen helyzetben csak egyvalamit lehet tenni, és a szokásosnál jóval nagyobb bátorsággal azt mondta: – Mellékesen, elég sok Chase-t ismerek már. A férfi felvonta a szemöldökét, és a szája sarkában egyértelmű vigyor jelent meg. – Igazán? A futó mosoly tovább maradt az arcon, mint ameddig udvarias lett volna. Főleg úgy, hogy mindketten tudták, Chloe nagy valószínűséggel egyetlen Chase nevűvel sem találkozott még egész életében. – Általában mindenkitől azt hallom, hogy milyen szokatlan nevem van. Nos, mit lehet erre mondani? De most, hogy a megszégyenültség és a meglepetés kezdeti hulláma elült, Chloe még inkább ráeszmélt, milyen helyzetben is van. Akármit tanított is Chase-nek az anyja, arról nyilvánvalóan megfeledkezett, hogy egy meztelen lányt békén kell hagyni, amíg az vissza nem nyeri a lelki nyugalmát. Ugyanis a fiú nem ment ki, hogy ő felöltözhessen, hanem elismerő tekintettel vizsgálgatta a csupasz bőrét. Késztetést érzett, hogy többet takarjon el magából, de, annak ellenére, hogy az ágyon látott meztelen lány jó tizenöt kilóval könnyebb nála, miért kellene szégyellnie a vonalait? Exférje a kelleténél többször is mondta neki, hogy fogynia kellene. Soha többé nem fog diétázni. Senki kedvéért. Köszöni, de megtartja a kilóit és a vonásait. A korábbi, színlelt harciassággal azt mondta: – Tudja, még mindig meztelen vagyok. – Határozottan az – hangzott a válasz, amelyből egyértelmű öröm érződött. És ettől ő most miért nem lesz dühös? Vagy ami lényegesebb, miért nem ijed meg? A férfi nagy testű. Sokkal nagyobb, mint ő. A kezével hihetetlen károkat tudna okozni

neki. Nem is beszélve testének egy másik részéről, amellyel hozzáérhetne. Mégis, annak ellenére, hogy minden oka megvan az ijedelemre, hogy Chase mit tehetne vele most… nem fél tőle. Először ódzkodott beszállni az autójába, de amikor a férfi a nagy családjáról kezdett beszélni, az aggodalma elpárolgott. Egyértelmű, hogy nagyon szereti a testvéreit, és nehéz elképzelni egy sorozatgyilkost, aki ennyire kötődik a családjához. Megpróbálta újból előszedni az óvatosságát a konyhában, amikor a férfi ragaszkodott hozzá, hogy megnézze az arcát, de az igazság az, hogy nem azért akart elfutni, mert félt tőle. Teljesen más oknál fogva akart elszaladni. A saját reakciójától félt. Hogy milyen rendkívüli mértékben – és azonnal – vonzódik a fiúhoz. És most itt van, meztelenül a gyorsan hűlő vízben, és még mindig ugyanazt a reakciót érzi. Az igazság az, hogy még a korábbinál is jobban. Annak ellenére, hogy teljesen hülyét csinált magából, ahogy hangosan mondta a fiú nevét valami olyasmi közben, aminek senki másra nem kellene tartoznia. Zavarta a saját furcsa gyengesége, és hogy Chase olyan makacs fickó, ezért nem kevés szarkazmussal szólalt meg: – Nem könnyen ért meg egy célzást, ugye? A férfi elmosolyodott, olyan kedves mosollyal, amitől ő furcsa érzéseket tapasztalt a gyomrában. – Jobb vagyok az egyértelmű kéréseket illetően. – Menjen ki! Az eredmény újra vigyor volt, amelyhez határozott nevetés is tartozott. – Szeretne előbb egy törülközőt? – Tehát a jobb szóval arra utalt, hogy borzalmas? Annak ellenére, hogy Chloe a szavakat a tőle telhető legszigorúbb hangon mondta ki, minden erejével küzdenie kellett, hogy ne jelenjen meg az arcán egy, a fiúéhoz hasonló mosoly. Nem is lepődött meg, amikor a férfi nem kiment, hanem beljebb lépett. Levett a fűtött polcról egy vastag plüsstörülközőt. – Tessék, itt van. Épp annyira nyújtotta feléje a törülközőt, hogy neki fel kelljen állnia, kilépni a kádból, és odamenni, hogy elvegye.

Elbizonytalanodott, azon tűnődött, hogy vajon mi lehet Chase-ben, ami őt arra készteti, hogy vegyen részt ebben az őrült játékban, amit egymással játszanak, és azt kérdezte: – Mi történt a másik meztelen nővel? – Hazaküldtem – hangzott a válasz, mintha a világon a legtermészetesebb dologról lett volna szó. Úgy döntött, hogy nincs értelme fékezni a csípős nyelvét – elvégre meztelenül van a kádban, a férfi pedig úgy tartja a törülközőt, hogy az egyértelmű kihívás –, ezért kis fintorral azt mondta: – Szegény pára. Csalódott volt, amiért maga olyan gyorsan lelépett? Chase fojtottan felnevetett. – Attól tartok, nem ez volt álmai éjszakája. Felöltözött, és rögtön maga után elment. Nos, ez meglepő volt. Chloe nem sok férfit ismert, aki hazaküldene egy szép nőt, úgy, hogy először nem fogadja el a számára felkínáltakat. Miért nem hagyja hát békén a fiú őt is? És ő miért nem akarja, hogy békén hagyják? Mindketten tudják, hogy ha sikítani kezdene, és igazán azt akarná, hogy Chase elmenjen, akkor el is menne. Ehelyett ezt a kis játékot játsszák, nemcsak a törülközővel, de az egymás iránt érzett nyilvánvaló vonzalmukkal is. És ő túlságosan is élvezi a játékot. Annyira, hogy tudta, ha tovább tart, akkor hajlamos valami igazán nagy butaságot is elkövetni. Igazán nagy, nagy butaságot. Nem. Elég a butaságokból. Voltaképpen a házassága is buta döntésen alapult. És mi lett belőle? Nagy, csúnya zúzódás van az arcán, a kocsija egy árokban… miközben ő egy idegen házában rejtőzik, és kettejük vonzalmával próbálja leplezni a tényt, hogy még mindig ki kell gondolnia valamilyen módot a problémái megoldására. A kellemetlen gondolattól teljesen megfeledkezett a játékukról és a saját meztelenségéről, ezért felállt, és elvette a törülközőt, mielőtt rádöbbent volna, hogy mit is tesz valójában. Teljesen meglepődött, ahogy ott állt a férfi előtt, és tökéletesen érzékelte, hogyan fut végig minden egyes vízcsepp a csupasz bőrén, vissza a kádba. Chase zöld szeme olyan nagyra nyílt, hogy szinte feketének tűnt, ahogy őt nézte. – Istenemre, maga elragadó, Chloe.

A lány nem volt benne biztos, hogy a férfi tisztában van vele, hogy a szavakat hangosan ki is mondta, a bennük lévő tisztelettől azonban meghökkent. Soha senki nem nézett még rá így. Ez az ember mintha még senkit vagy semmit nem látott volna ilyen szépnek. Vagy, ahogy mondta, elragadónak. Talán a szó erejétől volt, mivel addig csak az izgató és szexi kifejezéseket hallotta magával kapcsolatban, hogy továbbra is csak állt meztelenül, miközben csöpögött róla a víz. Várt. Vágyakozott. Akart valamit. Pontosan tudta, hogy mi fog következni, és tökéletesen el tudta képzelni, hogy a Föld minden egyes fickója mit tenne ilyen helyzetben. Chase megbabonázza őt, hogy lefeküdjön vele, és ő reggel utálni fogja, amiért kihasználta az érzéki gyengeségét, pedig érzés nem tartozott az aktushoz a szívében. Ám leginkább magát fogja utálni, amiért gyenge volt, buta, és mert nem védte jobban a szívét és a testét. A hevesen verő szívének dobbanásaival együtt teltek a másodpercek, és bár Chase egyértelműen semmit nem akart jobban, mint hogy kibújjon a nadrágjából, és csatlakozzon hozzá a kádban, mégsem tette. Noha mindketten tisztában voltak vele, hogy a férfi elég nagy és erős ahhoz, hogy beléhatoljon, mielőtt még ő bármit is tehetne, ám egy centit sem mozdult. Chloe el sem tudta hinni. Nem adott engedélyt, hogy megérintsék őt. A férfi pedig, meglepő módon, nem vett el magának valamit, pusztán annak alapján, hogy nagyobb és erősebb. A lány hirtelen nyilallást érzett a mellkasában, egyenesen a meggyötört és összetört szíve közepén. Lehetséges, hogy életében először olyan férfival találkozik, aki nem ér hozzá, és nem próbálkozik… amíg ő nem engedi meg neki? Lehetséges egyáltalán, hogy Chase a szemében égő vad vágy ellenére, és annak dacára, hogy állkapcsának izmai fel-le ugrándoznak az erőfeszítéstől, hogy megőrizze az önuralmát, és ott maradjon, ahol van, csak akkor ér hozzá kézzel – vagy az ajkával –, ha ő kifejezetten arra kéri? Elképzelhető, hogy nem nyomja az ajkát az övéhez, hacsak ő nem könyörög neki, hogy

csókolja meg, és amíg ő kétségbeesetten nem vágyik rá, hogy szeretkezzenek? A kétségbeesett vágynak azért talán mégsem kellene olyan tisztán kirajzolódnia, és úgy megjelennie a gondolataiban, mint egy szexfilm jelenetének. A kép azonban nevetséges módon annyira tiszta – és hatásos –, hogy neki minden önuralmára szüksége van, hogy ne figyeljen rá. – Most már elveszem a törülközőt, köszönöm. Férfi és nő között ennél kevésbé szexi kijelentés még nem hangzott el. Akkor tehát, mitől lett annyira izgatott? *** Ördög és pokol. Chase már jócskán tapasztalt izgató dolgokat nőkkel kapcsolatban, de egyik sem volt ahhoz fogható, hogy látta Chloét a fürdőkádban. És az évek során fényképezett modellek között egy sem akadt, akiben akár csipetnyi is lett volna abból az érzékiségből, amely Chloe imádni való, meztelen testének minden sejtjét átitatta. Ahogy lenézett, észrevette, hogy a törülköző remeg a kezében. Küzdött, hogy lehiggadjon. Nem kellett volna a fürdőszobában maradnia, és ezt tudta. De nem tehetett róla. És nem is gondolta, hogy a lány tényleg azt akarja, hogy ő kimenjen. Mégis, valami józan belső hang azt súgta neki, hogy adja oda a törülközőt, mielőtt a társa magától megszárad, vagy megfázik. Felé nyújtotta a törülközőt, a lány elvette, majd ránézett. – A dögös hapsi szerepe? – kérdezte Chloe. Chase meglepetést vett észre a nő arcán, amikor az rájött, hogy milyen szót használt az előbb. Dögös hapsi. – Rólam beszél, ugye? – kérdezte, és örült, hogy megint olyan szép mosolyt kap a lánytól, amitől szinte hanyatt esik. A nő szája akkor is szép volt, ha zsörtölődött vagy az ajkába harapott. Ha viszont mosolygott, olyan sok melegség volt benne, mintha a nap kelt volna fel, hogy rájuk ragyogjon. – Jó becenév, nem gondolja? – Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, emlékeztette valamire. – El kell engednie a törülközőt. Chase ezt persze tudta. De az ördögbe is, abban a pillanatban szinte a saját nevére sem emlékezett. Akkor hogyan kényszeríthetné az agyát, hogy meglazítsa a szorítást a

pamutszöveten? – Sajnálom, elnézést. És tényleg sajnálta, főleg akkor, amikor a lány a nagy törülközőt gyorsan maga köré tekerte. – Ez a fürdőkád valóban remek. Biztos volt benne, hogy egy idióta benyomását kelti, ahogy ott áll, és nem tud mit mondani. Véletlenül látta, hogy a lány valami olyasmiben részesíti magát, ami csodálatos orgazmusnak tűnt, és erre csak azt mondja, hogy a fürdőkád remek? – Nem vagyok benne biztos, hogy a fürdőkádnak sok köze volt hozzá – jegyezte meg végül. Imádta a nő nevetésének a hangját, és örült, hogy az egyre könnyedebbnek tűnik, valahányszor hallja. A lány vállat vont, ahogy elment mellette, és a törülköző csücskét a hihetetlenül pompás mellei közé dugta. – Egy pasinak sosem szabad lebecsülnie a jól irányzott vízsugár erejét – mondta, majd odament a tükörhöz, és többször is beletúrt a hajába. Mivel Chase továbbra is csak állt ott, és nézte őt hátulról, felvonta a szemöldökét a tükör előtt. – Biztos vagyok benne, hogy fáradt. A csudát. Egyáltalán nem fáradt. Főleg úgy, hogy a lány annyira közel van hozzá, és nincs rajta más, csak egy törülköző. – Nincs szükségem sok alvásra. – Nos, nekem viszont igen. – Ezzel Chloe kiment a fürdőszobából, és odalépett a folyosóra nyíló ajtóhoz. – Jó éjszakát! Chase kötelességtudóan az ajtóhoz ment, bár jóval az után, hogy már sokkal korábban távoznia kellett volna. – Jó éjszakát! Annak ellenére, hogy jobban kívánta a nőt, mint addig bárkit, nem akart olyan csókot adni neki, amitől az újabb gyönyörök után epekedhetne. Nem, csak a homlokát szerette volna megpuszilni. Egy finom puszit akart adni, amiből a lány érezheti, hogy biztonságban van mellette. Ezt a lehetőséget viszont még nem érdemelte ki, és tudta, hogy nem is tarthat igényt olyasmire, amit nem ajánlottak fel neki. Félúton volt a folyosón, amikor meghallotta a hangot:

– Dögös hapsi? Újra elmosolyodott a kapott becenéven – ami nem is volt rossz –, és megfordult. A nő, a becenév említése ellenére, újra komolynak tűnt. Kifejezetten komolynak. – Köszönöm. Mindent köszönök, amit ma éjszaka tett. A szívből jövő szavak hallatán Chase szorítást érzett a mellkasában. És azok hatására is, amelyeket a nő nem mondott ki, de egyértelműen benne voltak az üzenetben: Mindent köszönök, amit ma éjszaka nem tett meg. – Nagyon szívesen, Chloe. – Rámosolygott. – Örülök, hogy annyira élvezte a fürdőt. Világosan érezte, hogy a lány újra nevetni szeretne, amikor az megszólalt: – Nem kell átmennie a bátyja házába. Szerintem úgy is jó lesz, ha csak a folyosó végébe megy, és nem az ültetvény másik oldalára. Chase remélte, hogy a megjegyzés azt jelenti, a lány nagyobb biztonságban érzi magát, ha ő is a házban van, és azt mondta: – Aludjon jól! Chloe kicsit oldalra döntötte a fejét, és olyan lágy hangon szólalt meg, hogy az a férfi mellkasába hasított. – Tudja, mit? Azt is fogom tenni. Ezzel becsukódott az ajtó, Chase pedig még sokáig állt a folyosón, és meredten nézte a helyet, ahol az előbb a lány volt. Nem ismerte fel, hogy az élete azon az éjszakán örökre megváltozik. Pedig éppen ez történt. Nem is akart küzdeni a változás ellen, hanem meglepő – megdöbbentő – módon inkább egy másik küzdelemre készült. Chloe szívének az elnyerésére.

Ötödik fejezet Chloe kellemes melegben, kipihenten ébredt. Ó, mennyire hiányoztak neki az ilyen ágyak – puha matracokkal, lágy, selymes lepedőkkel és vastag paplanokkal, amelyek könnyűek, de ugyanakkor elég melegek is. Az elmúlt hat hónapban, amióta beadta a válókeresetet, hogy visszanyerje az énjét, olcsó és kopott lepedőkön aludt, kőkemény ágyban, de még az is jobb volt, mint a puha ágy és az elegáns cipők. Újra kezdte befészkelni magát a tudatába a sürgető érzés, hogy rohannia kell, ám abban a pillanatban túlságosan is kellemesen érezte magát az ilyesmihez, ezért csak nyújtózkodott, és jobban magára húzta a takarót. Becsukta a szemét, és megpróbált újra elaludni, de annak ellenére, hogy milyen remek érzés volt lustán heverni egy nagy ágy közepén, úgy, hogy nem kell rohannia a bisztróba, ahol az elmúlt hónapokban dolgozott, hogy zsíros ételeket szolgáljon fel, képtelen volt elszenderedni. Nem tudott, mivel Chasezel kapcsolatos, alattomosan édes gondolatok keringtek az agyában. Édes és izgató gondolatok. Meztelenül bújt be az ágyba az előző éjszaka, és annyira kimerült volt, hogy azonnal el is aludt. De most, ahogy a hajnal fénye átszűrődött az ablak előtti vékony függönyön, már emlékezett, méghozzá élénken. Teljes részletességgel fel tudta idézni, hogy mit csinált a fürdőszobában. És mit látott a férfi. Ösztönösen az arcára tette a kezét, mert hirtelen melegnek érezte. Nem haragudott magára, amiért a testéhez nyúlt abban a pompás kádban. Azért sem szidta le magát, hogy éppen akkor ejtette ki a férfi nevét. És igazán nem lett volna értelme haragudni rá, amiért a „legmeghittebb” pillanatban rátört, mivel csak azért kereste, mert egyértelműen aggódott érte. Nem arra készült, hogy őt rajtakapja, amint a keze éppen a két lába között van. De ami utána történt – hogy nem utasította ki azonnal a fürdőszobából, vagy ahogy évődtek egymással, és szemtől szembe dögös hapsinak szólította –, nos, azt már szinte el sem akarta hinni. És annak ellenére, hogy a gyomra összeszorult, miközben megpróbálta elhessegetni magától az emlékeket, a kis melegség, amely az elalvása előtt fészkelte be magát a mellcsontja mögé, továbbra is ott maradt. És mindez azért, mert Chase nem próbált kikezdeni vele. Nem ijesztette meg. Uralkodni

sem próbált rajta. Tudta, hogy néhány nő azt kedveli. Izgalmasnak tartják, ha valaki fölébük kerekedik. Valamikor régen neki is voltak ilyen gondolatai, hogy a társa irányíthat mindent. Magához köti, ő pedig mindenről hajlandó lemondani egy olyan ember kedvéért, akit szeret. Ezt már el sem tudná képzelni. Nem, soha senkinek nem fogja hagyni, hogy újra megfossza őt az akaratától. És egyetlen lehetséges okot sem tudott megnevezni, amiért hajlamos lenne bárki számára megengedni, hogy életének bármely részét az ellenőrzése alatt tartsa. Egy ilyen ok sincs. Becsukta a szemét, és tudta, hogy gyáván viselkedik, amiért itt fekszik a puha ágyban. Telefonálnia kellene, a rendőrséget hívni, feljelentést tenni a korábbi férje ellen, és pontosan leírni, hogyan került a csúnya zúzódás az arcára… és ki a felelős érte. Ezt kellett volna tennie az előző éjszaka, de úgy megrémült attól, ahogy a volt férje utánaeredt, hogy semmi másra nem gondolt, csak a menekülésre. Messzire, nagyon messzire a férfitól. De tudni, hogy mit kellene tennie, és ehhez elég erősnek éreznie magát, már két teljesen különböző dolog. Végül feladta az újbóli elalvás kísérletét, és miközben gondolatai tucatnyi különböző irányban cikáztak, ledobta magáról a takarót, kikelt az ágyból, és felgyújtotta a villanyt. Az éjszakai alvástól kellően kitisztult a feje, és észrevette azokat az apróságokat is, amelyekre az előző éjjel nem figyelt fel. A hálószoba bútoraitól kezdve a csupasz lába alatt lévő szőnyegig és az ablakban lógó függönyig minden a gazdagságról árulkodott. A vasalt, fehér ágynemű és a keményfa padló nyugtató, derűs hangulatot adott a szobának. De míg a volt férje és annak családja fennhangon hirdette a gazdagságát, Chloénak olyan érzése volt, hogy Chase bátyja minden egyes széket és párnát azért vásárolt, és még az ágyneműt is azért vette, mert tetszik neki, ahogy kinéz, és mert kellemes használni, nem pedig abból a célból, hogy bárkit lenyűgözzön vele. Visszahajtotta a lepedőket és a takarókat, szeretettel végigsimított az egyiken, mintha csak azt mondaná neki, „Jó voltál az éjszaka”, mint egy kedves szeretőnek, és csak utána ment zuhanyozni. Csak állt az édesen meleg, permetező vízben, és teljes biztonságban érezte magát, legalábbis egy időre. Természetesen nem fog örökké ott rejtőzni. De a nap többi részét, ha nem lesz senkinek az útjában, a szőlőben tölti. Talán még a bort is megkóstolja. Egy darabig úgy tesz, mintha az élete normális lenne. Normális. Milyen jól hangzik. Még akkor is, ha nem egészen biztos benne, mennyire

„normális” dolog egy szőlőültetvény közepén egy ilyen csodálatos házban lenni. Elnyomta a belső hangot, amely azt mondta neki, hogy az elkerülhetetlen elodázása csak megnehezíti később a kellemetlen ügyekkel való foglalkozást, és meggyőzte magát, hogy szüksége van valamennyi élvezetre is. Nincs igaza? Ahogy megtörülközött, úgy találta, hogy a korábban sáros farmernadrágja és pólója szerencsére megszáradt, és legalább részben tisztább lett, mint az előző éjszaka volt, és felvette őket. Jó, a normálisnál talán tovább szárította a hosszú és egyenes haját, de csak azért, mert biztos akart lenni abban, hogy nincs benne csomó. Nem azért, hogy Chase előtt jól nézzen ki. És nem azért, mert ideges, hogy ma újra látja a férfit. Akivel tréfálkozott? Nem, nem tréfálkozott ő senkivel. Az arcán lévő zúzódástól ugyan nem ijednének meg a kisgyerekek, de nem is túl szép. Ha ehhez még hozzáveszi a jócskán kopott farmert és pólót, nem a lehető legmegnyerőbb látvány. Ami baj, mert ha teljesen őszinte akar lenni magához, kifejezetten élvezte, ahogy a férfi nézte őt, amikor felállt a kádban. Ma, hogy rajta van a ruhája, igazán azt szeretné, ha a legszebb formáját mutatná Chase előtt… és hogy a fiú ismét úgy nézzen rá. Pusztán a gondolattól, hogy újra láthatja Chase-t, hevesebben kezdett dobogni a szíve, miközben nagy levegőt vett és kiegyenesítette a hátát, mielőtt befordult volna a folyosón a konyhához. A helyiség üres volt. Csalódottság lett úrrá rajta, mielőtt elfojthatta volna. Vagy úgy tehetett volna, hogy nem is érez semmi ilyesmit. Egy tálban frissen felvágott gyümölcs volt az asztalon, mellette pedig többfajta sütemény, amitől korogni kezdett a gyomra. Már felvett egy csokoládés kiflit – a kedvence –, és beleharapott, amikor észrevette a szép, piros és fehér gyümölcsöstál mellé tett üzenetet. Kedves Chloe! Jó reggelt! Remélem, hogy jól aludt. Elnézést, hogy nem várhattam meg a reggelivel. Amikor már eleget evett, csatlakozzon hozzánk a szőlőben! Hamarosan találkozunk. DÖGÖS HAPSI Ui.: Majdnem elfelejtettem. Van frissen facsart narancslé a hűtőszekrényben. Fontos,

hogy elég C-vitaminhoz jusson. A meglepett nevetése visszhangzott az üres konyhában. El sem tudta hinni, hogy a férfi a tőle kapott becenevével írta alá az üzenetet. Azt tapasztalta, hogy a férfiakba nem túl sok humor szorult. Különösen akkor, amikor ők a tréfa céltáblái. De Chase már többször meglepte őt valamivel, vagy nem? Először, amikor megjelent a fürdőszoba ajtajában, amikor ő a fürdését fejezte be éppen, utána azzal, hogy nem próbált ráhajtani, most pedig az édes, kedves üzenettel. Kinyitotta a hűtőszekrényt, megtalálta a narancslevet, és töltött belőle magának egy magas pohárba. Leült az egyik székre, felvette az üzenetet, és újra elolvasta. A hozzánk egyértelműen Chase és a bátyja, nem? Elfojtott magában valamennyi szorongást, hogy talán több emberrel is találkoznia kell. Amilyen állapotban van, és ahogy kinéz, még Chase bátyjával sem kíván találkozni. De mert igénybe vette a vendégszeretetét az éjszaka – és még most is azt élvezi –, nem érezné jól magát, ha nem köszönné meg legalább szóban, hogy egy éjszakára betörhetett a vendégházba. Mihelyt összeszedi magát, nekilát, hogy megfelelő köszönetnyilvánításként készítsen számára egy új takarót. A díszítő foltvarrás a hobbija volt, és egyszer, ha egyenesbe hozza a pillanatnyilag felettébb kusza életét, és újrakezdheti, a kedvtelésből végzett munkából hivatás is lehet. Rendelésre készíthet takarókat, vagy talán üzletet is nyithat egy olyan házban, ahol gyerekeket és felnőtteket taníthat. Ahogy élvezte a konyhába betűző nap sugarait, és a hosszú időre elfelejtett álmok közül is felidézett párat, apró darabokat tört le a kifliből, és hagyta, hogy azok elolvadjanak a nyelvén. A kifliből morzsák hullottak a gránit asztallapra, és éppen azokat szedegette fel a nedves ujjával, amikor beismerte magának, hogy újra húzza az időt, és a vendégházban rejtőzik, csak hogy ne kelljen Chase-zel találkoznia. Az idő szép lett. Az előző éjszaka vihara tisztává tette a levegőt, és Chloe mélyet lélegzett a hűvös levegőből. Ha már egy napra kiszakad a való életből, akkor élvezi Napa Valley-t, amíg itt van. Kilépett a széles, fedett verandára. Az egyik kezét felemelte, hogy védje a szemét a tűző napfénytől, és mielőtt élvezni kezdte volna a szépséget maga körül, gondosan megvizsgálta az előtte lévő területet, hogy meggyőződhessen róla, minden biztonságos. Mert bár nagyobb biztonságban érezte magát, mint amilyenben egy ideje volt, azt is tudta, hogy a baj bárhonnan rátörhet, és akkor, amikor a legkevésbé számít rá. Mint az előző éjszaka. Valahányszor az előző éjszaka történtekre gondolt, buta módon naivnak tartotta magát.

Hogy nem vette észre a jeleket, mire készül a volt férje? Az emléktől olyan érzés költözött a gyomrába, mintha egy nagy kéz lenne rajta, és egyre jobban szorítaná. A helyzet most normális. Azt tervezte, hogy úgy tesz, mintha minden normális volna. Többször is nagy levegőt vett, hogy elnyomja magában az örvénylő érzéseit, a félelmet. Végül, amikor erősebbnek érezte magát, meglepett sóhajjal nézett szét maga körül. Az előző éjszakai eső után a szőlőültetvény ragyogott a napfényben. A tőkéken a levelek élénkzöldek voltak, mintha egy gyermek rajzolta volna őket zsírkrétával. Az ültetvény kellemesen csendes volt, amit Chloe meg is jegyzett magának, ahogy a magas növényi sorok között lépkedett. Egyedül az egymást játékosan szólongató madarakat lehetett hallani. Ahogy a vidám hangok eljutottak a tudatáig, nagyot lélegzett a friss levegőből, és mélyen beszívta a föld, a fejlődő növények és a természet illatát. Az őt körülvevő szépség páratlan volt – a szőlőtőkék és a fák zöldjéhez a pitypangok sárgája és a zsálya lilája társult. Úgy érezte, hogy órákig, vagy akár hetekig bolyonghatna ott, és akkor se tudna betelni a látvánnyal, a napfénnyel és a ragyogóan kék éggel. A levegőben érezni lehetett a nyíló virágok és a szőlő illatát. Sajnos pár pillanattal később az idillt gyorsan közeledő lépések hangja zavarta meg, és még valami olyan hang, ami egy fiatal lány zokogásának tűnt. Chloe éppen időben húzódott be a bokrok közé, hogy ne tapossa őt le egy nagyon magas, vékony lány, aki tizennyolc vagy tizenkilenc évesnél nem lehetett több. A szíve nagyot dobbant, ahogy várt – és figyelt –, fut-e valaki a lány után. Amikor senki ilyet nem látott, visszament a földút közepére, és azt vette észre, hogy a lány ruháján lévő masni fennakadt a növények ágain. Chloe gyorsan odament hozzá. – Maradj mozdulatlanul egy darabig, és kiszabadítalak. A lány szeme tágra nyílt, és még mindig könnyes volt, ahogy Chloe az egyik selyemszalagot bogozta ki éppen. Bár Chloe azon tűnődött, hogy mi az ördögöt kereshet egy lány ilyen ruhában – amelyről rögtön tudta, hogy egy vagyonba kerülhetett – egy szőlőültetvény közepén hétköznap reggel, azt kérdezte: – Mi a baj? – Olyan gonosz! Chloe szívverése, amely éppen csak egy picit csillapodott, újra hevessé vált. Meglepően szelíd hangon kérdezte meg: – Ki a gonosz? A barátod?

A lány megrázta a fejét. Még könnyes szemmel és kócosan is meglepően szép volt. – Igazából annyira nagyszerű valaki – mondta végül, és újra könnyek folytak az arcán –, és mégis nagyon, nagyon gonosz! Miért teszik ezt magukkal? Chloe ezen gondolkodott. Miért kell beleszeretniük olyan fickókba, akik gyalázatos módon bánnak velük? Az ilyesmit az óvodában nevelik bele a kislányokba? De ha így van, akkor miért nem szervez valaki olyan csoportokat, ahol a lányok azt tanulhatják meg, hogyan lehet jó, kedves és elragadó férfiakat találni? El sem tudta hinni, hogy egy férfinak egy nővel szemben agresszívnak kell lennie annak bizonyítására, hogy erős. Hirtelen azon kapta magát, hogy újra Chase-re gondol. Ő egyértelműen erős, és mégsem próbálja a fizikai adottságait használni, hogy megkapjon valamit. És ettől ő csak jobban vágyik rá. Miközben a gondolatok egymás után cikáztak át az agyán, sikerült leszednie a masni selyemszálait a szőlőágakról. De amikor végzett, a lány még akkor is sírt – méghozzá drámai módon, hangos zokogással. – Hála istennek, megtalálta. Chloe megfordult az ismerős hangra. Chase? Mikor került ő oda? És miért van az, hogy a lágy hangjától, attól a hangtól, amely éjszaka végig ott volt az álmaiban, neki most egyszerre melege lesz? A lány Chloe csuklójára fonta a hosszú, vékony ujjait, és szorosan rajta tartotta őket. Annyira szorosan, hogy Chloe az üdvözlés helyett fájdalmasan felkiáltott, mivel a hosszú, tökéletesen manikűrözött körmök a csuklójába mélyedtek. Elég volt azonban egyszer belenéznie a férfi szemébe, és máris elfeledkezett a csuklóján érzett fájdalomról. A tekintetében aggodalom tükröződött. És olyan szép volt, hogy azonnal rabul ejtette a szívét. Látta a fiút az előző éjszaka a sötétben és az esőben, utána a vendégházban is jobban megnézhette, de ahogy az a napfényben kinézett… Talán még jó is, hogy a lány olyan erősen kapaszkodik belé, mert így legalább nem csuklik össze. Úgy vélte, a férfi nem igazán modellszépségű, mégis, függetlenül attól, hogy az orra egy helyen picit elferdült, vélhetően egy ütéstől, amelyet valamelyik fiútestvérétől kaphatott, ahogy a vonások összeálltak a markáns arcon – hozzávéve a széles vállat, a keskeny csípőt és a magabiztos járást –, a szívverése felgyorsult. Chase meleg tekintettel méregette Chloe arcát. – Hogy aludt? A válasz valahogy nagyon hirtelenre sikerült. – Jól.

A választ a férfi széles, szívből jövő mosollyal fogadta, amitől Chloe teste egészen átmelegedett. – Örömmel hallom. A lány a körmeit erősebben vájta Chloe csuklójába. – Ő az – sziszegte dühösen, mert a két felnőtt oda se figyelt rá és a hisztijére. Chloe megpróbálta kiszabadítani a kezét. – Mire utalsz azzal, hogy ő az? A lány Chase-re mutatott, és felkiáltott: – Ő az, aki miatt sírnom kell! Chloe a lányról Chase-re nézett. Megpróbált mindent tisztázni, és megkérdezte: – Maga miatt sír? A férfi nem a kérdésre válaszolt, hanem nagyon türelmes hangon, közvetlenül a lányhoz intézte a szavait. – Amanda, hamarosan megszűnik a megfelelő világítás. Azt akarom, hogy menj vissza a jelenethez. Azonnal. A lány durcás arckifejezése olyan volt, mint egy hároméves gyermeké. – Ez így nem tisztességes. Végre valami bosszúság is vegyült Chase hangjába. – Most nincs időnk a nyafogásodra, Amanda. Chloe zavartan nézte őket. Mi a csudáról beszélnek? Ez a csinos fiatal lány egész biztos nem lehet Chase barátnője, vagy igen? És mire utalt a fiú a „vissza a jelenethez” kifejezéssel? Még mindig nem tudta elfelejteni, hogyan sírt a lány, mielőtt megjelent volna a férfi a szőlőültetvény közepén. Védeni próbálta, ahogy kettejük közé lépett. – Nézze, Chase – kezdte –, valami miatt ez a teremtés nagyon kiborult. A lány a könyökével arrébb nyomta őt, és Chloénak az a furcsa érzése támadt, hogy hibát követett el az előbb, hogy beleavatkozott Amanda ügyeibe. – Én akarok az első sorban lenni! – A lány hangja hirtelen számítóvá vált. – Ígérd meg, hogy az enyém lesz a főszerep a nap hátralévő részében, és visszamegyek. Chase arckifejezése nem változott, ahogy Amandát nézte. Nem volt dühös. Nem nevetett. Pusztán csak koncentrált. Eltökélt volt. Chloénak ösztönösen olyan érzése támadt, hogy a férfi csak nagyon ritkán kapja meg azonnal azt, amit akar. Enyhe borzongás futott rajta végig, ahogy eszébe jutott, Chase milyen féktelen vággyal nézte őt az éjszaka. Mi történt volna, ha akkor is ennyire eltökélt? Ennyire határozott? Ő

akkor is egyedül feküdt volna be abba a csodálatos, nagy ágyba? Vagy ez a nagy és erős test lett volna mellette? Még jókor hagyott fel a képzelgéssel, hogy hallja a megjegyzést: – Alkut ajánlok, Amanda. Vagy visszamész, és folytatjuk a munkát, vagy pedig hívok egy taxit, és megmondom az ügynöködnek, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt dolgoztunk. – De Chase – szipogta a lány, ahogy rájött, hogy nem ért célt –, ez így nem tisztességes. A férfi vállat vont, és kivette a zsebéből a mobiltelefonját. – Napa Valley. Egy taxitársaság telefonszámát kérem. A lány egyenesen előrontott a szőlőbokrok közül, hogy kikapja a férfi kezéből a telefont, és eközben az éles körmei még jobban belemélyedtek Chloe csuklójába. Chase gyorsabb volt, magasra emelte a kezét és oldalra lépett, ezért a lánynak bele kellett kapaszkodnia egy szőlőbokorba, hogy ne essen el. Chase visszatette a telefont a füléhez. – Igen, fuvarra van szükségem a Sullivan Borászatnál. – Nem! – A lány olyan hangosan sikított fel, hogy Chloe füle csengett tőle, noha a csuklója legalább annyira sajgott, mint éjszaka az arcán a zúzódás. – Visszamegyek, és megteszem, amit csak akarsz. Chase nem vette el a telefont a fülétől, ahogy egyszerűen odaszólt Amandához: – Többé nem vitatkozol velem. Nem kérdés volt, hanem kijelentés. A lány beleegyezett, és bólintott. Hevesen. – Csak most jöttem rá, hogy a barátom lefekszik a szobatársammal, és annyira gyűlölöm őket. Ennél a pontnál a lány taktikát változtatott, rákacsintott a férfira, és mindent megtett, hogy egyszerre tűnjön szánalomra méltónak is, és szépnek is. Chloe tudta, hogy ha ő próbálkozna ilyesmivel, attól úgy nézne ki, mint aki csúnyán megfázott. – Igazán sajnálom, hogy megzavartam a beállítást – mondta Amanda olyan hangon, amiből Chloe gyanította, hogy a lány is csak annyira bűntudatos, mint amennyire ő. Chase ajkán, meglepő módon, mosoly tűnt fel. Ilyen könnyen megbocsát Amandának? Chloe azt tapasztalta, hogy a férfiak nem túl megbocsátók. Emellett nem is ennyire jóképűek. Egyértelmű, hogy Chase lépten-nyomon megszegi a szabályokat. – A magyarázatot elfogadom. Most tehát menj vissza, és szedd rendbe az arcodat, hogy

folytatni tudjuk a munkát a beállítással, amíg megfelelő a fény. – Rendben van, Chase. A lány megfordult és visszaindult, sietősen szedve a rendkívül hosszú lábait, így Chloe és Chase kettesben maradt. – Tizenéves lányok. – A férfi méltatlankodást színlelt. – Miután annyi időt töltöttem a húgaim mellett, igazán tudhattam volna, hogy nem szabad olyan területen dolgoznom, ahol rájuk vagyok utalva. – Mi történik itt? Chloe túl későn ismerte fel, hogy úgy beszél, mint amikor az ötvenes évek egy rossz filmjében egy idős nő olyan helyzetbe kerül, hogy nem igazán érti, ami körülötte történik. – Fényképész vagyok. Pár napig egy magazin számára készítünk itt fotósorozatot. Ó. A dolgok kezdenek összeállni. Most már a „beállítások” és a „megfelelő fény” is értelmet kap. – El akartam mondani még az éjszaka, de… – itt a férfi rávigyorgott – teljesen megfeledkeztem róla valami miatt. Abban a pillanatban a megfeledkezést kiváltó okra való utalástól a lány arca vörös lett, és egész testében melegséget érzett. Az agya – és a nyelve – nehezen forgott, amikor megszólalt, kicsit esetlenül: – Nem akartam megzavarni a munkájában. Csak sétálni akartam egy kicsit. – A szőlőre mutatott, a hegyekre, a fákra és a kék égre. – Olyan szép itt. Egyenesen elragadó. – Elragadó – mormolta a férfi, és erről Chloénak azonnal az eszébe jutott az éjszaka hallott megjegyzés, „Istenemre, maga elragadó”. Érezte, hogy az arca a korábbinál is vörösebb lesz, és a földet nézte. – Köszönöm, hogy kikészítette a reggelit. Figyelte, hogyan közeledik a férfi lába, míg végül a láb gazdája olyan közel nem ért hozzá, hogy fel kellett néznie rá. – Örülök, hogy ízlett – mondta a férfi, és az ujja hegyét végighúzta a lány arcán, a szája sarkában. – Maradt itt egy kis csokoládé. Chloe lélegzete szinte elállt az érintéstől. Nem tudott visszaemlékezni, hogy viselkedett-e már férfi valaha is ilyen gyengéden vele. Arra sem emlékezett, hogy kívánt-e már valakit is ennyire. Azután a férfi feltartotta az ujját, úgy, hogy az pontosan az ő ajka elé került, ő pedig a benne rejtőző ördög – ugyanaz volt, amelyik az éjszaka elhitette vele, hogy milyen jó lesz,

ha magához nyúl a fürdőkádban – tanácsára kinyújtotta a nyelvét, és lenyalta a csokoládét róla. Valami olyan, sóhajszerű hangot hallott, amely mélyen a férfi mellkasából jött. – Chloe. E gek, milyen közel állt hozzá, hogy megcsókoljon egy férfit, aki még teljesen idegen a számára, annak ellenére, hogy már meztelenül is látta őt, és meleg, biztonságos helyet biztosított neki, ahol eltölthette az éjszakát. Mi történik vele?

Hatodik fejezet Chloe hirtelen hátratántorodott, és egy magas szőlőtőke ágait érezte a hátában. – Vissza kellene térnie a munkájához. Bizonyára várják már magát. Chase azonban nem mozdult, meg se moccant. Ehelyett csak rámosolygott, miközben a szemében még mindig ott égett a tűz. A tűzhöz tartozott még valami más is, amitől ő remegni kezdett. Eltökéltség. És határozottság. – Biztos vagyok benne, hogy még Amanda sminkjén dolgoznak – mondta a fiú, de Chloe egyfajta világos és egyértelmű üzenetet hallott ki belőle. Nem megyek sehová. Miért akar hát továbbra is elfutni, ahelyett, hogy azt tennénk, amit mindketten akarunk? Nagyon jó lesz. Átkozottul jó. Megígérem. Chloe kétségbeesetten nem akart tudomást venni a kettejük közötti forró, lüktető vágyról, és azt mondta: – Mellesleg, miért írta csupa nagybetűvel a becenevét? A férfi a másodperc töredékéig elkomorult, majd megértette a kérdést, és újra elvigyorodott. – Úgy vélem, hogy ha már olyan becenevet kapok, mint a Dögös hapsi, akár büszke is lehetek rá. Chloe nem tehetett mást, ő is elvigyorodott. Mennyire szeretni való ez az ember. Nem az ő bűne, hogy ennyire szexi. Ezt egyáltalán nem lehet felhánytorgatni neki. – Jöjjön velem! – Chase kinyújtotta a kezét. – Bemutatom a csoportom tagjainak. Lenézett a kézre. Mennyire, milyen nagyon szerette volna megfogni. De nem teheti. Nem, ha a nap során meg akarja tartani a kettejük közötti távolságot, és nem akar a fiú karjában kikötni úgy, hogy könyörög azokért a csókokért és simogatásokért, amelyeket nem kapott meg az éjszaka. Meggyőzte magát, hogy a férfi bizonyára megértené őt, ha ismerné az indokokat – amelyeket talán sejthet, bár ő az arcán lévő zúzódásról szinte semmit nem mondott –, ezért egyszerűen odalépett hozzá, és megindult mellette. Nem kellett a férfi szemébe néznie, hogy érezze annak csalódottságát, amiért nem fogta meg a kezét. Ám az nem akaratoskodott, ahogy egymás mellett mentek. – Kifejezetten imádom Napa Valley-t. Csodálatos pontja az országnak, teli szépséggel

és történelemmel – mondta Chloe. – A bátyjának mióta van már meg a borászata? – Közel tíz éve. Először mind azt gondoltuk, hogy megőrült, mert mezőgazdasági szakra ment az egyetemen. Most sajnáljuk, hogy nem nekünk jutott az eszünkbe. A nő meglepetten fordult felé. – Nem szereti a munkáját? Minden egyes alkalommal meglepődött, hogy a lábujjától a feje búbjáig milyen érzés keríti a hatalmába, valahányszor a férfi a szemébe néz. Semmi kétség nem fér hozzá, Chase-nek kellene a fényképezőgép előtt állnia, mivel szinte minden női szívet meghódítana a hihetetlenül átható tekintetével, és mert a zöld szemében több szépség és melegség van, mint amit el lehet képzelni. – De igen – hangzott a válasz. – Ám ez nem jelenti azt, hogy időnként nem gondolok rá, hogy kevesebbet kellene utazni, és le kellene telepedni valahol egy csinos feleséggel és tündéri gyerkőcök hadával. – Filmkamerákkal követnek minket? – tréfálkozott Chloe, és látványosan hátranézett. – Nem. Miért? – Mert most pont azt mondta, amit a bolygón minden harmincéves nő hallani akar. És úgy, mint aki tényleg így is gondolja. – És maga? – Amikor a lány furcsa arckifejezést vágott, folytatta. – Maga is ezt akarja hallani? Chloe nem volt hajlandó elismerni a vágyódás maró érzését, és vállat vont. – Ebben a pillanatban a holnapi teendőkre gondolok – mondta olyan közönyösen, amennyire csak kitelt tőle. Látta, hogy a modellek és a személyzet tagjai mind a férfira várnak, ő azonban nem sietett oda hozzájuk, hanem megállt, és az egész társaságnak hátat fordított. Chloénak nem maradt más választása, neki is meg kellett állnia, különben nekimegy a széles mellkasnak. Az igencsak széles mellkasnak. – Intézkedtem az autójával kapcsolatban. – A férfi elmosolyodott. – Elvontatták egy biztonságos helyre. Meglehetősen ijesztő gondolat volt, hogy jármű nélkül marad, de Chloe igyekezett nem foglalkozni vele, és azt mondta: – Már nem sokat érhet. – Megpróbálta viszonozni a mosolyt. – Köszönöm, hogy foglalkozott vele. Ki fogom fizetni a… Félbeszakították, mielőtt be tudta volna fejezni a mondatot. – Maradjon, Chloe. – Amikor a férfi nem kapott rögtön választ, folytatta. – Néhány

napig még itt készítünk felvételeket, a szőlőben. Remélem, hogy marad. A lány megnyalta az ajkát, és megrázta a fejét. – Dolga van. És nekem is el kell… Nem folytatta, mivel tudta, hogy csak problémák várnak rá, legalábbis egy darabig. – Maradjon! – hangzott újra a kérés, ezúttal lágyabban, de azzal az eltökéltséggel, amitől ő annyira tartott. Végül is ez a legfőbb ok, amiért el kell mennie. Nem akar újra férfival kapcsolatba kerülni. Még azt tanulja, hogyan támaszkodhat saját magára, és hogyan bízhat másokban. Egy év sem telt el azóta, hogy beadta a válókeresetet. Még nem áll készen egy újabb kapcsolatra. És főleg nem áll készen Chase eltökéltségére vagy a határozottságára. Chase olyan valaki, aki mellett nagyon könnyen – túlságosan könnyen – feladhatná a saját akaratát. Megrázta a fejét. – Sajnálom. Igazán nem… – Kérem. A fiú nem ment közelebb hozzá, nem követelte közvetlenül a szemébe nézve a beleegyezését, de a hangjában lévő szelíd könyörgés olyan volt, mintha meleg karokkal átölelné, és magához húzná őt. – Ne mondjon igent az egész hétre, hanem egyszerre csak egy napra. És egy éjszakára is. Bár ezek a szavak nem hangzottak el, Chloe kihallotta őket. És akkor döbbent rá, hogy mennyire gyenge, mivel épp az előbb sorolta fel magában az összes okot, amiért mennie kellene, mégis azt mondta: – Oké. Érezte, hogy Chase őt vizsgálgatja, és tudta, hogy a férfi nem teljesen elégedett a válasszal, noha pont azt kapta, amit kért. De akármit szándékozott is mondani, félbeszakította egy vékony fiatalember, aki nagy, vastag keretű, bordó szemüveget viselt. – Chase – szólalt meg a fiú –, mindenki téged vár. A megszólított egy darabig még az ő szemébe nézett, és csak utána fordult oda a fiúhoz, aki bizonyára az asszisztense volt. – Jeremy, ő Chloe. Segített megtalálni Amandát, és most a nagyon különleges vendégem. Ügyelj rá, hogy jól teljen a napja. Rendben? Jeremy tekintete egy pillanatra megállapodott a zúzódáson, mielőtt továbbvándorolt

volna. – Végre valakinek el lehet mondani a pletykákat. Hurrá! A fiatalember a nő keze után nyúlt, és megfogta, mielőtt az el tudta volna húzni. Ezután megindult vele, és arról beszélt, hogy Amanda mennyi kellemetlenséget okoz, és abban az évben már hányszor érte őt az a balszerencse, hogy a lánnyal kell dolgoznia, és mennyire reméli, hogy Chase már a helyére tette, valamint szeretné, ha Chloe minden egyes szót elmondana neki, amely a szőlőben elhangzott. Chloe hátranézett, és kétségbeesett pillantást vetett Chase-re, de csak azt látta, hogy a fiú vigyorog rá. Hogyan sikerül neki mindig három lépéssel őelőtte járnia? És – mint ahogy az előző éjszaka is kérdezte magától – ő ezt miért nem bánja túlzottan? Később, tizenöt perc megállás nélküli csevegés után, Jeremy leültette őt egy kényelmes székre, ahonnan nézhette a munkát. Chase három fiatal nőről készített fényképeket, akiken csodálatos estélyi ruha volt. Amanda már a szőlőben meghökkentően elegáns volt. De most a három modell együtt? Chloe önkéntelenül is Jeremyhez fordult, és megjegyezte: – Rengeteg itt a szépség, nem? Jeremy sóhajtott, és elragadtatott tekintettel nézett Chase-re. – És el tudja hinni, hogy ő nem is figyel rá? A lány ezúttal már képtelen volt visszatartani a nevetését, amely elég hangos volt, hogy mindenki – Chase is – őrá nézzen. – A modellekre gondoltam – pontosította a kijelentést. Jeremy vállat vont. – Nem rosszak. De a Sullivan fiúk… – Vágyakozással és alig leplezett nemi vággyal sóhajtott, és megnyalta az ujja hegyét. – Ők maguk a tökély! Chloe sosem ismerte volna be nyíltan, de tény, hogy egyetértett Jeremy megállapításával: Chase jobban néz ki, mint az összes modell együtt, és már csak azért is olyan lenyűgöző, mert egyáltalán nem foglalkozik vele, hogy milyen csodálatos benyomást kelt. Ettől függetlenül a fiatal nők mind meghökkentően vonzóak voltak. Chloe nem volt féltékeny rájuk, hanem inkább örült, amiért ott vannak, mert így legalább nem kellett aggódnia Chase miatt. Így talán nem kell azon kapnia magát, hogy olyasmiket gondol, mint például Ó, mennyire kíván engem, vagy Mit tehetek, ha már annyira eltökélte magát, hogy megkapjon? Megint csak kuncogott, hogy milyen nevetséges is volt a képzelgése. Már látta a

modelleket, akikhez a férfi elég közel van, hogy megcsókolhassa őket, ahogy új beállítást keres. Rengeteg szépség van itt a szőlőben, ő viszont nem szép, hanem inkább csalódott. Hang nélkül kinevette magát, és máris jobb lett a hangulata. Talán el is fogadhatja Chase meghívását, hogy maradjon pár napig Napa Valley-ben. Talán egy kicsit kitolhatja a „normális” állapotot, mielőtt az élet sivár dolgaihoz visszatérne. Hogy is akarhatna tőle bármit Chase, amikor ilyen szépségek veszik körül? Chloe persze tudta, hogy formás. Talán még csinos is. De kétségkívül nem a legjobb benyomást kelti smink nélkül, kopott ruhában. Hirtelen rájött, hogy azon tűnődik, vajon mit gondolna a férfi, ha szép ruhában látná őt. Jó volna a frizurája, a fülében is csillogna valami, és szép, magas sarkú cipő lenne rajta. Akkor megint azt mondaná rá, hogy elragadó? Igyekezett elhessegetni magától az értelmetlen kérdést, amíg vagy egy órán át a munkát figyelte. Értékelte, hogy a férfi nem játszik a modelljeivel. Nem flörtöl velük, nem próbálja egymásnak ugrasztani őket, hanem egyszerűen a tudomásukra hozza, hogy remek munkát végeznek, és ahogy a lányok önbizalma fokozódik, úgy lesznek egyre jobbak a beállások is. Chloe meglepetten tapasztalta, hogy a művészi ösztönök újra megmozdulnak benne, bár sosem fordított nagy figyelmet sem a divatra, sem a fényképezésre. Az ő igazi szenvedélye a foltvarrás volt, és miközben figyelte a fényképek készítését, rájött, hogy a munka során nem csak a divat kel életre. Ahogy Chase a modellek ruháit és beállásait igazgatta a szőlő, a hegyek és az ég hátterében, az olyan lenyűgöző volt, hogy neki a puszta látványtól kreatív gondolatai támadtak. Ötletei, hogy milyen legyen az új minta. Szerencsére, miután határozottan meggyőzte magát, hogy nem kell tartania tőle, hogy Chase őt fogja „akarni”, már elismerhette, milyen fantasztikus a férfi. Kicsit el is lágyult a gondolattól. Most már legalább valamennyi művészi elemet vihet a férfival kapcsolatos érzéseibe… és nem csak azt nyugtázza, hogy a fiú milyen jóképű, vagy vonzó. – Riadó, isteni pasi a láthatáron! Jeremy hangja nagyon halk vinnyogásként hatott. – Mi? Hol? – kérdezte Chloe, és ahogy körülnézett, azt látta, hogy Chase még mindig javában fényképez vagy száz méterrel távolabb. – Jobbra – suttogta Jeremy, mintha színházban lenne, és ahogy Chloe is abba az irányba nézett, ahová a fiú, egy nagyon jóképű férfit vett észre, aki feléjük tartott. – Ő ki? – kérdezte suttogva, bár fogalma sem volt róla, hogy miért kell suttogniuk.

– Marcus – ejtette ki a nevet Jeremy határtalan tisztelettel. Tehát ő az. Chase bátyja. Hatan vannak fiúk? Akárcsak Chase, Marcus is ördögien jóképű volt. Pár évvel idősebbnek tűnt az öccsénél, és még messziről is lehetett látni, hogy picit magasabb, és az izomzata is fejlettebb. A sötét haja kissé hosszú volt, és világosan látszott, hogy öltönyben is teljesen otthon érzi magát a birtokon. Egyértelmű volt, hogy nem Jeremy az egyetlen, akit Marcus lenyűgöz. Ennek ellenére, bár a lány felismerte a kétséget kizáró férfiszépséget, a szíve nem dobogott hevesen, és még a lélegzete sem állt el. Chase az egyedüli, akinek hangosan a nevét kellett mondania, amikor magához nyúlt pár órával a találkozásuk után. Kétségtelen volt azonban, hogy a Sullivan férfiak vonzerejét nem lehet tagadni. „Látnom kellene egy képet az egész családról”, mondta magának, de nem akarta, hogy a megjegyzést bárki is meghallja. Jeremy természetesen mindent látott és hallott. – A génjeikben van – válaszolta. – Az anyjuk annak idején modell volt, az apjuk pedig Cary Grant, vagy valami hozzá hasonló lehetett. Chloe semmi többet nem mondott – mivel már tudta, hogy Jeremy a legrosszabb és legédesebb pletykafészek –, de arra gondolt, hogy hat ilyen nagyszerű fiútestvér és két lánytestvér együtt, egy szobában, valami páratlanul jó látványt nyújthat. Remélhetőleg, tűnődött el önkéntelenül is, mind olyan kedvesek, mint amilyen Chase volt hozzá, attól a pillanattól kezdve, hogy rátalált az országúton. Azt ugyanis biztosan tudta, hogy ha a vonzó megjelenéshez nem társul lelkiismeret, abból sosem származik jó. – Csak figyeljen! Még beszélni sem tudok, ha őt látom – mondta Jeremy. – Elvesztem az

eszem, bár tudom, hogy sosem lesz benne az én csapatomban, és nincs értelme ennyire idegesnek lennem. Utálok rágondolni, hogy a legjobb férfiak teljesen, és minden porcikájukban heteroszexuálisak. Ha Chase legalább egyetlen nagyszerű fiútestvére homokos volna, az én életem is sokkal, sokkal jobb lehetne – jegyezte meg mélyet sóhajtva. Ahogy Chase bátyja közelebb ért, és Chloe jobban kivehette az arcát, meglepetten látta, hogy Marcus arckifejezése meglehetősen komoly, és nem olyan játékos, mint amilyennek Chase vonásai tűntek mindig. Talán azért lehet, mert Marcuson öltöny van, az ő Sullivanje pedig farmert visel. Az ő Sullivanje? Mi a fene van vele? Hiszen Chase nem az övé. Ő csak eltölt egy kis időt ebben a

tökéletes világban, mielőtt visszatérne a valódi életébe. Nem engedheti meg magának, hogy itt bárkit vagy bármit a magáénak érezzen. – Hé, Marcus! – Jeremy még egy „Szia!” köszöntést is mondott, és csak utána tudta összezárni a remegő ajkát. Szegény Jeremy. Milyen ideges. Chloe el is felejtett idegeskedni mellette. Még az arcán lévő csúnya zúzódást is elfelejtette eltakarni. Éppen a kezét készült nyújtani, hogy bemutatkozzon, amikor Jeremy kinyitotta a száját, és megszólalt: – Ő Chloe. Chase-zel van. A fiú az előző éjszaka találta az úton. Chloe elborzadt pillantást vetett rá. Tudta, hogy nem kellett volna Jeremy orrára kötnie, miképp találkozott Chase-zel, de a fiú olyan kitartóan ostromolta a kérdéseivel, hogy ő végül a legapróbb részletekről is beszámolt neki. Jeremy arcán élénkvörös folt jelent meg, amint elborzadva rájött, mit is mondott pár pillanattal korábban. – Istenemre, nem jól fogalmaztam. Arra gondoltam, hogy Chloe találkozott Chase-zel az elmúlt éjszaka, és végig vele volt. – A tekintete még inkább ijedtté vált attól, hogy mire célzott véletlenül. – Nekem… – dadogta, és Marcus és Chloe között nézett valamit erősen a földön –, nekem most el kell mennem, hogy ellenőrizzek valamit. Megfordult, és elfutott. Nem Jeremy volt az egyetlen, aki addigra halálos zavarba került. A lány a minden képzeletet felülmúlóan kellemetlen bemutatás után nagy erőfeszítéssel visszanyerte a nyugalmát, és kezet nyújtott. – Helló! Örülök, hogy találkozunk, Marcus. – Én is örülök a találkozásnak, Chloe. Marcusnak mély, és kicsit érdes hangja volt, kétségkívül vonzó. Valami oknál fogva azonban a lányra nem tett semmi benyomást. Nos, szinte semmit. Az ördögbe, ő is emberi lény, nem igaz? Nem az ő bűne, hogy nem teljesen érzéketlen a férfiszépségre. És el kellett ismernie, hogy nem kis elismeréssel nyugtázta a villanást Marcus tekintetében, amikor a férfi először ránézett, és azt mondta neki, hogy vonzó nőnek tartja. – Tehát a múlt éjszaka találkozott az öcsémmel? Chloe nagyot nyelt, és igyekezett nem túlságosan védekező benyomást kelteni. – Igen. Az út szélén, ahogy Jeremy mondta. Az autóm belecsúszott az árokba a viharban, és szerencsére ő éppen arra jött. – Örülök, hogy segíthetett.

– Én pedig annak örülök, hogy találkozunk, mert meg akartam köszönni… – nagyon esetlennek érezte, ahogy kimondta – a lehetőséget, hogy a vendégházában tölthettem az éjszakát. A férfi arckifejezése elárulta, hogy fogalma sincs, mi is történt valójában. Egy pillanattal később azt mondta: – Chase barátai az én barátaim is. Nagyon udvarias és kedves volt, de Chloe tudta, hogy Marcus bizonyára mit gondol. Minden épeszű ember erre a következtetésre jutna, ha azt hallja, hogy Chase a múlt éjszaka felszedte őt, és elvitte a vendégházba. Csak ők ketten, egyedül abban a csodálatos épületben, azokkal az ágyakkal… és fürdőszobákkal. Ugyan mi akadályozhatta volna meg, hogy ő és a férfi öccse ne használják ki a lehetőséget? – Valójában nem az történt, amire… A mondatot már nem tudta befejezni. Vissza kellett volna gondolnia a pillanatra a fürdőkádban, amikor Chase nevét mondta ki hangosan, és a férfi pont ott volt. Igen, elképzelhető, hogy Marcus pont ilyesmire gondolt. Érezte, hogy elpirul, mivel egyértelmű volt, hogy semmit nem tud mondani az előző éjszakáról úgy, hogy ne keltse teljesen idióta benyomását. Ehelyett mosolyt erőltetett az arcára, és azt mondta: – A borászata egyenesen csodálatos. Megdöbbentő. Itt élni is és dolgozni is álom lehet. Marcus vigyora elárulta, hogy örül a megjegyzésnek. – Köszönöm. Mit szólna hozzá, ha körbevezetném a birtokon? Kétség sem fér hozzá, az anyjuk jól nevelte a Sullivan fiúkat. Amennyire Chloe meg tudta ítélni, az egyedüli probléma az volt, hogy szívtiprókat formált belőlük. Hogy tudna egy nő ellenállni az ilyen arcoknak? És testeknek? Különösen akkor, ha jó modor is tartozik hozzájuk. – Nagyon kedves magától – felelte –, de biztos vagyok benne, hogy sokkal fontosabb dolgokkal kell most foglalkoznia. Az igazság az volt, hogy bár szerette volna megnézni a birtokot, önkéntelenül is azt kívánta, hogy inkább Chase tegyen neki ilyen ajánlatot, és ne Marcus. – Imádok embereket kalauzolni a szőlőben és a borászatban. Ez is az élvezet egy része – másokat figyelni, ahogy örömüket lelik benne. Abban a pillanatban Chase lépett oda hozzájuk. Ahogy a két férfi futólag kezet rázott és megölelte egymást, Chloe alig tudta visszatartani a tiszta, női gyönyör egy elégedett sóhaját, miközben nézte őket.

*** – Látom, hogy már találkoztál Chloéval – mondta Chase a bátyjának, és elnyomta magában a sürgető érzést, hogy valami nyilvánvaló módon jelezze, a lány őhozzá tartozik. Ha bárki másról lett volna szó, akkor ráteszi a kezét a nő derekára, vagy akár át is öleli. Tudta azonban, hogy az adott helyzetben egyik sem jöhet számításba. Legalábbis egyelőre. – De még mennyire – felelte Marcus. – Épp most ajánlottam neki, hogy körbevezetem a birtokon. Mindössze a másodperc töredékébe telt a két testvér számára – és egy határozott tekintet kellett hozzá –, hogy egy nagyon fontos, hang nélküli párbeszédet lefolytassanak. Chase: Tudom, hogy csinosnak tartod. De egy pillanatig se álmodj róla! Ő az enyém. Marcus: Barátnőm van, nem emlékszel? Mellesleg, nem akartam igényt formálni rá. Látom, hogy a tiéd. Mellesleg remek ízlésed van. Chase Chloéhoz fordult. – Ebédszünetet tartunk, és bár a modellek nem mindig esznek, mi, a többiek igen. Mit szólna hozzá, ha tennénk egy rövid kirándulást arra a hegyre, és ott ennénk valamit? Felemelte a kosarat, amelynek az összekészítésére még Jeremyt kérte meg reggel, mivel készült az ebédre a lánnyal. Szerencsére Marcus ügyesen megoldotta az előző meghívása által jelentett problémát, és azt mondta a nőnek: – Úgy tűnik, hogy jó kezekben lesz, Chloe. Remélem, hogy ma este a vacsoránál csatlakozik hozzánk. Chase figyelte, ahogy a lány arckifejezése tanácstalanná válik. Már beleegyezett, hogy marad arra a napra, de most az ő bátyja gyakorlatilag arra kéri, hogy az éjszakát is töltse ott. – Semmi más nincs, amit felvehetnék – mondta Chloe, és a ruhájára mutatott. – Nagyon köszönöm a meghívást, de talán az lenne a legjobb… Marcus a testvéri szeretet legszebb példájával fojtotta belé a visszautasítást. – Mihelyt befejeztem az utolsó megbeszélést, rólam is lekerül az öltöny. A farmer tökéletes lesz. Mivel Marcus nem akarta, hogy Chloe kényelmetlenül érezze magát, és nem ragaszkodott az ajánlatához, a lány végül igent mondott. – Rendben van, köszönöm. Szívesen vacsorázom magukkal.

Chase felettébb hálás volt a bátyjának. *** Ahogy kettesben mentek felfelé a hegyoldalon, a látványtól elállt a lélegzetük. Chase kivett a kosárból egy vízálló takarót, és leterítette a fűre, amely még mindig nedves volt az előző éjszakai esőtől. – Hűha, te aztán igazán alaposan felkészültél. – Jó segítőim vannak. A lány bólintott. – Határozottan. Mind remekek. Jeremy bemutatta őt Alice-nek, a divatszakértőnek, Kalennek, a sminkesnek és Francisnek, aki a világításra felügyelt. Szinte önkéntelenül törtek ki belőle a szavak: – Élveztem, ahogy figyeltem a munkádat. A kiváltott mosoly olyan volt, mint valami meleg simogatás a bőrén. – Én is élveztem, hogy ott vagy. A férfi felnevetett, és beismerő hangon folytatta: – Igyekeztem persze, hogy ne mutassam. Chloe meglepődött, hogy a szavak milyen könnyen mosolyt csaltak az arcára, és azt mondta: – A legtöbb fickó nem ismeri be az ilyet. Valami általános válaszra várt, mint például „Nem vagyok olyan, mint a legtöbb fickó”. Ehelyett Chase meglepte, mivel azt kérdezte tőle: – Tulajdonképpen mivel foglalkozol? Mennyire óvatosan bánik vele. Ezt minden pillantásból, minden szóból érezni lehetett. Még most is, amikor nyugodtan megkérdezhette volna, hogy honnan jön, vagy mi elől menekül, mást akar tudni róla. Ez is olyan, mint ahogy az előző éjszaka nem nyúlt hozzá az engedélye nélkül. Mintha kettejük között valami hallgatólagos egyezmény lenne. Nem megy túl messzire, vagy nem hatol túl mélyre úgy, hogy ő nem ad rá neki engedélyt. A nagy kérdés, ő vajon közel fogja-e engedni magához? Chloe nem tudta a választ. Hogyan is tudná, amikor még a kérdést sem meri feltenni magának. A fiú a kezébe nyomott egy ízletes szendvicset, amelyben kecskesajt volt különböző fajta roston megsütött paprikákkal, és ahogy ő elvette, azt mondta: – Nos, legutóbb felszolgálóként dolgoztam.

Chase bólintott. – És mi az, amit szeretsz csinálni? A legtöbb ember beérte volna a napi munkával. Chase azonban nem. Ő valóban érdeklődött. És az őszinte érdeklődés hatására Chloe nem vonakodott, hanem tényleg hajlandó volt beszélni magáról. Kis ideig csendben volt, majd azt mondta: – A foltvarrás a szenvedélyem. Az emberek általában nem tudják igazán, hogy az micsoda. A legtöbben úgy gondolják, hogy valami hobbi. Mások határozottan furcsa vagy unalmas dolognak tartják. A férfiak kivétel nélkül azon a véleményen vannak, hogy ez is egyfajta háziasszonyi tevékenység, és nem érdekli őket. Chase szemében azonban őszinte érdeklődés csillant. – Mondj még róla valamit! Mint általában, Chloe most sem tulajdonított nagy jelentőséget a válasznak, és azt mondta: – Szeretem látni, ahogy a kép összeáll a szöveten. – Nem sokat tudok a foltvarrásról – kezdte a férfi –, de már több kiadvány számára fényképeztem bemutatókon, ahol hímzett alkotásokat állítottak ki, és nagyon érdekesnek tartottam, amit a technikáról és a munkához szükséges kézügyességről megtanultam. Szeretnék még többet megtudni róla. Mikor kezdted? Chloénak ritkán nyílt alkalma, hogy a foltvarrás iránt érzett vonzalmáról áradozzon. Azóta nem beszélt róla, amióta egy ilyen klub tagja volt, sok-sok évvel korábban. Iszonyúan hiányoztak neki azok a nők, és hiányzott neki a közös szenvedély. Talán azért is kezdett bele. – Akkor kezdtem foltvarrással foglalkozni, amikor autóbalesetben meghalt egy nagyon jó főiskolai barátnőm. A megszállottja volt. A mamájának még üzlete is volt a városban. Arra gondoltam, hogy így tudom megőrizni a hozzá fűződő kapcsolatomat és az emlékeimet. És valami másra is tudtam gondolni; a kezem mozgására, a tűre, az anyagra, a mintára, és hogy létrehozok egyfajta alkotást. Időnként szinte érzem, hogy a barátnőm mosollyal az arcán figyel fentről. – Ebben én is biztos vagyok. Chloe meghökkent Chase szavain. Valóban ennyi mindent elmondott volna neki? A férfi valahogy rávette, hogy beszéljen a foltvarrás iránti szenvedélyéről – egy olyan témáról, amelytől a bolygón élő szinte összes hapsi azonnal elaludna. Ő azonban még nem horkol. Azon kapta magát, hogy mást is el akar mondani magáról, többet, mint ami a hobbijával

kapcsolatos. Bizonytalan érzéssel vette tudomásul, hogy Chase ilyen téren is kivétel. És hogy milyen jó érzés olyan valakinek beszélnie magáról, aki tényleg figyel. Hiszen tudja jól, teljesen butaság lenne azt képzelni, hogy a jelenetnek, ahogy ő egy oltári pasival ül a hegytetőn Napa Valley-ben, bármi köze lehet a valódi életéhez. Nincs köze. Letette a szendvicset, és odafordult a fiúhoz, de még mielőtt bármit mondhatott volna, az megszólalt: – Ohó! Ez a tekintet nem sok jót ígér. Chloe nem készült mosolyogni. Nem lehet vigyorogni akkor, amikor kendőzetlenül akar valakivel beszélni, hogy tökéletesen egyértelművé tegye a szerepét kettejük kapcsolatában. – Miért vagy ilyen kedves hozzám? – Kedvellek. A szavak által keltett izzás túl heves volt. Túlságosan meleg. Kényszerítette magát, hogy elfojtsa az érzést, és azt mondta: – Nem is ismersz. – Most kezdelek megismerni. Semmi szünet. Nincsenek édes szavak. Nincs kísérlet az egyetértés kiváltására. Nem ismeri fel ez az ember, hogy az őszinte válaszai mennyire megnehezítik az ő helyzetét? – Miért csinálod? – Mit? – Folyton segítesz rajtam, reggelit készítesz nekem, vagy megkéred Jeremyt, hogy egész nap legyen kedves hozzám. A fiú komor tekintete mutatta a parányi zavarodottságát. – Van bármi rossz abban, hogy szeretném, ha mosolyognál? Ó! Ajaj! Miért kellett most ezt mondania? Egyetlen férfira sem tudott visszaemlékezni, aki azt akarta volna, hogy ő mosolyogjon. Még az a férfi sem volt ilyen, akihez feleségül ment. Főleg az nem. Csalódott magában, hogy ilyen puha – könnyen ellágyul –, ezért újra évődni kezdett. – Elhiszem, ha az a szenvedélyed, hogy embereket ments meg, de… – Nem vagyok szent, Chloe. A halk szavak már az elején megakasztották a vádaskodást, és Chloe azt vette észre, hogy nem tudja elfordítani a tekintetét a férfi komoly arcáról.

– A családommal mindig törődni fogok – folytatta Chase –, de sosem kerestem azokat a nőket, akiket meg kell menteni. És, bár remélem, hogy hamarosan megbízol bennem annyira, hogy elmondd, mi történt veled, nem azért próbáltalak rávenni a maradásra, hogy a megmentéseddel javítsam az önbecsülésemet. Chloe teljesen fajankónak érezte magát, amiért nem tesz meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy ne kövessen el valami nagy-nagy butaságot, például hogy beleszeret a férfiba, és azt mondta: – Nézd, Chase, igazán rendkívül kedves vagy. – Bár a fiú a múlt éjszaka nem nagyon igyekezett odaadni neki a törülközőt, amitől ő most elpirult. – De annak ellenére, hogy milyen nagyszerűen viselkedtél… – szándékosan kihagyta az arra való utalást, hogy ő mit csinált éppen a fürdőkádban azon az éjszakán –, mi most nem fogunk… nos… tudod. Ajaj! Nem szokott hozzá az ilyen jellegű beszélgetésekhez. Félig remélte – valamennyire várta is –, hogy megcáfolják. Hogy igenis eljutnak odáig, amikor végül azt teszik majd, amit ilyen esetekben feltételezni lehet. Ehelyett társa arckifejezése még komolyabb lett. – Korábban, amikor a szőlőben voltunk, és amikor arra kértelek, hogy maradj, nem akartál maradni. Én azonban nem adtam fel, és végül igent mondtál. – Beletúrt az üstökébe, és nyilvánvalóan haragudott magára. – Soha többé nem akarlak olyasmire kényszeríteni, amihez nincs kedved, Chloe. Semmit nem akarok úgy megszerezni tőled, hogy nem szívesen adod. Tökéletes nyitány. A lány úgy érezte, most esélyt kap, hogy megmondja, esze ágában sem volt maradni, és hogy világossá tegye, nem lesz köztük további kapcsolat, és már ideje, hogy odébbálljon. Ám amikor megszólalt, mégis mást mondott. – Nem kényszerítettél. Maradni akartam. A kijelentés elég sokkolóan hatott rá. Kiderült, az igazság nem törődik vele, hogy ő el akarja-e fogadni, vagy sem. – Maradni akarok – ismételte meg határozottabb hangon. Több időt akart eltölteni Chase társaságában. Talán nem kellett volna, mégis ezt akarta. – De nem akarok senki útjában lenni. – Sosem lennél útban – szólalt meg a férfi olyan mosollyal, amely ezúttal lágyabb volt, és valamennyire magabiztosabb is, és azt mondta: – Valami olyasmit akartál mondani, hogy mi most nem fogunk… Elhallgatott, és hagyta, hogy a ki nem mondott szavak ott lebegjenek közöttük a

levegőben. Chloénak most valamivel vissza kellett volna vágnia, kioktatni a fiút. Ám abban a pillanatban, hogy Napa Valley-ben a nap rásütött a már rügyező szőlőtőkékre, amelyek beborították a környező hegyoldalakat, ameddig a szem ellátott, csakis őszintének lehetett lenni. – Nagyon régóta nincs már barátom. A fiú hosszú másodpercekig nem szólt semmit, és ő ugyan idegességében a horizontot nézte kitartóan, mégis megérezte magán a társa tekintetét. – Szeretnék a barátod lenni, Chloe. Szinte alig kapott levegőt, és annyira kedvelte a fiút, hogy kényszerítenie kellett magát, ne ölelje át azonnal, és ne csókolja meg. Chase is egész biztos hallhatta az ő szívverését, mivel az olyan hangos volt, de ő mégsem csókolta meg a férfit, hanem csak azt suttogta: – Én is kedvellek.

Hetedik fejezet Chloe nem szokott hozzá, hogy csak tétlenül üljön. Különösen azután nem, hogy az elmúlt évben minden alkalmi munkát el kellett vállalnia, hogy ki tudja fizetni a lakbért, ehessen, és valamennyi anyagot is tudjon vásárolni a szenvedélyéhez. Örült, hogy visszatérhetett a felvételek színhelyére, de valahányszor azt kérdezte Jeremytől, hogy tude segíteni valamit, a fiú mindig azt válaszolta, hogy ő Chase különleges vendége. Még ennél is rosszabb volt, hogy miközben Chase-t nézte, furcsa dolgok történtek nemcsak a testében belül, de a teste külső részén is. A bőre mindenütt érzékennyé vált a ruhája alatt. Jobban kimelegedett, mint amennyire az idő miatt indokolt lett volna. Mint amikor a kádban érezte a víz simogatását, és végül egy belső robbanással minden megszűnt körülötte, amikor kimondta a férfi nevét. Chloe kínos tűnődését hangos sikítás szakította félbe, amit női átkozódás követett. A nyakát nyújtogatta, és azt látta, hogy Amanda megbotlott egy nagy kőben, és elöl a ruhája hosszan végigszakadt. Chase hangját lehetett hallani. – Jeremy, új ruhára lesz szükség. Ugyanilyenre. Jeremy arca a korábbinál is sápadtabb lett. – Nem hiszem, hogy a szabó többet is küldött volna belőle, de a biztonság kedvéért megnézem. Elsietett, hogy átnézze a hatalmas ruhásláda tartalmát. Chloe gondolkodás nélkül megszólalt. – Én meg tudom varrni. Chase feléje fordította a zöld tekintetét, és mivel kételkedés tükröződött benne, a lány azt mondta: – Dolgoztam már meglehetősen hasonló anyagokkal a foltvarrás során. Ha Jeremy nem talál másik ruhát, legalább megpróbálhatnám. – Amanda, vedd le a ruhát! A modell kibújt belőle, és egy pillanatig sem törődött vele, hogy parányi bugyin kívül semmi más nincs alatta. Először meghökkentő volt azt tapasztalni, hogy a meztelenség milyen természetes ezeknek a fiatal lányoknak, de utána Chloe arra gondolt, hogy ha tizenkilenc éves korában neki is ilyen alakja van, ő is bizonyára szívesen hivalkodott volna vele.

Kifejezetten boldog volt, hogy Chase még csak oda se pillant Amanda tökéletes, meztelen mellére, és felállt, hogy elvegye a ruhát. – Tíz perc kellene a munkához. A férfi meglepetten nézett le a nagy szakadásra, majd vissza őrá. – Tíz perc alatt meg tudod varrni? Chloe alaposabban megnézte a szakadást, és az ujját is végighúzta rajta. – Úgy gondolom. A szaténnal és selyemmel mindig kicsit nehezebb dolgozni, mivel minden lyuk, amelyet a tű hagy, nagyon meglátszik rajta, de már egész nap a hatalmas varródobozt nézegette. Most legalább oka is van, hogy belenyúljon. Chase szünetet rendelt el. Chloe gyorsan vékony és átlátszó fonalat fűzött egy tűbe, és munkához látott a ruhán. Annyira megigézte a puha kelme tapintása, hogy csak pillanatokkal később figyelt fel rá, hogy Chase ott ül mellette. – Örülök, hagy mégis maradtál. Mit tennék most nélküled? Chloe majdnem megszúrta magát a tűvel. Szerencsére a férfi nyilvánvalóan azt hiszi, hogy ő most a munkára koncentrál, és azért nem válaszol. Voltaképpen be kellett ismernie, hogy egyáltalán nem koncentrál túlságosan. Miután az elmúlt, alkalmi munkákkal töltött évben – gyakorlatilag éhbérért – besegített egy helyi szabóságnál, az ilyen varrási feladatokat szinte álmában is el tudná végezni. Egyedül az volt kicsit idegesítő, hogy Chase minden figyelmét őrá fordítja. – Nem kellene most valami mással foglalkoznod? – kérdezte a fiút. Érezte, ahogy Chase vigyorog, nem is kellett látnia. – Társaságot biztosítok egy barátnak, amíg az szívességet tesz nekem. Barát. A férfi beleegyezett, hogy a barátja lesz, és ettől Chloét valami csodálatos, tilalmas melegség töltötte el. De miért volt picit csalódott, hogy a fiú nem kért tőle többet a hegyen? Nem próbálta meggyőzni, hogy barátok között egymás megérintése és a csók is teljesen természetes, és… Nem. Az ilyenek már őrült gondolatok. És ő tudja jól, hogy ez az őrültség hová vezet. Egyenesen az ágyba… Chase-zel. – Szeretnék még több segítséget nyújtani – mondta, ahogy sikerült elfojtania magában egy hőhullámot, amelyet az váltott ki, hogy a fiú milyen közel van hozzá, és mert az imént arra gondolt, hogy együtt lehetnek az ágyban. – Annyira kedves vagy hozzám, és szeretnék még többet visszafizetni a szívességből.

– Chloe. – Chase olyan komolyan ejtette ki a nevét, hogy attól neki rá kellett néznie. – Segíteni akartam neked. Semmiért nem kell fizetned. Soha. Az átható tekintettől – és a férfi egyöntetű eltökéltségétől – Chloe majdnem megint megszúrta magát. – Most a varrásra kell figyelnem – hazudta. Valamennyi időre volt szüksége, hogy rendezze a gondolatait a rátörő érzelmek közepette. – Menj, és ellenőrizz valamit! – mondta a leghatározottabb hangján. – Kérlek. Ahogy tekintetét újra a ruhára fordította, egy villanást még elkapott a fiú csodálatos vigyorából. Ami egyértelműen jelezte, hogy Chase pontosan tudja, miért küldi el most őt, a fene vigye el. Tíz perccel később Chloe már Amandának segített felvenni a ruhát újra, és azon kapta magát, hogy elpirul, mert Chase csoportjából mindenki őt tapsolja, amiért olyan gyorsan és ügyesen elvégezte a javítást. – Te vagy a nap sztárja – mondta Jeremy. Chase-hez fordult, és megkérdezte: – Hát nem nagyszerű teremtés? Chase bólintott, és tekintetéből melegség áradt, ahogy a lányra mosolygott. – Valóban az, Jeremy. Sok idő eltelt, mire a nap lenyugodott, és addigra a lányokon is a kimerültség jelei mutatkoztak. A magas, karcsú alakjuk picit meghajlott a viselt, csodálatos ruhák súlya alatt. – Mára talán elég lesz ennyi – mondta Chase. – Mindenki remek munkát végzett. – Határozottan ügyelt rá, hogy a tekintetével egyértelművé tegye, a dicséret Chloéra is érvényes, bár a lány tudta, hogy alig tett valamit. – Kifejezetten remek munka volt. Chloe látta, hogy a dicséret mit jelent mindenki számára. Őt is beleértve. – Marcus bátyám ma este mindenkit meghív vacsorára és egy italra. – A fiú rámutatott a szőlő másik felében álló, nagy épületre. – Jeremy, vigyél át mindenkit oda! Chloe kérés nélkül is segített a modelleknek levetni a ruhájukat, és mindegyikükkel határozottan éreztette, hogy mennyire lenyűgözte őt a munka, amit végeztek. Végül megkérdezte: – Hogyan tudtok olyan sokáig egy adott helyzetben maradni? Amanda a mobiltelefonján beszélt valakivel, de Jackie, egy picit félénk, „idősebb” lány (alig volt huszonegy éves, de Chloe már megtanulta, hogy ebben a szakmában ez már az

élemedett kor alsó határa) választ adott neki. – Jógázom. A lány mosolya szép volt, és Chloe azonnal visszavigyorgott rá. – Még jó, hogy itt vagy velünk – mondta Jackie. – Mintha csak a mamám vigyázna ránk. Chloénak valahogy sikerült megőriznie a mosolyát. Csak kilenc évvel idősebb, mint Jackie. És mégis, úgy vélte, hogy a modellnek igaza van. Ha az élettapasztalat is számít, akkor évszázadnyi különbség van köztük. Jeremy berakta egy nagy furgonba a bőröndöket, ruhás állványokat és a fotósfelszereléseket, majd mindenkit odahívott. – Jössz, Chloe? A lány számára kísértést jelentett, hogy inkább a csoporttal menjen, mintsem hogy ott maradjon Chase-zel. Nagyon izzadtnak és piszkosnak érezte azonban magát. Igaz, hogy nem viselhet szép ruhát Marcus házában, de legalább nem lesz kellemetlen szaga. Határozottan szüksége volt rá, hogy zuhanyozzon. – Megyek, és kicsit felfrissülök. Hamarosan találkozunk. Kicsit felfrissül. Valóban, még ez a kijelentés is úgy hangzik, mintha Jackie mamája mondaná. Miután mindenki elment, megfordult, hogy Chase-re nézzen. Pusztán attól, hogy csak rágondolt a fiúra, máris lágy melegség fogta el. Először nem látta, majd észrevette őt az egyik fényképezőgép mögött… amelynek lencséje egyenesen őrá irányult. Ösztönösen az arcára tette a kezét. Te jó ég, mit csinál ez a férfi? És lát majd? Bepillanthat a csúnya zúzódás mögé, és láthatja, hogy ő csupa remegő kocsonya belül? Látja majd, hogy milyen gyáva, mert nem hívja a rendőrséget, és nem jelenti, hogy mit tett vele a volt férje, hanem inkább itt rejtőzik vele a modellek és a személyzet tagjai között? És észreveszi vajon az érzéseket, amelyek egész nap gyűltek benne, annak ellenére, hogy tudja jól, semmilyen érzésnek nem lenne szabad utat adnia? Mérges volt a férfira – és magára is, hogy ilyesmivel foglalkozik –, és feléje indult. Az már leengedte a fényképezőgépet, amikor ő megszólalt: – Azt hittem, hogy már minden felszerelést elpakoltál. – Jobban érzem magam, ha legalább egy fényképezőgép nálam van. Hátha akad valami, amit hirtelen le kell fényképeznem. – Rólam nem kell képeket készítened.

– Sosem tudtam ellenállni a fotogén szépségnek – mondta Chase csendesen, és visszatette a fényképezőgépet a zsákjába. – Elnézést. Nem akartam, hogy kényelmetlenül érezd magad. Remélem, hogy megbocsátasz. A kendőzetlen vágyat tükröző, meleg és lágy tekintet hatására Chloe észrevette, hogy milyen komikusan viselkedik. – Csak a zúzódás miatt… – kezdte, és újra eltakarta az arcát. – Hajlandó vagy elmondani, hogy mit történt? A férfi szavai gyengédek voltak, és egyértelmű aggodalom csendült ki belőlük. Chloe nagyot nyelt, és megrázta a fejét. – Nem. – Hirtelen nagy levegőt vett. – Még nem. Mielőtt bármi mást tudott volna mondani, Chase megfogta a kezét, és elhúzta az arcáról. – Elragadó vagy, Chloe. Nem kell eltakarnod magad előttem. Senki előtt nem kell. Meghökkent, amiért a férfi nem gondolja úgy, hogy a zúzódás elcsúfítja vagy bátortalanná teszi őt. Ahogy visszamentek a vendégházhoz a sötétben, és csak a holdfény világította meg az utat, a séta hihetetlenül romantikusnak tűnt. Sokkal romantikusabbnak, mint várta volna. – Mikor kezdted a fényképezést? A fiú olyan pillantással nézett rá a szinte teljes sötétben, amelyből sejteni lehetett, hogy tudja, neki mi a célja a felületes társalgással. Vagy inkább, hogy mit akar vele kerülni. – Már apám polaroid fényképezőgépét is többször elcsentem, és mindenkit halálra idegesítettem vele. Nyolcéves koromban kaptam tőle egy saját gépet. Nem gyerekeknek valót, hanem komolyat, amelynek a használata nem kis fejtörést okozott. Még mindig megvan, és különleges alkalmakkor veszem elő, noha már jócskán elavult készülék. Chloe elvigyorodott, miközben elképzelte, ahogy egy parányi Chase dokumentálja a körülötte lévő világot, és akkor is pont olyan eltökélt, mint most. – Mindig embereket akartál fényképezni? – Megpróbálkoztam minden témával, tájképpel, absztrakt beállításokkal és csendéletekkel is, de az embereket – és az érzelmeiket – mindig mindennél érdekesebbnek tartottam. Chloe egész nap azon igyekezett, hogy kiderítse, minek tulajdonítható a Chase-ből áradó, bűvös erő. – Pont ezzel foglalkoztál ma is – mondta hirtelen felismeréssel. – Az érzelmekkel. – A férfi szemébe nézett, és tudta, hogy bár nem tartozik a modelljei közé, Chase ugyanezt

kereste benne is. – Nagyon sokat segítettél ma, Chloe. A dicséret hatására elpirult. – Örülök, hogy valami segítséget nyújthattam. – Körbemutatott a birtokon. – Csodálatos volt most itt lenni. Mintha Napa Valley egyfajta képzeletbeli világában lettem volna, ahol mindenki jelmezt visel – mondta vigyorogva. Felmentek a verandára, és Chase kinyitotta előtte a bejárati ajtót. Mindig igazi úriember volt. A nappali szobába lépve lecövekelt, ezért a férfi nekiment, ő pedig hirtelen arrébb ugrott. – Mi ez itt? A helyiség közepén ruhatartó állvány volt, hasonló, mint amilyeneken a modellek ruhái lógtak a felvételek során. A rúdja tele volt olyan ruhákkal, amelyek inkább illenének őrá, mint a cérnaszálvékony, száznyolcvan centiméter magas, tizenkilenc és huszonegy éves lányokra. – Hozattam neked pár dolgot. Meglepetten megfordult. – Hogy volt még ilyesmire is időd? Hiszen egész nap dolgoztál, mindenki másnál keményebben. Nem tudott felidézni olyan pillanatot, amikor a férfi szünetet tart, leszámítva azt, amikor együtt ebédeltek. Még akkor is, amikor a csoport többi tagja pihent a felvételek között, ő a beállításokkal foglalkozott, vagy a napi képeket nézte meg. – Remekül mutatsz farmerben – szólalt meg Chase –, igazán remekül, de tudom, hogy nem éreznéd túl jól magad, ha ezt kellene viselned ma este Marcusnál. Ha egyvalamihez értek, akkor az az, hogy miképp lehet gyorsan szép ruhákat hozatni. Te jó ég, milyen rendes fiú. És szerény. De… – Nincs pénzem, hogy kifizessem ezeket a ruhákat, Chase – szólalt meg olyan hangon, amelyet határozottnak szánt. Mennyire szeretné pedig viselni őket, még ha csak egy estére is, hogy újra csinosnak érezhesse magát. De nem teheti. – Nagyon kedves gondolat, de nem vehetem ezeket fel ma este. – Ennyit igazán megtehetek érted – mondta Chase halkan. – Nem fogadhatom el. Pedig mennyire szeretné. Még a korábbi életében, az exférje mellett, amikor pénze volt, akkor sem viselt ilyen csodálatos ruhákat.

– Miért ne tehetnéd? Chase nem ment közelebb hozzá, de a szavaiból olyan melegség áradt, mintha simogatta volna: – Soha semmit nem fogok követelni később tőled. Ma este viszont nagyon szeretném, ha ezek közül a ruhák közül viselnél egyet. Önkéntelenül is érezte, hogy a fiú igazat mond. Soha semmit nem fog felhánytorgatni neki. De ő most miért ijedt meg tőle még jobban? Chase tényleg nagyszerű. Káprázatos. És neki igazán nem kellene úgy viselkednie mellette, mint egy ideges macskának, amelyik a legkisebb zajra kiereszti a karmait. Úgy érezte magát, mintha hálátlan fajankó lenne, mert nem örül a ruháknak, ezért megkérdezte: – Nem kezdhetnénk mindent újra, mintha csak most lépnénk be? – Miért ne? A férfi erre tényleg oda is ment az ajtóhoz, és kinyitotta előtte. Egyértelmű, hogy jól megtanulta a húgaitól, hogyan kell reagálnia a nők különös érzelmi viselkedésére. Chloe követte a verandára, és hagyta, hogy Chase újra kinyissa előtte az ajtót. – Hűha, Chase – mondta, és rámosolygott a fiúra. – Ezek csodálatos ruhák. Nagyon köszönöm. A férfi viszonozta a mosolyt. – Szívesen. Chloénak minden erejére szüksége volt, hogy ellépjen tőle, és ne közelebb menjen hozzá. De újra megint csak azt szerette volna, ha megölelheti és megcsókolhatja. Ilyesmit még sosem tapasztalt, hogy a végletek közt vergődik… az egyik pillanatban el akar futni, a másikban pedig a fiú karjai közé akarja vetni magát. Chase odament az állványhoz. – Ez nagyon jó lenne. Egy meghökkentően elegáns ruhát vett le, amelyhez hosszú, bő szoknya tartozott és ráigazított felsőrész. Mély sötétkék volt – az ő kedvenc színe –, és egyértelmű volt, hogy tökéletesen fog passzolni. Chloe tudta, hogy a férfi egyáltalán nem bánná, ha most másik ruhát választana, de a kedvében akart járni… mint ahogy Chase is az ő kedvében járt a kedvességével és tapintatosságával. – Csak pár perc, amíg lezuhanyozom és felöltözöm – mondta, majd elvette a ruhát, és távozott. Végig a hátán érezte a fiú tekintetét, egész addig, amíg be nem csukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.

A zuhany mennyei érzés volt, de tudta, hogy Chase vár rá, ezért nem sokáig élvezte. Természetesen a kád is hívogató volt, de nem volt benne biztos, hogy újra Chase szemébe tudna nézni, ha véletlenül bekapcsolná a vízsugarakat, és a férfi azt meghallaná. A gondolattól azonban nem elpirult, hanem elmosolyodott, ahogy hirtelen kimelegedett pusztán az emlék hatására, hogy mindössze huszonnégy órája meztelenül volt a fürdőszobában Chase előtt. Megtörülközött, majd kinyitotta a piperetáskát, mivel nagy meglepetésére a fiú még azt is kikészítette neki. Nagyon hálás volt érte, mert így valamennyi sminkkel picit eltakarhatja az arcán a zúzódást. Tény, hogy már mindenki látta, de ez nem jelenti azt, hogy őt nem zavarja minden egyes alkalommal, amikor tükörbe néz. Chase mindenre gondolt. Egy lány hogy a csudába ne szerethetne bele egy ilyen fickóba? A külső nem minden, ám ez a férfi belül is csodálatos. De nem ezt gondolta vajon a volt férjéről is? Nem ezért ment hozzá… hogy végül a tündérmesék világa helyett egy rémálom közepén találja magát? Elhessegette magától a gondolatot, megszárította a haját, majd felvette a ruhát, és kiválasztott egy párat a káprázatos, magas sarkú cipőkből, amelyeket – vagy fél tucatot – a férfi akkor vitt be a hálószobába, amikor ő zuhanyozott. Borzongás futott végig a testén a felismeréstől, hogy Chase közvetlenül ott lehetett az ajtó mögött, amíg ő meztelenül volt bent a fürdőszobában. Kísértést érzett vajon a férfi, hogy rátörjön megint, mint az előző éjszaka? És ő mit tett volna egy ilyen helyzetben? Úgy viselkedett volna, mint aki nem akarja? Vagy inkább kinyitotta volna a zuhany ajtaját, és behívja? Minden erejével azon volt, hogy felidézze a korábbi gondolatokat, amikor először látta meg a modelleket, és meg tudta győzni magát arról, hogy mellettük Chase egész biztos nem foglalkozna ővele. De miután egy teljes napot töltött velük, már biztosan tudja, hogy Chase és az egyik fiatal nő között sincs semmi. És nem is lesz. A lányok csillogó szemmel nézik őt, ő viszont úgy néz vissza rájuk, mintha a húgai volnának. Azt azonban nem tagadhatta, hogy a férfi őrá teljesen másképp néz. Úgy, mint aki igazán kívánja őt. Bárcsak, gondolt bele, mielőtt visszaindult volna a nappali szobába, a vágyon kívül más is lenne a tekintetében. Hevesen dobogó szívvel lépett be a helyiségbe. Chase egy hosszú pillanatig nem szólt

semmit, amitől az ő szívverése csak tovább gyorsult. A férfi végül azt mondta: – Elragadó vagy. Elragadó. Tudja vajon, hogy milyen hatást tesz rá ezzel a szóval? Tudja, hogy ettől ő mennyire kellemesen érzi magát, minden egyes alkalommal? Kétségbeesetten küzdött, hogy megszüntesse a kettőjük közti heves, érzelmi kapcsolatot, és azt mondta: – Akárki választotta is ezt a ruhát, igazán jó szeme van. A fiú azonban nem hagyta, hogy a kapcsolat megszűnjön, mert azt mondta: – Nem a ruha teszi. Te vagy szép. Ezúttal Chloe nem hárította el a bókot. Valamikor hajdanában megtanulta, hogyan kell megköszönni valamit. – Köszönöm – mondta, miközben a férfi sötét farmernadrágját nézte, és a végig gombos, fehér inget, amelynek ujját Chase feltűrte. – Te is jól nézel ki. – Arra gondoltam, hogy átsétálunk Marcus házába. – A fiú a magas sarkú cipőre pillantott. – Tudsz ebben jönni? – Tréfálsz? Korábban szinte mindig ilyen cipőket hordtam. A kérdő tekintet láttán Chloe hang nélkül átkozta magát. Szerencsére azonban, ahogy Chase tapintatos módon, az arcán lévő zúzódásról sem faggatta, ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban sem kérdezett semmit, mint ahogy a múltjáról sem. Tudta viszont, hogy ha tovább marad, a férfi újra fel fogja tenni a kérdést… az ő számára pedig egyre nehezebb lesz megállni, hogy ne mondjon el mindent.

Nyolcadik fejezet Chloe meglepően jól érezte magát a Marcus házában tartott kis összejövetelen. Annak ellenére, gondolt bele, amikor alaposan szétnézett, hogy a hely leginkább egy toscanai uradalomra emlékezteti. A ház körül hatalmas szőlőültetvények terültek el, az épület körüli részt pedig parkosították, hogy egyfajta botanikai paradicsom lett belőle, teli ősi tölgyfákkal, nagy olajfákkal, gyümölcsfákkal, és a ház mellett még egy hagyományosan kialakított veteményeskert is volt. És bár ennél szebb házat még nem látott, és tudta, hogy vagyont érhet, sokkal otthonosabban érezte magát Marcus Sullivan otthonában, mint a volt férje drága családi házában, vagy azoknak a „barátoknak” a házában, akiket meglátogattak. Annak idején még a saját lakásukban is be kellett ismernie, hogy oda nem illőnek érzi magát, és szinte mozogni is félt, nehogy leverjen valami „felbecsülhetetlen értékű” tárgyat az asztalról vagy a polcról. Marcus ideális házigazda volt, aki ügyelt rá, hogy mindenki pohara tele legyen, és a kiskorú modellek csak gyümölcslevet és ásványvizet kapjanak, annak ellenére, hogy azok felettébb durcás arcot vágtak, és időnként csábos pillantásokat vetettek rá, hogy gondolja meg magát. Miután Chloe jóllakott a nagyszerű ételekkel, és Jeremy annyi pletykát mesélt neki, hogy egy életre elegendő lett volna, Chase is újra előbukkant. – Jól érzed magad? A nő rámosolygott, és azt mondta: – Igen. Nagyon köszönöm, hogy én is itt lehetek most. Megkönnyebbülést kellett volna éreznie, amikor a fiú nem sokkal az érkezésük után elment valahová, különösen azért, mert a vendégházból odáig vezető úton végig csendben voltak. És bár valóban remekül érezte magát, mégis hiányzott a társasága. Túlságosan is gyakran nézett a férfira a helyiség másik végében. És szinte mindig találkozott a tekintetük… mert az is őt nézte. – Hozhatok még neked bármit enni vagy inni? Megrázta a fejét, és a kezét a gyomrára tette. – Köszönöm, de már bőven jóllaktam. – Kicsit felszabadultnak érezte magát a bortól, és azt mondta: – Van azonban valami, amit szeretnék. Nagyon jó lenne látni egy családi fotót.

– Már most megmondhatom, hogy én vagyok a legjobb kinézetű Sullivan – tréfált a fiú. Chloe hangosan felnevetett, mivel Chase volt az egyik legkevésbé öntelt ember, akivel addig találkozott. Magabiztos, de nem beképzelt. – Miért nem bízod rám ennek az eldöntését? A fiú kinyújtotta a kezét, és ő megfogta, mivel teljesen elfelejtette, hogy tanácsos lenne kerülni az érintést. De amikor olyan kellemes a férfi – nagy, erős és meleg – kezét az övében érezni, még ha csak pár pillanatra is. Eszébe jutott, hogy icipicit talán be is csíphetett, miközben bementek egy helyiségbe, amelyről feltételezte, hogy Marcus dolgozószobája, de annyira jó volt újra felszabadultnak lennie. Olyan régóta érzett már magában feszültséget. Már nem is emlékszik rá, hogy mióta. Chase levett egy hússzor huszonöt centis fényképet a könyvespolcról, és a kezébe nyomta. Chloe igyekezett palástolni az elragadtatást a tekintetében, hogy milyen hihetetlen látványt nyújt a Sullivan család együtt. Ettől függetlenül le sem tudta venni a tekintetét Chase-ről. A fiú még a fényképen is magára irányította a figyelmét. Az anyja mellett állt, a nőnél vagy harminc centivel magasabb volt, átölelte, a mamája pedig az ő vállára hajtotta a fejét. Az anyjuk a gyerekei társaságában boldognak és elégedettnek látszott. Chloét hirtelen elfogta a sóvárgás, hogy milyen jó volna egy ilyen boldog család tagjának lenni, és majdnem elejtette a fényes felületű fényképet. És akkor meglátott valamit, amitől tátva maradt a szája. – Te jó ég! Smith Sullivan a testvéred? *** Chase addig nem sokat tudott a féltékenységről. Éppen ezért, amikor az teljesen hirtelen rátört, meglehetősen heves érzelmeket váltott ki belőle. – Igen. Várta, hogy a lány megkérdezi, találkozhatna-e Smithszel, vagy kérdésekkel kezdi ostromolni a filmcsillag bátyjával kapcsolatban. A nő azonban inkább megfordult, és őt nézte egy ideig. – Azt hiszem, hogy látnom kellett volna a hasonlóságot. Utána azt mondta: – Mindenkiről mondj valamit!

Komolyan? Nem akar többet megtudni Smithről, aki a világ egyik legnagyobb filmcsillaga? Ezúttal ő vizsgálgatta furcsa tekintettel a lányt, aki kényelmetlenül feszengett a pillantásától, és a másik kezével automatikusan eltakarta az arcát. – Valami baj van? Chase megrázta a fejét. – Nincsen. Semmi baj sincs. Szerette volna levenni a lány kezét az arcáról, és újra azt akarta neki mondani, hogy semmit nem kell eltakarnia magából előtte. De már megfogadta magában, hogy nem lesz tolakodó. Nem szent. Közel sem az. Azt viszont tudja, hogy a lány csak akkor fog bízni benne, ha megtartja a fogadalmát. Chase tudta, hogyan lehet valamire rávenni egy nőt csókkal vagy lágy cirógatásokkal. De nem akarta, hogy csak ő kívánjon valamit. Azt akarta, hogy Chloéban is kialakuljon a vágy, legalább annyira, mint őbenne. Eléggé, hogy tegyen is érte valamit. Eléggé, hogy legyőzze a félelmét, és bízzon benne. Az ebédnél a hegyen a nő azt kérte, hogy legyenek barátok. Chase emlékezni sem tudott olyan alkalomra, amikor pusztán baráti kapcsolatban volt egy lánnyal, akit akart. És mégis, amikor azt mondta neki, hogy szeretne a barátja lenni, nem hazudott. Komolyan gondolta. Volt valami Chloéban, ami előhozta a védőösztöneit, és aminek hatására meg akarta tudni a nő titkát. Természetesen kíváncsi volt, mint ahogy mindenki az lenne, a lány arcán lévő zúzódás miatt, vagy ahogy rátalált az út szélén. De azt is tudta, hogy nem szabad tolakodónak lennie, különben Chloe elmenekül. Nagyon óvatosnak kell lennie. Remélte, hogy ha a családjáról beszél, a lány felszabadultabban érzi majd magát mellette. – Ryan egy évvel fiatalabb nálam. A kérdő pillantást látva hozzátette: – Én harminckét éves vagyok. – Újra a képre nézett. – A San Francisco Hawks baseballcsapat profi játékosa. A nő mormolt valamit, hogy milyen lenyűgözőnek tartja, ám a reakciójából egyértelműen látszott, hogy nem kifejezetten baseballrajongó. Chase elvigyorodott, és arra gondolt, hogy ha Chloe Ryannel találkozna, nem esne hasra előtte, amitől a testvére teljesen maga alatt lenne. Nagy valószínűséggel Smith is ugyanígy érezne. Alig várta már, hogy bemutathassa őt a két híres testvérének.

– Gabe a legfiatalabb öcsém. Tűzoltó. – Ejha, tűzoltó. Ez igazán veszélyes szakma. – A nő Gabe alakját nézte a képen, majd újra Chase-re pillantott. – Anyukátok nem aggódik? – Mivel nyolcan vagyunk gyerekei, szerintem már rég felhagyott az aggódással. Chloe megrázta a fejét. – Nem – jegyezte meg halkan. – Az anyukátok tehát még mindig aggódik értetek. Mindnyájatokért, mivel szeret benneteket. A férfi abban a pillanatban tökéletesen el tudta képzelni Chloét anyaként, és érezte, hogy a nőben mennyi szeretet lenne. Kicsit elérzékenyült hangon értett vele egyet. – Ezért is próbálunk számára kis nyugalmat biztosítani időnként, ahogy öregszünk. Legalábbis én megpróbálom. Chloe rámosolygott, ő pedig heves szorítást érzett a mellkasában a lány szépségétől és attól, hogy egyetlen kis mosoly hatására az arckifejezése már nem kedves, hanem egyenesen sugárzó volt. – Ő ki? – mutatott rá Chloe az egyik húgára. – Barátságos. – A csodálkozó pillantásból rájött, hogy húga becenevét használta, és kijavította magát. – Pontosabban, Sophie. – Az ikertestvérre mutatott. – Ő Lori, más néven Pajkos. Mindnyájunk között ők a legfiatalabbak. A lány kuncogott. – Miért van olyan érzésem, hogy a húgaid nem sokat törődnek ezekkel a becenevekkel? – Törődnek vele – vetette ellen a férfi, de helyesbített –, bár mindig azt mondják nekem, hogy nem így van. Chloe megcsóválta a fejét. – Azt sem tudnám elképzelni, hogy csak egy olyan bátyám van, mint amilyenek ti vagytok, nem is beszélve hatról. – Kérdő tekintettel nézett a férfira. – Fogadni mernék, hogy pontosan tudod, mi a legjobb a számukra, ugye? Chase rávigyorgott. – Természetesen. Chloe nagy levegőt vett, és újra a képet nézte. – Mind a ketten nagyon csinosak. Remélem, hogy időnként behúztak neked és a fivéreidnek, amiért megjátszottátok a mindentudót. Chase összerándult az emlékek hatására. – Örülni fogsz: jó párszor. Chloe ismét nevetett, és ha volt is annál kedvesebb hang a világon, Chase még nem

hallotta. – Mivel foglalkoznak? Lori kifejezetten sportosnak tűnik. – Táncos és koreográfus. Mazsoretteket tanít, és most nagyon sok olyan szereplésük van, amelyet a tévé is közvetít. – Te jó ég, mennyire szereti ezeket a lányokat, és mindenáron védeni próbálja őket. – Sophie könyvtáros San Franciscóban. Vág az esze, mint a borotva, és folyton a könyveket bújta. Még mindig ezt teszi. – Hű, ez nagyon lenyűgöző. Egy filmcsillag. Egy borászat tulajdonosa. Egy profi baseballjátékos. Egy tűzoltó. Egy autókkal foglalkozó mágnás. Egy koreográfus. És egy könyvtáros. Nem csoda, hogy ennyire büszke vagy a testvéreidre. Chase és a testvérei nem voltak mindig nagyon kedvesek egymáshoz; a veszekedések hevében időnként az öklök is előkerültek. Ennek ellenére ő a fél karját – az ördögbe is, akár mindkettőt – odaadná értük. – Már valamennyit tudok Smithről. Kicsit idősebb nálad, ugye? – Harmincnégy éves. – A szüleitek nem lustálkodtak – jegyezte meg a lány, majd egy következő fiútestvérre mutatott. – És ő ki? – Zach. Huszonkilenc éves. Kaliforniában az autókereskedések fele az övé – mondta Chase, és alig túlzott, mivel az öccse gyakorlatilag olyan mágnás volt, aki szerszámkulcsot is tartott a kezében –, és a szabadidejében versenyeken indít kocsikat. A lány szemében felismerés csillant. – A rádióban folyton hallható Sullivan autóhirdetések őt reklámozzák? Chase bólintott. – Remek üzletember, de jobban érzi magát egy veterán autó motorházteteje alá hajolva. – Vagy egy nő ágyában, de ezt már Chloénak nem muszáj tudnia. Főként úgy, hogy Zach átkozottul jóképű csirkefogó. Talán mindnyájuk közül a legvonzóbb megjelenésű. Smitht is beleértve, akinek pedig a szakmájához tartozik a jó kinézet. – Marcus köztünk az öreg, mivel már harminchat. Chloe nevetett, mert nagyon mulatságosnak tartotta, ahogy a férfi Marcust öregnek nevezte, és azt mondta: – Tehát nyolcan vagytok huszonnégy és harminchat év közöttiek. – Felhúzta a szemöldökét. – És egyikőtök sem házas még? – A meglepetése szemmel látható volt. A férfi vállat vont. – Nem. Úgy gondoljuk, hogy Marcus és a barátnője hamarosan az oltárhoz megy. – Habár, azok után, amit az öccse születésnapján látott, ebben már nem volt olyan biztos.

Se Marcus, se Jill nem tűnt kifejezetten boldognak. – Már nagyon régen megtettük a téteket, hogy ki lesz az első, aki nyakába veszi a házasság igáját. Ezen Chloe hangosan nevetett. – Most úgy beszélsz, mint szinte minden pasas. A nyakába veszi a házasság igáját kifejezést használtad az esküvőre utalva. Miközben Chase a nő nevetését élvezte, arra gondolt, hogy milyen furcsa ez az egész. Az előző napig a testvéreivel együtt úgy vélte, a házasság a távoli jövő része lesz majd. Amikor eredetileg azt tervezte, hogy kijön a borászatba, még egy egyéjszakás mókára is készült. De most, hogy találkozott Chloéval, már nem olyan biztos a jövőben. Tudta, hogy minden milyen furcsa. Tudta, milyen nehezen hihetné el bárki, hogy ilyen hirtelen, ilyen gyorsan és ennyire bele lehet szeretni valakibe. Nincs rá magyarázat. Chloe váratlanul jelent meg az életében, és most ő nem akarja, hogy kilépjen belőle, hogy elhagyja őt. Bár a helyzet nagyon furcsa, és a világon talán senki sem értené meg őt, vagy hogy milyen választás elé került, Chase rájött, hogy egyáltalán nem bánná, ha egyenesen a szakadék széléhez vezetnék. Feltéve persze, ha Chloe is vele van. És együtt zuhannának le. A lány újra a képre mutatott, és azt mondta: – Az anyukátok nagyon szép. – Igen, az. Remekül néz ki. – Olyan boldognak tűnik, hogy köztetek lehet. Chloe kíváncsi aggodalommal teli tekintettel kérdezte: – Mi történt az édesapátokkal? Amikor a férfi habozott a válasszal, az ajkába harapott. – Tapintatlan kérdés volt. Elnézést, nem kell válaszolnod rá. – Nem kell elnézést kérned, Chloe. Bármit kérdezhetsz. A lány újra ránézett. – De hiszen csak tegnap éjszaka találkoztunk. Nem ismerjük egymást annyira – tiltakozott, mintha csak belelátott volna az előbb a fiú gondolataiba, hogy milyen furcsa ez az egész. Milyen hirtelen történtek az események, és mennyire váratlanul. Furcsa, hirtelen és váratlan dolgok: Chase az egyik jelzőt sem bánta. Remélte, hogy hamarosan Chloe sem fogja.

– Tízéves voltam, amikor apukám meghalt – mondta, és a mellkasába hasító fájdalomtól eszébe jutott, mennyire hiányzik neki még mindig az apja… és milyen jó lett volna, ha legalább el tud köszönni tőle. – Egy nap a férfi elment dolgozni, és infarktust kapott. Az egyik alkalmazottja talált rá az irodája padlóján. – Ó, Chase. Nagyon sajnálom. Rátette a kezét a férfi karjára, és bár Chase azt gondolta, hogy közel két évtized távlatából már igazán nem kellene bánkódnia az apja halála miatt, a lány érintése határozottan megnyugtató volt. Chloe ismét a képet nézte, és egyértelműen látszott, hogy friss érzelmekkel tanulmányozza az anya arcát. – Férjhez ment újból? Chase megrázta a fejét. – Nem. Még komoly kapcsolata sem volt. – Kétségtelen, hogy a saját társadalmi életére nem sok ideje juthatott – jegyezte meg halkan Chloe. – El sem tudom képzelni, hogy boldogulhatott egymaga nyolc gyerekkel. Chase nagyon örült, hogy a lány nem jön zavarba, nem adja fel a kérdezősködést, és azt mondta: – Nem volt neki könnyű. Különösen először. Mindannyian segítettünk, legalábbis mi, a nagyobb gyerekek. – Kicsit elmosolyodott. – Még mindig remek túrós tésztát tudok készíteni. – Finom lehet – jegyezte meg a nő, nem túl nagy meggyőződéssel a hangjában. – Akarod hallani a titkom? – Hát… rendben. Chase picit közelebb hajolt, annyira, hogy nemcsak a lány édes illatát érezte, de az ajkán a vörösbor nehéz aromáját is. – Nagyon figyelmesen kell nézned a fazekat, és fontos, hogy mikor kell megkeverni. A játékos szavak hatására újból feléledt bennük az egymás iránti vonzalom, és Chloe tudta, hogy a fiú voltaképpen az ő vele kapcsolatos reakciójára kíváncsi. Mert akarja őt. És tudja, hogy az érzés kölcsönös. *** Marcus a dolgozószobában bukkant rájuk, és a kezükben tartott családi fotóra pillantott. – Akármit is mond rólunk, Chloe – tréfálkozott –, az csupa hazugság.

Chase figyelte, ahogy a lány a bátyjára vigyorog, és örült, hogy jól érzi magát a családja körében. – Ezek szerint mégsem vagy szuperhős? Marcus nevetett, és egyértelműen tetszett neki a nő megjegyzése. – Mindenki bement a városba táncolni. Fiatalok – mondta a fejét csóválva. – Mit szólnátok, ha felbontanék egy üveg jobb italt, csak nekünk, hármunknak? – Már a vacsoránál kapott bor is káprázatos volt. Annál jobb is van? – kérdezte Chloe hitetlenkedve. – Készüljetek valami igazi szenzációra! – válaszolta Marcus. Annak ellenére, hogy a bátyja egyértelműen élvezte Chloe társaságát, Chase nem tudta elhessegetni magától az érzést, hogy Marcusszal valami nincs rendben. A legidősebb Sullivanként mindig nagyobb teher hárult rá, hogy a családban minden rendben legyen. Ma este azonban a szokásosnál is feszültebbnek tűnt, annak ellenére, hogy már levette az öltönyét és a nyakkendőjét. Mielőtt a barátnőjével, Jill-lel találkozott volna, Marcus is pont olyan kicsapongó életmódot folytatott, mint a többi Sullivan fiú, és nem vetette meg a szép nőket. Az elmúlt két év során azonban annyira megkomolyodott, hogy Chase alig ismert rá. Hová tűnt az a bátyja, aki imádta a mókát? Aki tudott nevetni a buta vicceken, és félre tudta söpörni a pillanatnyi problémákat, hogy a jelent élvezze. Chase-nek ugyan hiányoztak a csínytevések a Sullivan-klán legidősebb tagjával, de arra gondolt, hogy a bátyja feleségül veszi Jillt, letelepednek valahol, és lesz egy csomó gyerekük, ezért nem akart kíváncsiskodni. Csak miután a testvérüknél tartott összejövetelen látta, hogy talán még sincs minden rendben, akkor fordult meg a fejében, hogy esetleg tévedett. – Jill kijön ide a hétvégére? Marcus elkomorult. – Nagyon sok munkája van valami komoly feladattal kapcsolatban. – Nem olyasféle, amit itt is el tudna végezni? – kérdezte Chase, mivel emlékezett rá, hogy Jill az ideje nagy részét a számítógép vagy a telefon mellett tölti otthon, és nem tárgyalótermekben üldögél egész nap. Chloe a két férfira nézett, és világosan érezte a társalgásban meglévő feszültséget. – Könnyebb neki a városban végezni a munkát – magyarázta Marcus, miközben átvezette őket a nappali szobába, ahonnan a holdfényes szőlőültetvényt és a medencét lehetett látni. Ahogy bátyja kihúzta a dugót a cabernet egy poros palackjából, amelyen

még mindig lehetett érezni a pince szagát, Chase megértette, hogy a Jillről folytatott beszélgetésük véget ért. Legalábbis egyelőre. Ha Jill nem akar kijönni a birtokra, hogy legalább az idő egy részét Marcus társaságában töltse, abból azt lehetett sejteni, hogy kettejük között valami nagyon komoly probléma lehet. Hiszen a szőlőültetvény nemcsak a munkát jelenti Marcus számára, hanem egyenesen a szíve közepe. És amennyire Chase meg tudta ítélni, ha Marcus feleségül akar venni egy nőt, annak ugyanúgy szeretnie kell a birtokot. És minden épeszű nő szeretné is. Amikor Marcus Chloe kezébe nyomott egy pohár bort, a nő azt mondta: – Már igazán nem kellene többet innom, de hogy tudnék ennek ellenállni? Mindhárman leültek, és Chase kifejezetten élvezte a társaságot. Tudta, hogy Chloe a közelében van, láthatja a nő mosolyát, hallhatja a nevetését, és ettől minden sokkal jobb lett. Pedig az élete már addig is ugyancsak kellemes volt, mielőtt a lány megjelent volna benne. – Mindenki dicsér, hogy milyen nagy segítséget jelentettél ma a magazin számára készített felvételeknél – mondta Marcus a nőnek. Chase látta, hogy a megjegyzést a lány milyen örömmel fogadja. – Élveztem. – Ő volt a nap hőse – vetette közbe Chase. Chloe a szemét forgatta. – Ez nem igaz. Pusztán csak megvarrtam egy ruhát, amelyen kis szakadás volt. A szakadás miatt le kellett volna mondaniuk egy nagyon fontos jelenetről, de mielőtt Chase ezt a többiek tudomására hozhatta volna, Chloe kortyolt az italából, és azt mondta: – Istenemre. Ez a bor olyan jó, hogy nem lenne szabad eladni. Marcus elmosolyodott. – Örömmel hallom. Ez a cabernet tette ismertté a Sullivan Borászatot. A nő beszívta a bor illatát, mielőtt újra kortyolt volna belőle. Elragadtatott hangon jegyezte meg: – Nem csoda, hogy ezt megkóstolva mindenki a borászatodról kezd beszélni. Nem egyszerűen csak kedvelem. Lángra lobbant. Chase vonzódása abban a pillanatban meghatványozódott. Csak az elragadtatott hangot kellett hallania, és az utolsó két szót. Ezek a szavak korábban teljesen hiányoztak az életéből. Egész mostanáig. Chloe megjelenéséig.

– Tehát – szólalt meg Marcus –, hol laksz valójában, Chloe? A nő ebben a pillanatban kényelmetlenül kezdte érezni magát, és olyan hevesen mozdult meg, hogy a bor kis híján kiloccsant a pohárból. Az arca kipirosodott, amikor azt mondta: – Éppen most költözöm. Idegesen nagyot kortyolt a borból, Chase pedig a Sullivanek telepátiájával próbálta rábírni a bátyját, hogy hagyjon fel a kérdezősködéssel. A technika nem vált be. – Hová? – kérdezte Marcus. Chloe újra kortyolt az italból, és csak azután válaszolt, hogy lenyelte. – Még csak most keresem a megfelelő helyet. Ahogy Marcus odahajolt, hogy újratöltse a kiürült poharat, a nő felállt. – Ki kell mennem a mosdóba. Elnézést. Chase várt, amíg a lány távozik a szobából, és azt mondta a bátyjának: – Zavarba hozod a kérdéseiddel. Marcus kényelmetlenül érezte magát. – Elnézést. Csak akkor vettem észre, amikor már túl késő volt. – Komoly pillantást vetett Chase-re. – Mi a fenéről van szó? A lány egész jól eltakarta ma este a zúzódást az arcán, de hogyan szerezte? Akkor, amikor a kocsija lecsúszott az útról? Vagy valami más áll a történet hátterében? Valahányszor Chase arra gondolt, hogyan szerezhette a lány a zúzódást – sejteni lehetett, hogy valami fickó csaphatott oda neki –, kedve lett volna ököllel beleverni valamibe. Nem, nem valamibe. Egyenesen annak a fickónak az arcába, aki bántotta a nőt. – Biztosan nem tudom. Még nem bízik bennem annyira, hogy elmondja. – Figyelmeztető pillantással nézett a bátyjára. – Ne kérdezgesd őt tovább! Semmiről se. Én már kezdem megnyerni a bizalmát, de nem akarom, hogy tőlem is úgy elfusson, mint ahogy az előbb tőled elfutott. Marcus felvonta a szemöldökét. – Nagyon kedveled őt. – Nem csak kedvelem – ismételte meg Chase Chloe megjegyzését, de most nem egy drága italról beszélt, hanem valami sokkal fontosabbról. Nem is annyira a bátyjához, hanem saját magához intézte a szavait. – Mindössze pár napig kellene még maradnia. Akkor talán esélyem lenne, hogy megtudjam, mire számíthatok.

A bátyja kis ideig csendben volt, majd azt mondta: – Ilyennek még sosem láttalak korábban. Chase tudta, hogy mások a Chloe iránti azonnali rajongását őrültségnek fogják tartani, még a testvérei is. És noha már elhatározta, hogy kitart a rajongás – és Chloe – mellett, mégis be kellett ismernie: – Pedig csak arra készültem, hogy semmi mást nem fogok itt csinálni, mint hogy készítek egy képsorozatot, és mellékesen, pár napig futó szexet folytatok… – Az egyik modelleddel? – szakította félbe Marcus. Chase felhorkant. – Nem. Ki van zárva. Már évek óta nem fekszem le a modellekkel. – Tudta, hogy a bátyja kiakad, ha beszámol neki Ellenről, de talán jobb, ha egy pohár kiváló bor mellett beszélnek róla, és később nem alakulhat ki valami nagyon feszült helyzet. – Ellennel akartam viszonyt. Marcus szeme összeszűkült. – Ellennel, az én alkalmazottammal? Miután a dolog nem jött össze, Chase már belátta a korábbi terve butaságát. – Igen, vele. – A francba, Chase – kiáltott fel Marcus ingerülten –, nem bújhatsz ágyba olyannal, aki nálam dolgozik. Nincs másra szükségem, mint hogy Zach, Gabe vagy te összetörjétek a szívét, és a csalódottságát az én borászatomon töltse ki. Chase felemelte a kezét. – Nézd, ágyba bújásra nem került sor, igaz? Éppen ezért ne őrjöngj miatta! Találkoztam Chloéval, mielőtt Ellen és én bajba kerülhettünk volna. És örömmel fogod hallani, hogy Ellen nemcsak lazán vette a dolog elmaradását, de be is látta, hogy rossz ötlet volt. – Nem figyelt a bátyja metsző pillantására, és engedett a kísértésnek, hogy valakivel megossza az érzéseit. – Még sosem viselkedtem így, és Chloén kívül senki mással kapcsolatban nem éreztem azt, amit most érzek. Pedig még hozzá sem értem. A nyavalyába, túl sokat beszélt. Marcusnak nem kell megtudnia, hogy ő és Chloe mit tettek, vagy nem tettek. Ez senki másra nem tartozik, csak kettőjükre. Chase újratöltötte a poharaikat, majd ő tett fel egy kényelmetlen kérdést a bátyjának. – Biztos, hogy minden rendben van közted és Jill között? – Semmi baj nincs vele. Az izom, amely Marcus arcán már akkor megrándult, amikor Chase az alkalmazottját említette, most vitustáncba kezdett, ahogy a férfi felállt.

– Megyek, és lefekszem. Mozgalmas lesz a holnapi napom. Chase is felállt. Ezúttal a telepátia tökéletesen működött közöttük. Valami történt Jill és Marcus között, amiről a testvére nem akar beszélni. Chase rendkívüli mértékben szerette volna a régi Marcust maga mellett tudni. Az apjuk halála után Marcus, mint a Sullivan testvérek között a legidősebb, azonnal átvette a helyét. Chase emlékezetében még ott élt a kép, ahogy Marcus pelenkát cserél, vagy a kisgyerekek orrát törli. Gondoskodott róla, hogy mindenki elkészítse a házi feladatot, és időben beérjen az iskolába. Szerencsére, ahogy felnőttek, és a húszas éveikben már nem igényelték a támogatást, a bátyjuk kibújhatott a felelősségek hálójából, és lazíthatott egy keveset. Egy időben Marcus volt a legnagyobb élvhajhász közöttük – mintha csak be akarta volna pótolni az elvesztegetett időt. A nők buktak rá, és ő egyiket sem utasította vissza. Ám amióta a szép és tartózkodó Jill-lel összejött, újra megváltozott. Visszahúzódott a felelősségek világába. Chase meghökkenten ismerte fel, hogy miközben arra gondol, a bátyjának le kellene valamennyit vetnie a láncokból, és visszatérni a szórakozás mezejére, ő közben pont ennek az ellenkezőjét akarja tenni. Ám az igazság az, hogy Chase-nek addigra már bőven kijutott a nőkből. Az emberek őrültnek tarthatják, amiért olyan gyorsan beleszeret valakibe, de nem érdekelte. Készen áll az igazi elfogadására… és valami belül azt súgja neki, hogy most megtalálta. – Meg kell néznem Chloét – mondta a bátyjának. – Hátha eltévedt a hegyen. – Mielőtt azonban elindult volna, bátyja vállára tette a kezét. – Köszönöm a ma esti vacsorát, és hogy használhattuk a borászatot a fényképezéshez. A hely remekül fog kinézni a képeken. Egy pillanatra olyan érzése volt, hogy a bátyja talán meghallotta, amit ő nem mondott ki: Itt vagyok, ha beszélni akarsz. Akármikor. Akármiről. Marcus azonban azt mondta: – Örülök, hogy segíthettem. Ezután megfordult, és felment a lépcsőn a hálószobájába. Pár perc keresés után Chase a hátsó teraszon talált rá a lányra, akinek már újra üres volt a pohara. Megállt, és egy darabig csak meredt a látványra. A lány igézően szép volt. Nem csak a holdfény miatt. Nem a ruha miatt. A szépség Chloe egész lényéből áradt.

Chase-t ennyire még soha senki nem bűvölte el, és kétségei voltak, hogy később tapasztal-e valaha is hasonlót. *** – Itt vagy hát. A lány feléje fordította az arcát, amelyen annyi érzés – és vágy – tükröződött, neki pedig nehezére esett, hogy ne érintse meg. Teljesen egyedül voltak a hátsó verandán. A bátyja már lefeküdt, és mindenki más elment. És ahogy a nőre pillantott, rögtön látta, hogy a bor már valamennyit oldott a feszültségén. Képtelen volt távol maradni tőle, mögé lépett, és kétoldalt rátette a kezét a korlátra. – Szép ma a hold, ugye? Arra számított, hogy a lány elhúzódik tőle, de, nagy meglepetésére, ehelyett pont az ellenkezőjét tette, mivel lassan megfordult a karok gyűrűjében, ő pedig egyenesen belenézhetett abba a nagy és gyönyörű szempárba, amely heves érzések áradatát váltotta ki belőle. – Chase. Jézus, milyen közel van a nőhöz, és ugyanakkor mégis milyen távol tőle. Ügyelni kell azonban a becsületre. De miért olyan fontos neki a becsület? Minden mennyivel könnyebb lenne, ha egyszerűen elvenné, amit akar… és csak utána törődne a következményekkel. Bár Chloe nem volt részeg, tudta jól, hogy nem is teljesen józan. És azt is tudta, hogy vissza kell őt vinnie a vendégházba, hogy ott lefeküdhessen. Egyedül. Ám erre ő most egyértelműen nem képes. Nem tud mást, mint hogy a lány nevét mondja. És akarja őt, jobban, mint az életében bármit is akart. – Chloe. A telt ajkak szétnyíltak a név hallatán. A nő most először nem próbálta elrejteni előle a vágyát. – Szükségszerű, ugye? – kérdezte olyan lágy hangon, hogy minden porcikájában remegést érzett tőle. De még mennyire, hogy az. Ő azonban nem adhat szavakat a nő szájába. Főleg most nem, hogy minden egyes szó, pillantás és érintés olyan átkozottul fontos. – Mi a szükségszerű?

A kérdés nyers volt, és leplezhetetlen sürgetés tükröződött benne. A lány pillantása a szájára esett. – A csók.

Kilencedik fejezet Miközben Chloe beletúrt a férfi hajába, és lehúzta az arcát az övéhez, Chase-nek minden önuralmára szüksége volt, hogy a kezét a korláton tartsa. Ám amikor az ajkuk összeért, az első, pillanatnyi csókra… az önuralmat már nem lehetett tovább megőrizni. Egyszerre mindenütt meg akarta érinteni a lányt, de a korláthoz a női derék volt a legközelebb, és a csípő hihetetlenül vonzó ívének nem lehetett ellenállni. A száj annyira lágy volt, és hihetetlenül édes, ahogy Chloe csókokkal borította be az arcát. Ha képes lett volna rá, akkor hosszabb időre elnyújtja az izgalmas felfedezést, de már olyan régen várt erre a csókra. Egyik kezét végighúzta a gerincén, a másikat a nő tarkójára tette, belekotort a selymes hajba, és magához szorította a testet, miközben ízlelgette. A lány a csók közben picit felnyögött, és Chase tudat alatt arra gondolt, hogy talán fájdalmat okoz neki. Már éppen készült elvenni a száját az övéről, amikor megérezte a nő nyelvét a szájában. Jézus, az elmúlt huszonnégy órában vagy százszor gondolt erre a pillanatra, de még a legélénkebb álmai sem voltak ahhoz az érzéshez foghatók, amit Chloe lágy, édes és érzéki csókjai jelentettek. Chase mindig is szeretett csókolózni. Nagy meglepetésére a legtöbb nő mielőbb le akarta tudni ezt a bevezető játékot, annak ellenére, hogy egy csók időnként legalább olyan jó lehet, mint maga a szex. Vagy talán még jobb is. Főleg akkor, amikor Chloét csókolja. Órákat el tudott volna tölteni a lány száján, hogy megismerje az ízlését, és rájöjjön, mit élvez igazán. Annak alapján, hogy a nő hogyan csókolta vissza – olyan szenvedéllyel, amely az övének a párja –, meg lehetett ítélni, hogy mindketten ugyanazt akarják. A nyelvük összeért, és Chase átadta magát a gyönyörnek, miközben érezte a lány ízét, és hallotta az elragadtatott kis hangokat, ahogy szorosan simulnak egymáshoz. Picit elhúzódott, és gyengéden a fogai közé vette az alsó ajkat, hogy óvatosan és finoman beleharaphasson az érzékeny húsba, majd ugyanezt tette a felső ajakkal is. Ezután ismét a nyelvük ért össze, majd a lány végzett hasonló felfedezést az ő szájában. – Chloe – suttogta a nevet újra, ami után a lány még egyszer végighúzta a nyelvét a

szájában, majd ránézett. Elragadó volt, ahogy égett benne a vágy. Lihegett, ahogy beismerte: – Így még soha senki nem csókolt meg. Szavai ártatlanságától és a tekintetétől – mint aki éppen mennyei érzéseket tapasztalt – Chase újra az ajkához hajolt, és szinte felfalta. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideig csókolózhattak úgy, mint akik már nagyon kiéheztek egymásra, de közben végig érezte a mellkasának simuló mellek lágy nyomását, és a derekának nyomódó csípő izgalmas ívét. Nem tudta eldönteni, hogy a csókok sorát folytassa-e, vagy a hihetetlenül vonzó testtel ismerkedjen. Abban a pillanatban azonban a lány megmozdult a karjaiban, s a mellét és a csípőjét a korábbinál is szorosabban nyomta hozzá, tehát meghozta helyette a döntést. Chase számára már az csodálatos ajándék volt, hogy láthatta a szép, meztelen bőrt, amikor az előző éjszaka bement a fürdőszobába. De még nem érinthette meg. Nem húzhatta végig rajta a nyelvét. Nem tudta megcsókolni minden parányi hajlatát és ívét. Most már semmi nem akadályozhatja meg benne. Vagy abban, hogy megkapja a lányt. Csókolgatni kezdte az arcát, az állát, és haladt lefelé a nyakán. A nyelvét belenyomta egy kis mélyedésbe a kulcscsontnál, és érezte, hogy a nő teste a korábbinál is erősebben nyomódik hozzá, mintha már alig tudná megőrizni az egyensúlyát. Chase már korábban megtanulta, hogyan lehet érzéki reakciót kiváltani nőkből, és legalább annyira élvezte az ő gyönyörüket, mint a sajátját. De Chloe reakciója – és az ő saját vágya – más volt, mint amit bármely nővel addig tapasztalt. A kapcsolatuk nemcsak gyorsabb volt, de erősebb, mélyebb… és ugyanakkor sokkal hevesebb is. Amikor a nyelvét újra végighúzta a lány bőrén, Chloe lágy és követelődző hangot hallatott, ezért ő a nő tarkóján lévő kezét lecsúsztatta a ruha vállpántjára. A test lágy volt, annyira és izgalmasan lágy, hogy már nem is igen tudta, hogy mit csinál pontosan, ám akkor a lány mély lélegzetet vett, és a mellét az ő mellkasához dörzsölte, úgy, hogy a ruha felső részénél egészen kidomborodott. Már pontosan tudta, hogy miért akarta lehúzni a pántot arról a pompás vállról. A mell képe – ahogy a fürdővíz cseppjei végigfolytak a puha húson – örökre megmaradt az agyában. Most azonban, amikor csak másodpercekre volt attól, hogy megtapasztalja az érintést, alig tudta mozgatni a kezét. Le kellett húzni a pántot. És akkor a selyem lecsúszott a vállról, úgy, hogy neki nem is kellett húznia, mert Chloe két mozdulattal előtte járt. Kiszabadította a karját a ruha felsőrészének a fogságából, mire

a felsőrész pár centit lejjebb csúszott, azután ismét néhány centit, végül még tovább ereszkedett, amíg a mell teljesen elő nem bukkant a szövet alól. Chase a vágytól szinte mozdulatlanná dermedt, ahogy nézte a lányt. A melle tökéletes, telt és kerek volt, és gyönyörűen természetes, ahogy vágyat sugározva az ő mellkasának nyomódott. Még mindig a bűvölet hatása alatt állt, és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy a kezét vagy a száját részesítse először a tapintás örömében. Hajszálnyival ugyan, de a keze nyerte meg a versenyt; az ujjak végigsimítottak a megduzzadt mellbimbón, majd a tenyér is rátapadt a lágy húsra. – Istenemre. Chase. Levette a tekintetét a mellről, amelynek világos bőre élénk kontrasztban volt a keze sötét árnyalatával, és látta, hogy abban a pillanatban a lány is ugyanazt nézi, szinte csodálkozva. Egy pillanattal később a két tekintet találkozott. Chloe szemében olyan izgalom és gyönyör tükröződött, hogy a férfinak újra a szájára kellett tapasztania a száját, miközben a formás halmok még mindig a kezében voltak. A csókjuk ezúttal picit más volt, mivel a bennük égő vágy egy fokkal hevesebbé tette. Chloe az ő kezéhez dörzsölte a mellét, mintha csak könyörögne valamiért. Mintha még többet szeretne. – Figyelj, Chloe! – Chase hátrébb lépett, és újra a mellek halmát nézte, ahogy a két hüvelykujját végighúzta a duzzadt és kemény mellbimbókon. – Nézd, milyen jól reagálnak az érintésemre. A lány hangosan felnyögött, miközben ő a feszes húst cirógatta, most picit erősebben, majd megismételte a mozdulatot. A mellbimbó izgatottan meredezett a hüvelykujja alatt. – Kérlek, Chase. A férfi alig hallotta a kérést, mivel az inkább csak sóhaj volt, de pontosan megértette, mit mond a lány. Mivel abban a pillanatban ő is ugyanazt akarta. Lehajtotta a fejét, a nő pedig picit hátrahajlott, hogy jobban szabaddá tegye a testét. Mintha lassú felvétel lett volna, ahogy a nyelv újra érintkezésbe lépett a hihetetlenül puha bőrrel. Chase azt szerette volna, ha az egész éjszakát ott töltheti, és a nyelve a mell minden négyzetcentiméterét alaposan felfedezi. Az ajka és a foga azonban mást határozott, ezért egy pillanattal később a szája már a mellbimbón volt, és a fogai között érezte az izgalomtól duzzadt húst. Akkor olyan érzéki sóhajtás hallatszott, hogy Chase nadrágjában veszélyesen lüktetni kezdett valami.

Semmi színlelés nem volt a reakcióban. Chloe maga volt a megtestesült érzékiség, mint ahogy számítani is lehetett rá. Már a fürdőkádban látszott rajta, azonban ahogy Chase most ennek az élvezetnek a része lehetett, és ő szabadította fel a nő vágyait, az hihetetlenül csodálatos volt. Az előző nap arról beszéltek, hogy barátok lesznek – a lány említette, milyen nagy igénye van rá –, ám ahogy a fiú az elmúlt huszonnégy órát szinte végig a heves sóvárgás állapotában töltötte, nem tudott parancsolni a kezének, felemelte a szoknyát, és végigsimított a meztelen combon. Akkor figyelmét a másik mellre fordította, és rátapasztotta a száját, miközben az ujjaival megérezte, hogy a bugyi átnedvesedett az izgalomtól. – Igen – hangzott a lány sóhaja, miközben a száj a mellén volt, a kéz pedig felfelé haladt a lábai között, és az ujjak becsúsztak a bugyi vékony szövete alá. A férfi minden aggodalma, fenntartása és tartózkodása egy csapásra megszűnt, ahogy megérezte, bent milyen nedves és felajzott minden. A lány gyakorlatilag vonaglott a karjai között, az ő száját kereste, és széttárta a lábát, hogy minden porcikájához jó hozzáférést biztosítson. Pár pillanattal később Chloe elragadtatott sikoltásokat hallatott, és a belső izmai kontrollálhatatlan ritmussal szorították többször össze a benne lévő ujjakat. Maga volt az élő, lélegző orgazmus a fiú szája és keze alatt. Úgy tűnt, abba sem akarja hagyni, és Chase a bolygó legszerencsésebb fickójának érezte magát. Semmi mást nem akart, csak nézni és hallgatni Chloe orgazmusát. Hajlandó lett volna mindent feladni érte. És meg is érné, ha az élvezet ilyen elemi erejű kitörésének lehet a tanúja. Meglepő módon, amikor a lány végül megnyugodott a karjaiban, nem elégedettnek látszott, hanem azt mondta: – Kérlek, Chase. Még. Többet akarok. A férfi tudta, hogy mit kérnek tőle; a lány azt akarja, hogy akkor és ott tegye a magáévá, a bátyja verandáján, a szőlőben. Még soha semmit nem kívánt annyira. Soha. A folytatást kérő szavak valamennyire egymásba folytak, de azért hallotta őket. Azt is észrevette viszont, hogy a lány tekintete nem egészen fókuszált. Egy kicsit talán ködös is volt, de nem az orgazmus hatására. Ódzkodott feltenni magának a kérdést, hogy a lány részeg-e, hogy teljesen tudatában van-e annak, amit ő a verandán tesz vele. Azt akarta hinni, hogy a szavak nem a több pohár bortól folytak össze, hanem attól, hogy ő milyen határtalan élvezetet váltott ki

benne. Tudta, hogy abban a pillanatban bármit megtehet vele, amihez csak kedve van, és úgy fordíthatja a verandán, hogy a csípőjük összeérjen, miközben ő felemeli a szoknyát. A kezében érezhetné a tökéletes mellek súlyát, miközben hátulról beléhatol. És mindketten azt kapnák, amire már annyira vágynak. De az ördögbe, ezt mégsem teheti. Nem teheti, mert ha folytatják, akkor Chloe azzal az érzéssel ébredhetne másnap reggel, hogy nem tudta, mit csinál, és ő képtelen lenne együtt élni ezzel a gondolattal. Nem akar ő is csak egy újabb férfi lenni, aki valamit elvesz a lánytól. Ami azt jelenti, hogy most abba kell hagyni mindent. Azonnal. Nem akarta megriasztani, ezért lassan húzta ki a kezét a combok közül, és hagyta, hogy a ruha visszacsússzon. Egy pillanattal később már a felsőrészt húzta vissza, hogy takarja a csodálatos mellet. – Mit csinálsz? – A nő hangjából vágyat és zavarodottságot lehetett érezni. – Miért hagyod abba? – Szerintem már ideje, hogy visszakísérjelek, és lefeküdj. A női ajak érzékien duzzogó formát öltött. – Nem vagyok fáradt, Chase. Még nem. Isten az égben, milyen nehéz volt ellenállni a száj hívogatásának. De még annál is nehezebb volt megállnia, hogy ne tépje le a lányról a ruhát, és ne tegye a magáévá azonnal a veranda fapadlóján. – Elragadó vagy, Chloe, átkozottul elragadó – préselte ki magából a szavakat a kielégítetlen vágya ellenére –, de a mostani állapotodban nem használhatom ki a helyzetet. A duzzogó arckifejezés makaccsá vált, és ha lehetséges, ettől még szebb lett. – Nem használod ki a helyzetemet. Én csókoltalak meg. Emlékszel rá? A dolog nehezebb volt, mint ahogy Chase számított rá. Hiszen semmi mást nem akar kevésbé, mint megsérteni a lány érzéseit. Nem akarja, hogy Chloe azt gondolja, ő nem epekedik utána őrült módon. – Én is szeretném, jobban, mint ahogy el tudod képzelni, de azt akarom, hogy amikor végül lefekszünk egymással, teljesen velem légy. – Veled voltam. A nő újra Chase ajkára tapasztotta a száját, és suttogott. – Még mindig veled vagyok. – Lágyan megcsókolta, és a férfi alsó ajkához nyomta a

nyelvét. Chase nem tudott elnyomni egy lemondó sóhajt, ahogy kibújt az ölelésből. – Nem akarom, hogy holnap, amikor visszagondolsz erre az éjszakára, gyűlölj, amiért kihasználtam a helyzetet, hogy részeg vagy. – Nem vagyok részeg! – De teljesen józan sem vagy – kényszerítette ki magából a gyengéd szavakat. A lány hirtelen feladta a küzdelmet. Összetörtnek látszott. Teljesen összetörtnek. Chase-nek nagyon nem tetszett ez a látvány, gyűlölte, hogy a helyes megoldás ilyen fájdalmat vált ki a nőnél, és azt mondta: – El sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz számomra ez a döntés. Chloe megfordult, és meglehetősen biztos lépésekkel indult el, ám úgy tűnt, hogy időnként nehéz megőriznie az egyensúlyát a magas sarkú cipőben. Chase tudta, hogy helyesen határozott, ám ez nem jelentett a számára könnyebbséget. Főleg azért nem, mert amíg csendben mentek a vendégház felé, végig érezte a Chloéból áradó sértettséget és megbántottságot. A nő rá sem nézett, amíg várt, hogy kinyissa neki az ajtót. Ő pedig hagyta, hogy bemenjen, pedig mennyire szerette volna újra magához vonni. – Reggel majd beszélgetünk. Chloe abban a pillanatban megállt, és csak a válla fölött nézett vissza. A fényes tekintet most tompa volt. Nem szólt egy szót sem, bement a hálószobába, az ajtó pedig puha kattanással becsukódott mögötte. A fiú a jéghideg zuhany alá állt be, mivel olyan erővel kavarogtak az agyában az érzések: ahogy a kezében tartotta a lány mellét, a nyelvét érezte a szájában, és az izgalmi állapotban lévő, csúszós izmok rátapadtak az ujjaira. El sem tudta képzelni, hogy mi baj van vele. Mindössze pár perccel korábban egy felizgatott és mindenre hajlandó nőt tartott a karjában. Utána pedig otthagyta.

Tizedik fejezet Chloénak másnap reggel az első dolga volt, hogy bepakolt a táskájába, majd újra felvette a farmernadrágját és a pólóját. Az előző éjszaka nagyon messzire ment. Túlságosan akarta Chase-t. Ezért nem maradhat tovább. Az asztalon újra süteményes tál és gyümölcs volt, és bár a büszkesége azt kívánta, hogy ne is figyeljen rá, butaság lett volna csak úgy elmenni mellette. Nincs pénze taxira. Ami azt jelenti, hogy gyalogolnia kell, végig a hosszú országúton, amíg buszmegállót nem talál. A büszkeség nemes dolog. De nem akkor, amikor feltétlenül energiára van szüksége, hogy megvalósítsa a terveit. Ám ami az előző reggel olyan csodálatos ízű volt, most mintha fűrészpor lett volna a szájában, és kényszerítenie kellett magát, hogy megegye a lekváros kiflit, amelyet felvett. Természetesen az összehajtott papír se sokat segített, amelyen Chase kézírásával a „Chloe” név állt. Ahogy az ételt rágta, végig a papírt nézte. Esküdni mert volna, hogy Chase üzenete visszamered rá. Talán jobb lenne, ha nem olvasná el. Bölcsebb lenne egyszerűen kisétálni, mindent megköszönni, elbúcsúzni, és elfelejteni a találkozást a szenzációsan jóképű férfival, akinek a csókja maga a mennyország. Chase azonban végig nagyon rendes volt hozzá. Annyira, hogy az előző este nem feküdt le vele, amit pedig ő mindenáron akart volna, és nemcsak hogy abbahagyta a csókolózást, de az orgazmust követően még a kezét is kihúzta az öléből, és minden további érintés nélkül hazakísérte. Te jó ég, milyen hevesek voltak az első csókok. Ördögiek. Tökéletesek. Akár egész éjszaka élvezte volna őket. Róluk álmodott, és még mindig érezte, ahogy szinte kiszívják a tüdejéből a levegőt. Amikor felébredt, újabb csókra vágyott… és arra, hogy Chase mellé bújhasson valahol egy takaró alatt, ahol egész éjszaka egyfolytában csak csókolóznak. Ha csak újabb orgazmusra vágyna, az még nem lenne olyan nagy baj. Voltaképpen az első éjszaka a fürdőkádban bebizonyította, hogy azt megadhatja magának. Nem, a férfihoz akar bújni, mert hihetetlenül vágyik a melegség és a biztonság érzésére, és ez ijesztő. Épp ezért kell elmennie. De az igazság az, hogy ha nem nézi meg az üzenetet, a nap minden másodpercében

gyötörné a kíváncsiság, hogy mi állt benne. Olyan ideges mozdulattal kapta le az asztalról, hogy az egészen összegyűrődött. Kedves Chloe! Remélem, hogy jól aludtál. Abban is bízom, hogy egy nap hamarosan együtt reggelizhetünk. Nagyon várom már. Rendkívüli módon. Csatlakozz hozzánk ma is a kertben! Mindenki el van ragadtatva Tőled. Hamarosan találkozunk. Dögös hapsi DÖGÖS HAPSI Ui.: Csupa nagybetűvel kell írni, ugye? Valahol a módon és az áthúzott Dögös hapsi között újra feltámadtak mindazok a szúrós és szirupos érzések, amelyeket pedig annyira el akart fojtani magában. Még a korábbinál is erősebbek és hevesebbek voltak. Az előző este kellemesen becsiccsentett, és remekül érezte magát, amíg Marcus ártalmatlan kérdezősködésbe nem kezdett. Ettől ideges lett, eszébe jutottak a még megoldatlan problémái, és vedelni kezdte a bort. Chase-t leszámítva minden más fickó kihasználta volna az enyhe részegségét, különösen úgy, hogy ő kérte. De, mint az első éjszaka a fürdőszobában, a fiú ellenállt a kísértésnek. Nem azért, mert nem kívánta őt, hanem mert tudta, hogy gondolatban nincs teljesen ott, valamint hogy a bor kellően tompította az érzéseit és a reakcióit, tehát eszébe se jutna védekezni. Olyan közel kerültek ahhoz, amit ő akart, és a testében valami azt kívánta volna, hogy a férfi ne álljon ellen a kísértésnek, és használja ki a helyzetet, hogy ő picit részeg. Mi van most vele? Ha tényleg ezt kívánta, akkor valami komoly problémája van. És ha nem tud uralkodni a gondolatain – és a testén – Chase társaságában, akkor egyértelmű, hogy nem maradhat itt. Nem számít, hogy nincs hová mennie. Nem számít, hogy a volt férjéhez fűződő kapcsolata nem változott semmit, még mindig el kell mennie a rendőrségre, és meg kell tudnia, hogy mit tehetnek – bármit – az ő érdekében. Chase hihetetlen munkát végzett, hogy ő hercegnőként érezhesse magát, ám az élete nem tündérmese; romokban hever. Elég a képzelet világából, a szép ruhákból és az önámításból, hogy ez a nagyszerű fickó az övé.

A valóság teljesen más, és nem létezik a Bűvös herceg. Ha itt marad, és a képzelet világában él, azzal csak újabb három nappal elodázza az elkerülhetetlent: rendbe kell tennie a dolgait a volt férjével, gondoskodnia kell róla, hogy az soha többé ne árthasson neki, és újra kell kezdenie az életét, úgy, hogy az most már a saját élete legyen. Nagy levegőt vett, és gondolatban megpróbált felkészülni a Chase-től való búcsúra. Valami azt mondta neki, hogy keményebb lesz, mint a férjétől kapott ökölcsapás volt. Fájdalmasabb, mint a baleset az országúton. És rosszabb, mint a jégesőben állni. Chase nem csak kedves volt. Nem csak édes. Hihetetlenül tiszteletre méltó is volt, attól a pillanattól fogva, hogy rátalált az esőben az út szélén. Neki viszonoznia kell ezt a tiszteletet. Nem szökik meg búcsú nélkül, és nem csak üzenetet hagy, mint a gyávák tennék. Ki kell mennie a szőlőbe, ahol a fiú a fényképeket készíti a modellekről a személyzete társaságában, bátorságot kell öntenie magába, és szemtől szembe kell elbúcsúznia, tisztességesen. A búcsú nélkül való távozás a nyúlszívűek megoldása. És bár a nyúlszívű énje próbál érvényesülni, már ideje megtanulnia, hogyan lehet erős. És ideje elbúcsúzni Chase-től. *** – Chloe, hála istennek, hogy itt vagy! Jeremy teljesen elcsigázott benyomást keltett. És nem csak azért, mert az előző este ő is élvezte Marcus ültetvényének a produktumát. – Chase éppen most akart megkérni, hogy menjek el a vendégházhoz, és nézzem meg, felébredtél-e már. – A szemüvege ferdén állt, miközben elmondta, miről van szó. – Alicenek gyomorinfluenzája van. – Megyek, és megnézem – ajánlotta Chloe azonnal. Jeremy megragadta a karját. – Ne! Már volt nála orvos, és nem kockáztathatjuk, hogy esetleg más is elkapja. Chloe megrázta a fejét. – De én nem vagyok a személyzet tagja. Vele maradhatok, és akkor… Egy pillanattal már azelőtt megérezte Chase jelenlétét, hogy a férfi a látómezejébe került volna. A mosolyától összerándult a gyomra. – Jó reggelt, Chloe – mondta Chase, majd azonnal folytatta. – Át kell venned Alice helyét. Chloe nagyot pislantott. Utána ismét.

– Én? – Kétkedő arckifejezést vett fel. – Miből gondolod, hogy helyettesíteni tudom? – Tegnap te voltál a nap hőse – jelentette ki Chase, mintha az állítás a világ legtermészetesebb ténye lenne. – A nap hőse? – ismételte Chloe hitetlenkedve. – Egy ruhán varrtam meg egy apró szakadást. – Annál többet tettél – tartott ki az állítása mellett a férfi. – Láttam, ahogy beszéltél Alice-szel, és segítettél neki az öltözékek összeállításában. Tegnap több módosítást is végzett a ruhákon, és mindet a te javaslatodra. Chloe megrázta a fejét. – Futó megjegyzések voltak. Nem próbáltam átvenni a munkáját. – Tudom. Ő is tudja. Az viszont egyértelmű, hogy remek szemed van a színekhez és a formákhoz. Ösztönösen érzed, hogy milyen darabok illenek össze. És a modellek bíznak benned. Szeretnek. Ez többet számít, mint gondolnád. Ha jól érzik magukat, a teljesítményük is jó. Már éppen a száját nyitotta, hogy újra tiltakozzon, ám abban a pillanatban a férfi picit közelebb lépett hozzá, és az ő már addig is hevesen dobogó szíve majd kiugrott a helyéből. – Mind a segítségedet akarjuk. Velem együtt. Hogyan lehetne neki nemet mondani? Azon az éjszakán a fiú megmentette őt az úton. Akkor nem egy szadista, baltás gyilkos bukkant fel mellette, hanem Chase, a fényes páncélú lovag. Ám ahogy már éppen azt akarta mondani, hogy marad és segít, a férfi pillantása a vállán lévő táskára esett, a farmernadrágjára és a pólójára, majd újra az ő arcát nézte. Amikor a tekintetük találkozott, egyértelmű volt, hogy Chase pontosan tudja, miért ment oda: elbúcsúzni. A fiú nem leplezte a csalódottságát. Ő pedig el sem tudta hinni, milyen fájdalmas a látvány. Azt szerette volna, ha ismét az a férfi áll előtte, aki úgy néz rá, mint a szép nőre, és aki annyira akarja őt, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy a magáévá tegye. Akkor jött rá, hogy bár szemtől szembe akart elbúcsúzni, az nem változtat a tényen, hogy most újra menekül. – Szívesen segítek. – Chase-re, majd Jeremyre pillantott. – Mondjátok meg, hogy mit kell tennem, és azt fogom tenni. Jeremy már szinte a kijelentés elhangzása előtt magával vonszolta. Neki annyi ideje azért még volt, hogy elkapja Chase mosolyát. És megállapítsa, hogy minden korábbi

kiábrándultság eltűnt a férfi arcáról… hogy a vágy és az elismerés foglalja el a helyét. *** A nap gyorsan telt. Chase-nek igazából nem sok tanácsra volt szüksége a ruhákkal kapcsolatban, és Chloének olyan érzése volt, hogy csak azért kéri ki a véleményét, hogy a munkában részt vevőnek tartsa magát. Először nem is akart sok mindent mondani. Elvégre nem akarta elszúrni a felvételeket. De, akárcsak az előző nap, nem tudta megállni, hogy a munka bűvölete a hatalmába ne kerítse. Csodálatos tündérmesét játszanak el itt a szőlőben, és anélkül, hogy belegondolt volna, hozzáfogott a ruhák derekának kiigazításához és a szegélyek felvarrásához. Nem csak ezt tette. Amikor nem értett egyet a kellékek elrendezésével, Chase pedig két beállítással is készített felvételeket, ő meglepetten tapasztalta, hogy a saját megoldása a jobb. A munka során pedig végig, bár a személyzet tagjai vették körül őket, lüktető vonzalmat éreztek egymás iránt. Belső énjének egy része újra el akart futni. Hiszen már annyira hozzászokott a meneküléshez, hogy az tűnt az egyszerűbb megoldásnak. De minden egyes órával, amelyet Chase és a személyzet társaságában töltött, egyre erősebbé vált benne a felismerés, hogy nem hagyhatja őket cserben. Ráadásul azokban a pillanatokban, amikor elfelejtett aggódni, rájött, hogy milyen remekül érzi magát. Istenien. Este Amanda azt mondta: – Hallottuk, hogy van egy príma mexikói étterem a belvárosban. Chase felvonta a szemöldökét. – Tegnap este Marcus pincéje jóvoltából mindenki bőven ihatott. – Amikor ettől mindenki letörtnek látszott, megváltoztatta a véleményét. – Rendben, fejenként egy Margarita-koktél. Maximum kettő. Ahogy az egész csoport elvigyorodott, abból Chloe sejtette, hogyan viselkedhetett a férfi a húgaival. Szeretően. Védte őket. Óvatosan bánt velük. De túl sok szabállyal és korlátozással sem gyötörte őket. Egyértelmű, hogy remek bátyjuk volt. És remek apa lenne belőle. Apa? Hogy juthat ilyesmi egyáltalán az eszébe, villant át az agyán, amikor a gondolattól szinte lecövekelt. Ideje azonban nem volt, hogy tépelődjön, mert Jeremy éppen azt kérdezte: – Nektek is foglaljunk helyet?

Chloe magán érezte Chase tekintetét. Tudta, hogy a férfi döntést vár tőle, hogy elmegye a csoporttal, és gyáva módon elrejtőzik a tömegben… vagy kettesben marad vele. Mosolyt erőltetett az arcára, amelyről tudta, hogy senkit sem téveszthet meg, és azt mondta: – Azt hiszem, hogy ezt az estét is itt töltöm a birtokon. – Én is itt maradok ma este. Érezzétek jól magatokat nélkülünk! – mondta Chase a személyzetének és a modelleknek. – De mivel nem akarom, hogy Kalen a mostaninál is többet vesződjön a sminketekkel, aludjatok is valamennyit az éjszaka, hölgyeim. Amikor mindenki elment, Chloe azt mondta: – Szeretném megnézni Alice-t. Rossz belegondolni, hogy ma teljesen egyedül volt. Chase bólintott. – Épp oda indultam. Ahogy autóval átmentek a szállodához, ahol a személyzet tagjai laktak, a kettejük közötti csendet olyan gondolatok szőtték át, amelyekről Chloe tudta, hogy hamarosan beszélnie kell. A fiú türelme hamarosan elfogy. És akkor el kell mondania, hogy mi történt. Már a puszta gondolattól összeszorult a torka, és örült, amikor megérkeztek Alice szállodájához – bár valamelyest beleborzongott, hogy Alice betegsége menti őt meg annak a kigondolásától, miképp maradhat kettesben Chase-zel… és hogyan állhat neki ellen. Csak amikor kopogtak Alice ajtaján, és a fiatal nő nagyon álmos, bágyadt hangon mondta, hogy „Ki az?”, Chloe akkor jött rá kicsit megkésve, hogy talán jobb lett volna, ha mégis inkább békén hagyják Alice-t, hogy kialudhassa magát. – Azt hiszem, felébresztettük – mondta Chase-nek, mielőtt még Alice kinyitotta volna az ajtót. A lány iszonyú sápadt volt, és gyengének tűnt, ahogy azt mondta: – Sziasztok! – Felemelte a kezét. – Ne gyertek közelebb! Nem akarom, hogy megkapjátok. – Beteges arcszíne volt, ahogy egyik kezét a gyomrára szorította, és folytatta. – Ezt az érzést senkinek sem kellene megtapasztalnia. – Alice, tudunk segíteni bármivel? – kérdezte Chase. – Nem – hangzott a válasz –, a nővér, akit ma reggel küldtetek, többször is visszajött, hogy megnézzen. Mást már nem akarok, csak aludni. Sietve elbúcsúztak, hogy Alice újra beeshessen az ágyba, és visszaindultak Chase autójához. – Szerencsétlen teremtés – mondta Chloe. – Igazán rendes volt tőled, hogy kiküldtél

hozzá egy ápolónőt. – Az én felvételeim közben betegedett meg. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte. Chase várt, és csak amikor újra megálltak a vendégház előtt, akkor fordult oda hozzá. – Beszélnünk kell. – Tudom. Chloe magán érezte a férfi tekintetét. Élénk érzelmeket tükröző és picit megbántott tekintet volt. – El akartál menni. Kijelentés volt, nem kérdés. – Igen – ismerte be bátortalanul. – Arra készültem. A fiú hosszú másodpercekig nem szólt semmit, és az alatt az idő alatt ő minden egyes pillanatban egyre erősebb szorítást érzett a gyomrában, míg végül meghallotta a kérdést: – Miért? Megrázta a fejét, és bár felettébb nehezére esett őszintének lennie, tudta, hogy nem tehet mást. – Egyértelmű, hogy nem tudok uralkodni magamon melletted. Végre, hála istennek, Chase arcán ismét a szép mosolya jelent meg. – Ezt örömmel hallom. – Nem – vetette ellen –, ez egyáltalán nem jó. – Miért nem? – kérdezte a férfi, és a kérdésben érezni lehetett az izgatottságot. Valójában szinte sugárzott belőle az izgatottság. – Miért gondolod úgy, hogy uralkodnod kell magadon mellettem? Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, hogy felsorolja az okokat, de hirtelen semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy milyen jók voltak a csókok, vagy hogy milyen jó volt magán éreznie a simogató kezet. Te jó ég, milyen jó volt minden. Mennyire kellemes. – Én… – nem folytatta, mert össze akarta szedni a gondolatait, ám ez kifejezetten nehéznek bizonyult, mert a Chase iránti vonzalma annyira erős volt. – Mi… A fene egye meg! A gondolatai nemcsak hogy nem lettek rendezettebbek, de egyenesen csapongóvá váltak. Határozottan csapongóvá. Nagyon sok mindent meg akar változtatni az életében, igaz? Felhagy a meneküléssel. Többé nem futamodik meg a fenyegetéstől. Kiáll magáért, és megszerzi magának, amit akar, méghozzá akkor, amikor akarja.

Egek, most éppen Chase-t akarja. El sem akarta hinni, és tudta jól, hogy nem kellene, de… – Az ördögbe is – mondta halkan. Chase a finom átkozódást hallva felvonta az egyik szemöldökét, ő pedig erőt öntött magába. – El sem akarom hinni, hogy most ezt mondom. – Nagyot nyelt, idegesen összekulcsolta a kezét. – Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogyan fogjak hozzá. – Te aztán tudod, hogy egy fickót hogyan lehet feszült izgalomban tartani. Chloe mély lélegzetet vett, és kényszerítette magát, hogy kimondja. – Talán le kellene feküdnünk egymással. Mint ahogy korábban a fiú vágyának a hevességét is felfogta, most azt is megérezte, hogy az mennyire meglepődik a javaslat hallatán. – Lefeküdni? Tudatában volt annak, hogy elpirul. – Hogyne. Azt is mondhatnánk, hogy miért ne? – Miután legyűrte az idegességét, ömleni kezdett belőle a szó. – Kicsit részeg voltam, és bizonyára vegyes érzelmekkel ébredtem volna reggel. – Kényszerítette magát, hogy lassabban beszéljen, és egyenesen a férfi szemébe nézzen, ahogy folytatta. – De most nem vagyok részeg. – Nem – mondta Chase, és az átható tekintetét egy pillanatra sem vette le az ő arcáról. – Nem vagy az. – Úgy döntöttem, hogy maradok és segítek. A felvételsorozat végéig. Nem pakolom újból össze a zsákomat, és nem jövök elbúcsúzni. Függetlenül attól, hogy mi történik, számíthatsz rám. Valahogy az az elképzelés élt benne, hogy ha javasolja az összebújást, és megesküszik, hogy a felvételsorozat elkészültéig a szőlőültetvényen marad, Chase kiugrik a bőréből örömében. Amikor nem ez történt, nagyon esetlennek érezte magát. Bár csodálkozott, hogy Chase miért nem kapja rögtön derékon, és fogadja el, amit ő annyira elszántan kínál neki, önkéntelenül is azt mondta: – Egyértelmű, hogy van valami közöttünk. Mindketten felnőttek vagyunk. Logikusnak tűnik, hogy ha már itt vagyunk együtt, akkor ezt akár élvezhetnénk is. A férfi lassan és megfontoltan azt kérdezte: – Azt mondod, hogy testi kapcsolatot akarsz velem? Te jó isten. Már szinte attól az orgazmus közelébe jutott, hogy a fiú érzelmektől fojtott hangját hallja… és arra gondol, hogy valóban – végre! – testi kapcsolat lesz köztük.

– Igen. – A szó a vágytól kicsit reszketegre sikerült. – Rendkívüli módon. Chase szája felfelé görbült a reggelinél hagyott üzenetből kölcsönzött szavak hallatán. Chloe érezte és látta, hogy a férfi mennyire akarja őt. De ennek ellenére nem kapta őt a karjába, és nem tette magáévá ott azonnal, a szőlőbokrok között, a felkelő hold fényénél. – Sok mindenre készültem, hogy mit fogsz mondani nekem ma este, Chloe – kezdte a fiú lassan, a szavakat keresgélve –, ám ez nem volt rajta a listán. Komolyan? Ő éppen most győzte le a belső énjét, és tette meg az egyértelmű ajánlatot, erre pedig Chase újra a becsület bajnoka akar lenni? Úgy tűnik. Ezért nem ragadta meg, húzta magához és tépte le róla a ruhát. Jó volt belegondolni, hogy a férfi mennyire törődik vele. De hogy mégsem bújnak össze, amikor ő már meghozta a döntést? Nem, nem, nem! – Csókolj meg újra! Látta, hogy Chase mennyire kívánja a csókot, ám a férfi nem az ő szájára tapasztotta az ajkát, hanem azt mondta: – Megfogadtam magamban, hogy semmi olyat nem veszek el tőled, amit nem akarsz nekem adni. – Meg akarlak csókolni, Chase – mondta erre ő az akarattól remegő hangon. – És azt akarom, hogy te is megcsókolj engem. Egész nap erre vártam. *** Chase megfogta a kezét, és miután felmentek a bejárati lépcsőn, berúgta az ajtót. Nem álltak meg a nappali szobában, pedig ez azt jelentette, hogy pár másodperccel tovább kell várniuk az annyira vágyott gyönyörre. A fiú kívánja őt, úgy, ahogy már negyvennyolc órája maga előtt látja a képet, amint ő meztelenül fekszik az ágyban, kivörösödve a vágytól – és a gyönyörtől. Mintha a fél megyén mentek volna keresztül, hogy a hálószobába jussanak, de végül csak ott voltak. Chase kulcsra zárta az ajtót, majd kényszerítette magát, hogy elengedje a nő kezét, és pár lépést hátrébb lépjen. Minden ösztöne azt a bizonyosat akarta, de tudta, hogy nem teheti. Legalábbis addig nem, amíg Chloe a beleegyezését nem adja. – Biztos vagy benne, hogy akarod? – Igen. A szóban ugyan semmi bizonytalanság nem volt, mégis meg kellett kérdeznie: – Teljesen biztos vagy benne?

– Igen. A kijelentésben most sem volt semmi bizonytalanság, csak a tekintetében tükröződött valamennyi bosszúság, hogy a fiú még mindig nem tudja magát elszánni. De amikor annyira vigyázni akar, hogy ne okozzon semmi fájdalmat a lánynak. – Ha belekezdünk, onnantól már nem tudom abbahagyni. Túlságosan is akarlak. A kijelentéstől a tekintetében lévő bosszúságot az akarat váltotta fel, a szempárból pedig a vágy sugárzott. Nem akarta megijeszteni a lányt – nem akarta, hogy az újra megijedjen bármitől is –, de ki kellett mondania: – Ez az utolsó esélyed, hogy meggondold magad. Mielőtt újra levegőt tudott volna venni, a női ujjak már a hajában voltak, a száj az övére tapadt, a lány nyelve pedig az övét kereste. A karjaiba kapta őt, és úgy vitte oda az ágyhoz, hogy a szájuk közben egy pillanatra sem vált el egymástól. A csókban már nem volt lágyság vagy gyengédség. Hogyan is lehetne, amikor ilyen vágy ég bennük? A tisztesség minden gondolata elillant a férfiból. Semmi más nem számított már, csak Chloe. Hogy élvezhesse a testét. És szerethesse őt.

Tizenegyedik fejezet Miközben Chase lehúzta a pólóját és a padlóra dobta, Chloe el se tudta hinni, hogy ő ott fekszik az ágyon, és egy annyira csodálatos férfit lát maga fölött. A mellkastól és a hasizmoktól szinte elállt a lélegzete. Addig még soha senkit nem látott, aki így nézett ki. – Annyira szép vagy. A szavak már az ajkán voltak, mielőtt felismerte volna, hogy egyáltalán mit akar mondani. A férfi válaszként hozzábújt, kezébe vette az arcát, és csókjaival a maradék levegőt is kiszívta a tüdejéből. Egyik lába a lábai közé került, mire ő önkéntelenül is a combjai közé szorította azt, és a csípőjét is megemelte, hogy nekinyomódjon a kemény lábizmoknak. Chloe annyira izgatott állapotban volt, hogy tudta, már egyetlen, elementáris erejű csók is kiválthatja nála az orgazmust, vagy az is, ha a férfi combja az övéhez súrlódik. A manóba, hiszen pár perccel korábban már pusztán a férfi hangjától majdnem megtörtént a dolog, olyan erős hatást tett rá. – Chloe. A név vágyakozó suttogásként hangzott a férfiajkakon, és mielőtt belegondolhatott volna, mi történik, máris lekerült róla a póló és a farmernadrág. Nem volt rajta más, csak bugyi és melltartó – hála istennek, legalább az izgató fehérneműt megtartotta a korábbi életéből –, Chase pedig őt nézte. Tudta, hogy korántsem olyan karcsú, mint a fotómodellek, hogy a teste egyáltalán nem tökéletes… ám Chase, szemmel láthatóan, ezzel mit sem törődött. Úgy tetszik neki, amilyen. – Jézus, Chloe. Itt halok meg melletted. A fiú az ujját az állától lassan lefelé húzta, és ahogy a finom, izgató érintés a mellek halma között állapodott meg, ő picit megemelte a testét, hogy teljesen magán érezhesse a két kezet. – Átkozottul elragadó vagy. – Már láttad a testem – emlékeztette a férfit. – De nem így. Akkor nem érinthettelek meg. – A tekintet a domborulatokról feljebb vándorolt az arcra. – És nem csókolhattalak meg, pedig mennyire szerettem volna. Hogyan történhet, hogy mintha megint elállna a lélegzete, pedig biztos volt benne,

hogy már pillanatokkal korábban elállt. – Mutasd meg! – kérlelte a fiút. – Mutasd meg, hogyan szerettél volna megcsókolni. Megesküdött volna, hogy valami furcsa hangot hall a férfi mellkasából, miközben Chase az egyik kezével beletúrt a hajába, a másikat pedig a dereka alá csúsztatta, hogy jobban magához szoríthassa őt. A száj forró, mégis gyengéd volt; már az első, igazán szenvedélyes csók hatására elömlött bennük az öröm édes érzése, ahogy a férfi ajka felfedezte a szája minden egyes pontját. A nyelv ezután lassú, érzéki utazásra indult az ajkak vonala mentén, amitől Chloe testének minden sejtjében tűz gyulladt. A nyelv végül a fogai között kötött ki, ahol az övével találkozott, és az adott örömöt többszörösen kapta vissza. Az egész teste elerőtlenedett, a férfihoz tapadt, és erős vágyat, egyfajta lüktető érzést tapasztalt az ölében. – Kérlek – suttogta, amikor a fiú hátrébb húzta a fejét, ő pedig végre levegőhöz jutott. – Nekem most… A vágyait olyan rég nem fejezte már ki szavakban, hogy nem is tudta igazán megfogalmazni a gondolatait. Szerencsére úgy tűnt, hogy Chase szavak nélkül is megértette, mert nem unszolta, hogy mondja el az igényét, hanem azt kérdezte tőle: – Bízol bennem? Ettől azonban nem lett könnyebb a helyzete. Azt kívánta, bárcsak ne kellene ilyesmire gondolnia. Mégis gondolt rá. A bizalom nem olyan valami, amit a tapasztalatok birtokában csak úgy egyszerűen megad valakinek, még akkor sem, ha a szép férfi egy ágyban van vele, és már többször bebizonyította, hogy milyen kedves és gyengéd. – Bízni akarok. A mosoly hatására minden porcikájában átmelegedett, mielőtt még a fiú megcsókolta volna a fülcimpája alatt. – Az akarat már épp elég a kezdethez. Nagyra értékelte, hogy Chase nem próbálja arra ösztökélni, hogy adjon meg neki valami olyasmit, amit nem tud, és amikor a fiú úgy fordult az ágyon, hogy a nyelvét nekinyomhatta az egyik mellének, kéjes örömmel sóhajtott fel. A férfi egymás után végighúzta a nyelvét a mellein, de nem kapkodott, a sürgető hangok ellenére sem. Amikor felnézett, a tekintetében egyértelműen gonosz vágy tükröződött. Chloe kinyitotta a száját, hogy megmondja, mit szeretne, és beszélni akart, de a szavak megint csak benne rekedtek.

– Sose félj elmondani, hogy mit szeretnél – szólalt meg a férfi annyira lágy hangon, hogy neki olyan érzése volt tőle, mintha izgatóan cirógatnák. – Soha ne félj elmondani, hogy mit akarsz. – Többet. Semmi más nem jött ki belőle, csak ez az egy szó. A kérésre a reakció az volt, hogy a férfi végighúzta a hüvelykujját az egyik mellén; az érzéstől egyenesen elképedt. Amíg nem nézett a fiú szemébe, nem is gondolta volna, hogy egy tekintet ennyi vágyat fejezhet ki. A férfi újra megcirógatta a mellbimbót, amitől ő ösztönösen felemelkedett, hogy a kéz rásimuljon. Most, hogy a testén érezte a határozottan izgató kezet, sokkal könnyebb volt kimondania: – Igen. Kérlek. Még többet szeretnék. A kéz ekkor a háta mögé csúszott, levette a melltartóját, ő pedig hűvösnek érezte a levegőt, annyira izgatott állapotban volt a melle. – Sosem tudok betelni a látványoddal. – Bár Chase tenyere nagy volt, a mellét nem tudta teljesen eltakarni. – Mindig is kívánni fogom az érintésedet. Chloe agyának valamilyen rejtett zugában megszólalt egy riasztócsengő, hogy futó nemi kapcsolat esetén az ember nem használja a sosem és a mindig szavakat. Ő azonban éppen lélegzet-visszafojtva várta a folytatást, tehát nem tudott odafigyelni a hangra. – Mindig is ízlelgetni akarlak. A fiú lehajtotta a fejét, hogy a haja a bőrét dörzsölte, és a nyelve is újabb felfedezőutakra indult. Az előző éjszaka is ugyanitt tartottak, ő magán érezte a fiú száját, és majd elolvadt a vágytól, ám Chase mégsem mondta meg neki, hogy mennyire akarja őt. Akkor a verandán egy pillanat örömét élvezték. Ezen az éjszakán viszont nincsenek korlátok. Tudta, hogy a férfi az ő orgazmusa után sem hagyja abba. Már csak az a kérdés maradt, hogy megijed-e, és el akar-e futni ismét. Vagy bátor lesz, és elfogadja mindazt a gyönyört, amit Chase adhat neki. Az ajkak picit megmozdultak a mellén, és a fogak is érintették az érzékeny bőrt, amitől a kérdés egyszerűen semmivé lett, és ő már semmi másra nem tudott koncentrálni, csak arra a pár négyzetcentiméternyi területre, ahol az izgató szájat érezte magán. Ezután a férfi a hasát kezdte csókolgatni, ő pedig vonaglani kezdett, ahogy a nyelv a köldökéhez ért. Már nem is érezte, hogy ismét megváltozik a testhelyzetük, csak azt vette észre, hogy Chase a lábai között térdel. Pici nyomás a tenyérrel a comb belsejére, és a két

láb máris szétnyílt. Szégyenlősnek kellett volna lennie, és csodálkoznia azon, hogyan feküdhet ott és hagyhatja, hogy egy szinte teljesen idegen férfi nézze, miközben egy parányi bugyit leszámítva teljesen meztelen, de annyira kívánta őt, hogy egyáltalán nem érdekelte, mióta ismerik egymást. Csak egy pillanattal később, amikor a tenyér a hüvelynyílására tapadt, és megérezte, mennyire nedves belül, akkor jutott az eszébe pár kellemetlen emlék, amikor egy másik férfi mellett volt ugyanilyen védtelen. Egy olyan ember mellett, aki bántotta őt. Chase eddig csodálatos volt, de mi van akkor, ha nem marad ilyen? Hiszen nem ismeri őt igazán. Hogyan is ismerhette volna meg mindössze negyvennyolc óra alatt? Te jó isten, mit tesz most, hogy széttárt lábbal fekszik egy olyan férfi előtt, aki minden szándéka és törekvése ellenére idegen a számára? – Chase, én… Megpróbálta összezárni a lábát, és eltakarta a mellét. A fiú abban a pillanatban megmerevedett, és azt mondta: – Csak egy szavadba kerül, és abbahagyom. Tudta, hogy mit kellene csinálnia. Felkelni erről az ágyról, felöltözni és úgy tenni, mintha semmi se történt volna. De már annyira akarta ezt az egészet. Annyira kívánta Chase-t. A férfi figyelmeztette, ahogy egymásról szedték le a ruhát, hogy ha elindulnak ezen az úton, akkor már nem tud megállni. És mégis, most ezt ajánlja fel neki. Ennyit nem várt volna el férfitól, és, bár csodálkozott rajta, azon is el kellett tűnődnie, hogy ő miért akart mindig olyan keveset. Úgy érezte, egyfajta bizalom kezdi belopni magát a szívébe, és suttogva megkérdezte: – Milyen szót mondjak akkor, ha azt akarom, hogy hagyd abba? Meglepetten látta, hogy a fiú szája mosolyra görbül, amelyben nagy adag megkönnyebbülés is volt. – Mit szólnál a hülyeség szóhoz? – hangzott a javaslat. Meghökkent, hogy ő is szinte mosolyogva adja meg a választ: – Tehát ha kimondom ezt a szót, akkor abbahagyjuk. A férfi bólintott. – Azonnal. El se tudta hinni, milyen gyorsan elillant minden félelme azt követően, hogy ezt

megbeszélték – és érezte, bízhat a fiú szavában. És milyen gyorsan visszatért belé a vágyakozás. A zavarodottság érzése és a habozás helyett már csak a vágy volt. Olyan erős, hogy miközben a férfi ismét a két lába közé csúsztatta a kezét, ahol minden már annyira nedves lett az izgalomtól, hogy a fehérnemű vékony csipkeszövetén át is érezni lehetett, neki meg kellett ragadni a kezet, a fiú nevét kellett mondania, és esdekelnie kellett a folytatásért. – Még annál is jobb, mint amire számítottam – hallatszott a mormolás. Valahogy sikerült összeszednie a gondolatait, felfogni a kijelentés értelmét, és megkérdezni: – Mi a jobb? – Te vagy csodálatos. – A férfi tekintete lefelé haladt a testén, oda, ahol a bugyiját próbálta eltakarni, majd felfelé indult, a mellére, és végül az arcán állapodott meg. – Nagyon régóta próbáltalak már így elképzelni. Ekkor neki mosolyognia kellett, annak ellenére, hogy a lábai között tapasztalt lüktetés már szinte fájdalmas volt, és megjegyezte: – Csak két napja ismerjük egymást. – Kemény negyvennyolc óra volt. – A fiú levette a kezét a nedves ágyékáról, és becsúsztatta a csipkés bugyi szövete alá. – Minden egyes másodpercében itt akartam lenni veled. Úgy, mint most. Ahogy a csipke lecsúszott a derekáról, az maga volt a gyötrő izgalom. És akkor már teljesen meztelen lett a férfi előtt. – Átkozottul elragadó vagy. – Az elfojtott szavakból áradó ámulat hatására nem zárta össze a lábát, miközben nézték. – És milyen nedves. Nekem. – A kéz egy pillanattal később már újra a hüvelynyíláson volt. – Most mindez az enyém. A férfi érintésével járó érzés több volt, mint amit Chloe elviselhetőnek tartott, és azt mondta: – Már nem tudom. – Lihegett, és úgy érezte, képtelen uralkodni magán. – Túl sok. – De miközben ezt mondta, érezte, hogy igavonó ökrökkel sem tudnák kihúzni belőle a hülyeség szót. Amikor a férfi nem hallotta a három szótagú szót, biztatni kezdte a lányt: – Engedd el magad, Chloe. A tekintetük abban a pillanatban találkozott, amikor a férfiujjak behatoltak a testébe, a test pedig engedelmeskedett a felszólításnak. Felemelte a derekát, a fejét a párnához nyomta, behunyta a szemét, és a fiú nevét kiáltotta. Úgy tűnt, az orgazmus véget sem akar

érni, de végül elernyedt a teste. Teljesen kifacsartnak érezte magát, és nem volt benne biztos, hogy meg tud-e mozdulni újra. Akkor megérezte a haj lágy csiklandozását a bőrén. Ezúttal azonban nem a mellén. A combjai között. Megpróbált felkönyökölni, de az izmok még mindig nagyon petyhüdtek voltak. – Chase? Az egyedüli válasz a teste legintimebb darabkáján érzett nyelv mozdulata volt. Chase megragadta a fenekét, és teljesen rátapasztotta a száját az ölére. Chloe tudta, hogy újabb orgazmusra nem számíthat, hiszen épp az előbb volt egy csodálatosban része. Egy darabig ugyanaz nem ismétlődhet meg. Kinyitotta a száját, hogy ezt elmondja, de mielőtt egyetlen szót kiejthetett volna, rájött, hogy milyen jó most neki. Még mindig nagyon érzékeny volt a teste, de Chase, a legtöbb férfival ellentétben, ezt mintha magától megérezte volna. A figyelmét arra fordította, hogy finom mozdulatokkal köröket írjon le az ujjával a test azon részében, amely másodpercről másodpercre izgatottabb lett az érintés hatására. A lány arra gondolt, számíthatott volna rá, hogy lesz még valami, és Chase mindenütt fel akarja fedezni a testét. Már az ujjakkal kiváltott orgazmustól eksztázisban érezte magát, ám az semmi nem volt ahhoz az érzéshez képest, ahogy a fiú a nyelvével és az ujjaival egyszerre kezdett mesteri módon játszani a testén. – Istenem. Istenem. Te jó ég. Másodjára már meg sem tudta volna mondani, hogy mikor kezdődött az orgazmusa, és el sem tudta képzelni, Chase hogyan válthatta ki nála olyan gyorsan. Belemerült az izgató érzések és a gyönyör világába, de a szépséget nem csak az jelentette, ahogy Chase kezét és nyelvét érezte magán. Amit érzett, az magában a férfiban testesült meg, abban, hogy Chase mit mondott neki és mit tett vele attól a pillanattól fogva, hogy találkoztak az országúton. A szex már nem csak a nemi kapcsolatot jelentette. Sokkal több volt annál, és a szívében olyan érzésekkel kapcsolódott össze, amelyek már régen eltűntek belőle, és azt képzelte, vissza sem térnek többé. Ettől a felismeréstől zuhant le az érzések csúcsáról, méghozzá igencsak hirtelen. Talán megpróbálhatta volna eltitkolni a reakcióját Chase előtt, ám a fiú igencsak jól olvasott a gondolataiban. És ő sem állt készen a játékokra. – Mondj valamit! – kérlelte a férfi.

Egy pillanattal később Chase már mellette volt az ágyon, és átölelte őt. Érezni lehetett az erekcióját – ahogy a farmernadrágon keresztül, lüktetve a derekának nyomódott –, de annak ellenére, hogy két orgazmust már kiváltott benne, és neki még egyszer sem volt jó, esze ágában sem volt sietnie. Nem veszi észre, hogy ettől csak rosszabb lesz a dolog? Hogy ijesztő, amikor annyira édes a viselkedése, és leginkább csak vele törődik? Hiszen felébresztette benne a vágyakozást olyasmik után, amikről már készült lemondani. Megrázta a fejét, és kényszerítette magát a szavak kimondására: – Hatolj belém! – Alig kapott levegőt, és nem csak az éppen átélt két gyors, egymást követő orgazmus miatt. – Azt akarom, hogy hatolj belém. A férfi azonban nem azt tette, amit bármely más fickó csinált volna, hanem felvonta a szemöldökét. A tekintetében talán a korábbinál is több aggodalom tükröződött. – Azt fogom tenni – ígérte meg –, de előbb azt akarom, hogy beszélj hozzám. Chloe nagyot nyelt. – Már tudod, hogy mennyire akarlak. – A testére mutatott. – Akkor is tudnád, ha egy szót sem szólnék. Chase erre gyengéden megcsókolta, és csak utána folytatta: – Mondd el, hogy mit érzel most, te elragadó teremtés. A becézéstől Chloe feszült izmai újra teljesen elernyedtek. – Ezt most abba kéne hagynod. A férfi arckifejezése komorabb lett. – Mit hagyjak abba? Fájdalmat okoztam? – Nem. – A lány dühös volt magára – és a férfira, amiért az annyira csodálatos –, és éles hangon szólalt meg. – Tudod jól, hogy nem okoztál fájdalmat. – Akkor mi a baj? – Nagyon nagy vagy. A három szó szinte üvöltésként hangzott, és a fiú megváltoztatta a testhelyzetüket, mintha pontosan tudná, miről van szó. Egy pillanattal később ő már kinyújtózva feküdt az ágyon, Chase pedig fölébe hajolt, de a súlyától ő még mindig nem tudott mozdulni. – Nem szereted a nagy dolgokat? Miközben a férfi feltette a kérdést, a kezét végighúzta a karján. – Szeretem, de… Chase erre átfogta a csuklóját, gyengéden felemelte az egyik karját, majd lehajolt, hogy a hóna alatti érzékeny részt csókolgassa és harapdálja.

– De? – kérdezte Chase két csók között. – Pusztán csak… A szavak cserbenhagyták, ahogy a férfi a másik hónalján is megismételte a csókokat és harapdálásokat. – Ez itt most – mormolta Chase, és figyelte, hogyan emelkedik a mellkasa, és kerül közelebb a melle az arcához. – Milyen szép. Az ujja kis köröket írt le a mellbimbó körül, amitől az határozottan megduzzadt, mintha csak a folytatást kérné. Te jó ég, ilyen helyzetben tényleg lehetetlen logikusan gondolkodni, de legalább meg kell próbálnia. – Szexben állapodtunk meg. – A pillantásuk találkozott, és ő leszögezte. – Csak szexben. Azt látta, hogy a férfi mozdulatlanná válik fölötte, és amikor a férfikéz a futó nemi kapcsolatra utaló kijelentést követően ráfonódott a csuklójára, az ágyba kerülésük óta most érezte először, hogy a társa milyen nagy és milyen erős. Ha ártani akarna neki, megtehetné, függetlenül attól, hogy ő milyen hangosan kiáltja a „hülyeség!” szót. – Elnézést – hangzott a suttogás, amikor megmerevedett. – Nem teszem újra. Mielőtt felismerte volna, mi történik, a fiú elengedte a csuklóját, és máris helyet cseréltek, úgy, hogy lovagló helyzetben ő került felülre. – Nem kell félni, Chloe. – Chase az ajkához húzta a kezét, és megcsókolta. – Nem bírom nézni az ijedt pillantásodat, amikor együtt vagyunk. – Soha többé nem foglak így lenyomni. Megígértem, hogy nem okozok neked fájdalmat, és ezt az ígéretet be is tartom. – Tudom. Az elsuttogott szó mintha ott lebegett volna köztük, ahogy hosszú pillanatokig csak nézték egymást. Érzelmek áradtak és hullámzottak, és az érzéseknek ezen a tengerén szinte nem is volt apály. A nő tudta, hogy igazából ettől tartott. Nem attól, hogy Chase testileg erősebb lesz nála. Attól, hogy a férfi érzelmi ereje az ő védőpáncélja alá hatol. Az alá a páncél alá, amelyre pedig neki olyan nagy szüksége van, hogy a problémáival megbirkózhasson. És mégis, miközben a szívében a félelem, a szeretet, a fájdalom és a bizalom viaskodott egymással, a teste még többet kívánt. Többet kívánt Chase-ből. Ahogy a férfi csípőjén ült lovagló ülésben, tökéletesen érezhette az erekcióját. A farmernadrág cipzárja már a legparányibb mozdulattól, akár egy lélegzetvételtől is az ő

öléhez dörzsölődött. Ahogy lenézett az alatta fekvő szép, meztelen testre, a puszta mellkasra, a női ösztön hatására mozgásba lendült a keze, és felfedezőútra indult az izmokon, a mellkast borító szőrön, és még lejjebb is. – Modell is lehetnél – szólalt meg, és szinte el sem tudta hinni, hogy tényleg ott vannak együtt, és be sem tud telni a szép test látványával. Figyelte, ahogy a fiú mosolyogni próbál, de a mosoly nem tudta eltörölni a vágyat az arcáról. – Inkább maradok a fényképezőgép mögött – hangzott a válasz –, de örülök, hogy tetszik, amit látsz. A kijelentés olyan volt, mintha a szavakat nehéz lett volna megformálni, és Chloe tudta, hogy miért. Az adott testhelyzetben a férfi erekciója még tovább fokozódott. – Többet akarok látni belőled – mondta halkan. Picit lehajolt, hogy a cipzárral foglalkozzon, és eközben észre se vette, hogy a csupasz melle közvetlenül a férfi arca fölé került. Chase megpróbálta elterelni a figyelmét. Mindkét mellét egyszerre a kezébe vette, és csókolgatni kezdte őket. Chloe felnyögött, és szinte már megadta magát az ajkak, a nyelv és a fogak sürgetésének. De hát ő meztelenül akarja látni a fiút, legalább annyira, mint az akarta látni őt, ahogy ruha nélkül és szétterpesztett lábakkal fekszik előtte. Erősebben koncentrált, és teljesen lehúzta a cipzárt, mire az erekció, még az alsónadrág szövetén át is, hirtelen teljesen érvényre jutott. Megpróbálta lehúzni a farmernadrágot, de a keze hirtelen remegni kezdett. – Segítek – hallatszott az érzelmektől fojtott hang, és a fiú maga kezdte el levetni a nadrágját. Chloe tudta, hogy nem szabad meredt tekintettel néznie. Nem szűz lány. De akit látott – akár fényképen is –, még egyetlen meztelen férfi sem nézett ki olyan jól, mint Chase. A hasa hullámos volt az izmoktól, a karizmai pedig megfeszültek, miközben az utolsó ruhadarabokat szedte le magáról, és végül a combok hosszú, erős izmai is láthatóvá váltak. Önkéntelenül is arra gondolt, hogy lovagot lát. Az ő lovagját. Utána pedig az újbóli csók; ahogy a meztelen testük összeért, és ahogy a forró keménységet megérezte, a férfi lábán lévő szőr a testét csiklandozta, a has, a mellkas és a karok izmai pedig a testének nyomódtak, a legerotikusabb érzés volt, amelyet valaha is tapasztalt. Még az orgazmusoknál is erotikusabb.

A „milyen nagyszerű érzés” szavak már az ajkán voltak, és nem tudta visszatartani őket. – Átkozottul nagyszerű – hangzott a válasz, és már ő csókolta a fiút. Szinte belé akart bújni, úgy, hogy sose kelljen többé kijönnie ebbe a világba. Teljességet érzett vele, leszámítva egy dolgot, amire a teste emlékeztette. Azt akarta, hogy a férfi őbenne legyen. Méghozzá azonnal. Csípője a megfelelő helyzetbe mozdult, és már olyan közel voltak hozzá – mindössze pár centiméter, és a fiút máris a testében érezheti, belül –, amikor Chase átölelte, és azt mondta: – Várj egy pillanatig! Ő félreértette a helyzetet, arra gondolt, hogy újra a tisztességes viselkedés tör elő a legrosszabbkor, és azt mondta: – Akarom, Chase. Magamban akarlak érezni. Nagyon. Nagyon. A vágy olyan erős volt benne, hogy nem tudta türtőztetni magát, és hangosan kimondta, amit akart. Csak azután jött rá, hogy a férfi valamit kibont. Egy óvszer tasakját. Máskor megkérdezte volna, hogy kerül az oda, de most csak azzal törődött, hogy feltegyék. És a fiú beléhatolhasson. Együtt húzták fel a vékony fóliát a kemény férfiasságra, majd Chase újra felemelte őt, hogy a megfelelő helyzetbe kerüljön a bejutáshoz. Ahogy a vastag, széles makk első nyomását megérezte a hüvelyében, szinte elállt a lélegzete. – Lassan csináljuk – mondta Chase, de ő nem akarta lassan. Mindent akart a férfiból, méghozzá gyorsan és nagyon. Azt akarta, hogy Chase teljesen kitöltse őt, és már ne maradjon hely semmi aggodalomra, hogy mit tartogathat még számára a jövő. Egyenesen ránézett, és élvezte a férfi pillantását, ahogy a tekintet egyszerre volt epekedő és gyengéd. – Akarlak. – A szó Chloe szájából úgy hangzott a hálószobában, mint egyfajta fogadalom. – Akkor vedd el, amit kínálok. Rábízza a döntést. Annak ellenére, hogy milyen kemény az erekciója, annak ellenére, hogy egy szempillantás alatt az ő testében lehetne, még mindig ügyel rá, hogy ne vegyen el semmit, amit nem ajánlanak fel neki. Határozottan boldog, elégedett sóhajjal ereszkedett rá a meredező férfiasságra. Amikor

a lágyékhajlatuk már összeért, egy pillanatra mozdulatlanná vált, hogy értékelhesse a testében tapasztalt érzést. Érezte, hogy maga alatt minden izom mennyire feszült, ám a fiú hagyta, hogy a saját tempójában folytassa az ereszkedést. Kicsit feljebb mozdult – érezni akarta a csúszó érzés csodálatosságát, hogy teljesen a férfinak adhatja magát –, a belső izmai pedig megszorították a benne lévő erekciót. – Chloe, kedvesem. Rátette a kezét a fiú mellkasára, és érezte, hogy a szív milyen gyorsan, milyen hevesen dobog. Lovagló ülésben addig mocorgott rajta, míg végül a combizmai is belefájdultak, Chase pedig jobban és mélyebbre hatolt belé, mint ahogy azt ő lehetségesnek tartotta volna. Ilyet korábban még sosem érzett. Még sosem érezte, hogy szinte repülni tudna. Csak szállt, egyre magasabbra, míg végül Chase nevét kiáltotta, a férfi pedig fölébe került, és teljes súlyával belenyomta őt a matracba, miközben vele együtt jutott fel az örömök csúcsára. Chase nem csak azt mutatta meg neki, hogyan lehet elszállni. Vele együtt szállt el.

Tizenkettedik fejezet Amikor Chloe másnap reggel felébredt, Chase éppen kifelé indult a hálószobából. Arra számított, hogy bűntudatot érez, amiért egy férfi ágyában ébred fel, és azt várta, az ereiben félelem áramlik szét, amiért naiv módon megbízik benne. A gyomrában volt egy parányi feszültség. Ezt leszámítva azonban, meglepetten tapasztalta, hogy kifejezetten jól érzi magát. Történetesen remekül. A haját félrehúzta az arcából, és felült. Megdöbbent, hogy az izmai mennyire tiltakoznak a hirtelen mozdulat ellen, és miközben érezte, hogy kicsit kivörösödik, megkérdezte: – Mióta vagy már fent? A férfi megfordult, visszament hozzá – közben a hosszú és erős végtagok látványától az ő lélegzete megint csak elakadt –, és lágy csókkal köszöntötte. – Jó reggelt! Az első csókot újabb követte, majd még újabb, és végül már semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy mennyire akarja a férfit. – El sem tudod képzelni, mennyire szeretnék most veled maradni – suttogta Chase a nyakánál, majd a nyelvével megérintette a bőrét, rögtön a fülcimpa mellett. Remegés fogta el, és azt akarta, hogy a férfi maradjon vele – újra a testében akarta érezni –, méghozzá olyan erősen akarta, hogy azt hitte, meghal a vágytól. Más körülmények között talán lehúzza őt az ágyra, és meggyőzi, hogy a végzendő munka egy órát várhat. De nem akar több gondot okozni, mint amennyit okozott már eddig is. Ezért nem húzta őt közelebb magához, hanem rátette a kezét a fiú mellkasára. – Bizonyára már mindenki téged vár. A férfi szeme sötét volt, és vágy égett benne, ahogy őt nézte. Alig fojtott káromkodással felegyenesedett. Ő abban a pillanatban ledobta magáról a takarót. – Azonnal elkészülök. – Előbb még elvégzem a beállításokat. Nem kell sietned. – Újra közelebb lépett, és magához vonta a meztelen testét. – Istenemre, elragadó vagy. Legszívesebben lemondanám a mai felvételeket, és itt maradnék veled ebben a szobában. Ő is ugyanezt akarta, és a vágya hatalmas volt, mintha az óceán dagályhullámai tornyosulnának benne, de tréfásan csak azt mondta: – Éhen halnánk.

– Mit számít egy nap élelem nélkül, ha velem vagy? Tudta, hogy a férfi ezt nem mondhatja komolyan, mégis úgy nézett ki, mintha azt tenné. Kilépett az öleléséből, és a fürdőszoba felé indult. – Öt percre van szükségem, és megyek, hogy segédkezzem a mai felvételeknél. Chase tekintetében az örökké benne égő vágy tükröződött, és még valami… – Igazán nagyra értékelem a segítségedet, Chloe. Ez az, ismerte fel a lány, ahogy melegség áradt szét a testében. Értékelik őt. És nem csak azért, ami az ágyban történt közöttük. Egymásra mosolyogtak. Chloe már a zuhanyt akarta megengedni, amikor újra a nevét hallotta. Meglepően természetesnek találta, hogy meztelenül van a fiú közelében, és megkérdezte: – Igen? – Emlékszel az első éjszakára, amikor megláttalak a fürdőkádban? Újra elpirult, amikor elmosolyodott. – Nem hiszem, hogy valaha is el tudom felejteni. – Én sem – hallatszott az egyetértő válasz egy olyan bűnös vigyor kíséretében, amelyből egyértelmű volt, hogy a férfi nem is akarja elfelejteni. – Önkéntelenül is arra gondolok, hogy mi történhetett volna, ha azon az éjszakán már jobban ismerjük egymást. – Nem vagy egyedül – jegyezte meg halkan Chloe, miközben megnyitotta a vízcsapot, és beállt a zuhany alá. Magán érezte Chase tekintetét az üvegajtón át, noha az már bepárásodott. Elmosolyodott. Csinosnak és csodálatosan nőiesnek érezte magát, ahogy beszappanozta a testét, és megmosta a haját. Már az estére készült, amikor befejezik a felvételeket, és újra abban a nagyszerű élvezetben lehet részük, mint az előző éjszaka. Most azonban, ahogy a fiú felidézte benne a fürdőkád képét, hogy mit tehettek volna benne… a vágyai nagyon különös formát öltöttek. Mire befejezte a zuhanyozást, Chase már kiment a helyiségből. Ő egy törülközőt a fejére csavart, egyet pedig a testére. Ahogy a haját szárította, megpróbált nem nézni az arcán lévő zúzódásra. Kicsit már halványodott. Gyakorlatilag el is feledkezett róla az éjszaka, amikor Chase-zel szeretkezett. A fiú nem úgy nézett rá, mintha bármi rendellenesség lenne az arcán. Úgy nézett rá, mintha valóban elragadó lenne.

Visszament a hálószobába, és látta, hogy Chase összehajtogatta a farmernadrágját és pólóját. A ruhadarabok a fotelben voltak a sarokban. Te jó ég, mennyire szeretné elégetni őket. Azokat viselte éppen, amikor kicsit barátságosabb színűre festette a lakását, a volt férje pedig meglepetésszerűen beállított. Az előző nap azért vette rá magát, hogy azokat a borzalmas ruhadarabokat vegye fel, mert el akart menni, miután elbúcsúzott Chase-től. Most viszont nem megy el a felvételsorozat végéig, és önkéntelenül is a nappali szobában lévő szép ruhákkal teli állványra gondolt. A ruhákra, amelyeket nem tud kifizetni. A gyomra összerándult, ahogy újra a kopott farmernadrágjára nézett. Baj lenne, ha felvenne még egy vagy két új ruhát? Kifizeti Chase-nek, mihelyt alkalma lesz rá. Tudta, hogy logikus érvekkel próbálja indokolni a döntését, amikor meghozta az elhatározást: Chase számára is egyfajta ígéret volna, hogy nem megy el. Ennyivel mindenképpen tartozik neki. Bedugta a fejét a nappali szobába, hogy meggyőződjön róla, más nincs a vendégházban, majd odament a ruhák állványához. – Csak azért jövök, hogy valamit felvegyek – magyarázta Chase-nek. A válaszként kapott mosolyból kiderült, a férfi érti az üzenetet. Chloénak még sosem sikerült ilyen sok mindent szavak nélkül valaki értésére adnia. Talán azért, mert még nem talált olyan férfit, aki igazán megértette volna őt. Egészen mostanáig. A gondolattól kicsit bizonytalan léptekkel ment oda az állványhoz. – A ruhákban nagyon szép leszel – mondta Chase, majd elkapta rajta a törülközőt, és lehúzta az egyik melléről. – Így azonban még szebb vagy. A következő pillanatban a szája már a testén volt, csókolta és falta, amitől ő hirtelen heves vágyat érzett. – Elkésel – figyelmeztette a férfit kifulladva. – Nem érdekes. – Fojtott szavait ezúttal a másik melléhez intézte, amelyről ugyancsak lehúzta a törülközőt. A következő pillanatban a törülköző már a padlón volt, ő a férfi ölében, a lábai pedig a derekán. Valaki bejöhet, Marcus bármelyik pillanatban benézhet, és az egyik modell vagy Jeremy is akarhat pár szót váltani Chase-zel a felvételek előtt. De Chloe nem ezeket az aggodalmakat kezdte sorolni, hanem a fiú nadrágján kezdte kigombolni a gombokat, és lehúzni a cipzárt.

Chase előhúzott egy óvszert a zsebéből, azután pedig – ó, igen! – már a lány csípőjét emelgette a testén, miközben beléhatolt. A szájuk hevesen egymásra tapadt, és a férfi két keze sem pihent. Az egyik a fenekét szorította meg, miközben ő az ölében ült, a másik pedig a mellén volt. Hüvelyk- és mutatóujjával ingerelte a mellbimbóját, és az így kiváltott kellemes érzés abban a pillanatban egyenesen az ő nemi szervéig hatolt. Az orgazmusa sem sokat késett, a belső izmok egymás után többször összeszorították a testében lévő férfiasságot, mire a másik még közelebb húzta őt magához, a csókok közben pedig a nevét sóhajtozta. A szíve hevesen dobogott, amikor a férfi vállára hajtotta a fejét. A bőr, tiszta és kívánatos illatot árasztott, egy olyan emberéét, aki éppen most részesített hihetetlen gyönyörben egy nőt a konyhai reggelizőasztalnál. – Ahogy mondtam – mormolta Chase. – Mindennap reggelit adok neked. El nem tudta képzelni, hogy itt ül a fiú ölében meztelenül, a lábával még mindig átkulcsolja a derekát, és mosolyog. Pedig ezt teszi. – A múlt éjszaka… most… hihetetlen. Igazán hihetetlen. Érezte, hogy a karok szorítása egy pillanatra picit erősödik a testén, és arra gondolt, hogy talán mégsem kellett volna elmondania, mit érzett korábban, amikor éppen a férfi karjaiban van. Ekkor azonban Chase picit rávert a fenekére, és azt mondta: – Keress valami ruhát magadnak, különben visszaviszlek a hálószobába, és akkor tényleg elkésünk. A futó szerelmi viszony remekül alakul. És még mindig csak futó kapcsolat. Kifejezetten az. *** Tíz perccel később már a szőlőben voltak. A felkelő nap a kora reggeli köd apró foltjait világította meg, ami meleget jósolt. És mégis, annak ellenére, hogy milyen szép volt körülöttük minden, annak ellenére, hogy a felvételek remekül haladtak, és annak dacára, hogy Chloe a saját elhatározásából többször is nekiadta a testét, Chase gondolataiban valami kellemetlen motoszkált. Kétség sem férhet hozzá, Chloénak igaza van. Az együtt töltött éjszaka csodálatos volt. Mégis, a tisztesség kérdése izgatta, hogy talán több önuralomra lett volna szüksége, hogy esetleg várnia kellett volna, hogy a lány jobban felkészüljön mindenre, amit adni

akar neki – és hogy neki talán ki kellett volna várnia, hogy a nőnek ne csak a teste kívánja őt. Hiszen ő sokkal többet akar, nem csak futó szerelmi kapcsolatot. Marcus hatalmas úszómedencéjénél álltak, ahonnan a hullámzó tájat lehetett látni, amikor a bátyja megjelent mellettük. – Jó reggelt! Chloe széles mosollyal az arcán fordult oda hozzá. – Szervusz, Marcus! Rámutatott a medencére. – Igazán elragadó otthonod van. Chase figyelte, hogy a lány elpirul a használt jelzőtől. Elragadó. Ez az ő különleges szava őrá. – Káprázatos – javította ki magát a nő egy pillanattal később, mintha neki is ugyanaz jutott volna az eszébe, hogy a szót már semmi másra nem lehet használni. Egy pillanatig mindnyájan a hihetetlenül szép látványt nézték. Marcus Chase-hez fordult: – Elnézést, hogy tegnap nem lehettem itt veletek. Valamit el kellett intéznem a városban. Chase ugyan nem hallotta Jill nevét, mégis tudta, hogy a dolog a lánnyal kapcsolatos. – Minden rendben van? Bátyja tekintetében olyan árnyék jelent meg, amely nagyon nem tetszett neki. A fene egye meg, ha valaki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, az Marcus. Különösen azok után, hogy olyan sokat áldozott az életéből őrá és a hat testvérére… és még mindig ezt teszi. – Ha bármiben segíthetek, csak szóljál! Chase ügyelt rá, hogy az ajánlat teljesen természetesnek tűnjön. Éreztetni akarta azonban Marcusszal, hogy ott van, és a testvére bármikor elmondhatja neki a Jill-lel kapcsolatos ügyeket, akármiről legyen is szó. Ő ugyan nem igazán kedveli a nőt, ám ez nem jelenti azt, hogy nem próbálhat segíteni, igaz? Jeremy jelent meg az épület sarkánál, és halotti hangon kérdezte: – Ki tudna nekem kávét adni? Amikor meglátta, hogy Marcus is ott van, a lába majdnem összecsuklott, és beesett volna a medencébe, ha Chloe az utolsó pillanatban nem kapja el a karját. – Ma-Marcus, szia! – Jó reggelt, Jeremy – üdvözölte Marcus kis mosollyal Chase asszisztensét. – Vesd rá

magad a kávéfőzőmre! A szüleiktől azt tanulták, hogy mindenkit el kell fogadni – homoszexuálisokat és heteroszexuálisokat egyformán –, ezért Marcus mindig is jól kezelte Jeremy imádatát. Nem adott neki okot hiú reményre, de tapintatlan sem volt vele. Ennek ellenére, amikor Jeremy kinyitotta és becsukta a száját, de nem mondott semmit, Chase határozottan örült, hogy Chloe megszorítja a férfi karját, és azt mondja neki: – Gyere, készítek neked kávét, és közben elmondod, hogy mi lesz ma a munkánk. Alig várom már, hogy újra szép ruhákkal foglalkozhassam. Amikor eltűntek az épületben, Marcus megkérdezte: – Chloe most neked dolgozik? Chase gyorsan elmagyarázta, hogy Alice megbetegedett, és Chloe vette át a helyét. – Úgy tűnik, lépten-nyomon ő a mentőangyalod – jegyezte meg Marcus. Visszanézett a házba, ahol Chloe és Jeremy nevetett valamin, miközben a lány elkészítette neki a régóta várt kávét. – Gondoltál már rá, hogy beveszed az állandó csapatodba? – Ennél nagyobb terveim vannak vele. Marcus egy hosszú pillanatig nem szólt semmit, majd újra az öccsére nézett. – Elmondtad már neki? – Nem. – Chase tudta, hogy mit mondana a lány. Hogy minden túl gyors. Ő még nem áll készen többre. Az egész csak futó kapcsolat. – Előbb meg kell tudnom, hogy mi történt vele azon az éjszakán, amikor találkoztunk. Marcus meglepetten felvonta a szemöldökét. – Még nem mondta el? – Nem. Még nem. – Pedig egyértelműen együtt vagytok az… Chase egy gyilkos pillantással a bátyjába fojtotta a szót, Marcus pedig felemelte a kezét. – Nézd, tudod, hogy én is kedvelem a lányt. Igazán remek teremtés. De ha megkérdezted, hogy mi történt, és ő nem mondja el, akkor talán valami háttérvizsgálatot kellene végezned, vagy beszélned kellene San Franciscó-i ismerősökkel, hogy tudnak-e róla valamit. Bár Chase csak a fejét rázta a bátyja javaslatára, mégis értékelte, hogy Marcus segíteni próbál neki. De mindig is másként gondolkodtak. Marcus a kezébe vette mások ügyeit, és mindent megtett, hogy megoldhassa a problémáikat. Chase azonban a türelmes hozzáállásban hitt. Az évek során fokozatosan fejlesztette a türelmét, miközben várt a tökéletes világításra, a tökéletes árnyékokra, a

tökéletes színekre, valamint a fényképek tökéletes témájára. Tudata mélyén érezte, Chloénak nem arra van szüksége, hogy valaki megoldja a problémáit. Inkább azt igényli, hogy valaki szeresse és támogassa őt, miközben ő maga oldja meg a problémákat. Remélte, hogy hamarosan, méghozzá nagyon hamarosan, a nő megbízik benne annyira, hogy elmondja, mi történt. Már csak az a gond, hogy ha a lány végül beszél is a múltjáról és a bajairól, attól még nem biztos, hogy ővele akar maradni… és hogy szeretni fogja. *** Chloe a felvételek második napján a korábbinál is jobb munkát végzett, mintha erre a feladatra született volna. Még akkor sem, amikor a víz alatti felvételeknél mindegyik modellnek be kellett mennie a vízbe, nem félt velük tartani. Ahogy beugrott, nevetve felemelkedett a felszínre, majd nagy levegőt vett, és lemerült, hogy tűvel, csatokkal és kapcsokkal elvégezze a szükséges igazításokat. Chase éppen fényképezőgépet akart cserélni, amikor megállt a gyöngyöző nevetés hallatán. Önkéntelenül is meresztette a szemét, és figyelte Chloét a medencében, ahogy a lány a fényes, kék ég alatt a többiek között volt, azok között, akik gyorsan megszerették, ugyanakkor tisztelték is őt. A modellek és a személyzet tagjai körében elfogyasztott vacsora nevetéstől volt hangos, különösen akkor, amikor Jeremy rávette Chase-t, hogy beszéljen az érdekesebb utazásairól. Amikor a gyümölcsös süteménynél tartottak, Chloe már a szemét törölgette a nevetéstől. – Kérlek, az igazat mondd! Nem érdekel, hogy más mit gondol, de én nem hiszem el, hogy besétáltál az állatkertben az oroszlánok ketrecébe. – Pedig azt tettem – mondta a férfi színlelt sértődöttséggel. – A kezemből ettek. – Talán inkább le akarták harapni – jegyezte meg a lány. Chase vállat vont, a kanalával felvett egy kevés desszertet, és odanyújtotta neki. Elégedettebb már nem is lehetett volna, mert Chloe a legkisebb habozás nélkül bekapta. – Látod – súgta a fülébe –, a kezemből eszel. Chase a szemét forgatta, de az arcán megjelenő pirosság elárulta, hogy most jön rá, milyen közel is vannak egymáshoz. A férfi többször is megfogta a kezét, megigazította a frizurájából elszabadult tincseket, és egész este úgy nézett rá, mint egy szerelmes

tizenéves. – A mamád tudott erről? A férfi tréfás arccal nézett rá. – Nem kifejezetten. Addigra már mindenki másról beszélt, de Chloe egyáltalán nem akart leszállni az oroszlános képek témájáról. – Kérlek, nyugtass meg, hogy akkor fiatalabb voltál. És sokkal meggondolatlanabb. Chase a legkomolyabb arckifejezését vette fel. – Az voltam. – Pillanatnyi szünetet tartott. – Már vagy egy év is eltelt azóta. – Látta, hogy a lány megpróbálja visszafojtani a mosolyát, de nem sikerül. – Aggódtál volna miattam, elragadó Chloe? A nő ajka kicsit szétnyílt az elragadó szó hallatán, Chase pedig azonnal felismerte, hogy milyen hibát követett el. A ma esti vacsoránál csatlakoznia kellett ugyan a csapatához és a modelljeihez, de minden egyes itt töltött másodperc azt jelenti, hogy annyival kevesebb időt lehet egyedül Chloéval. – Számított volna, ha aggódom? A nő szemébe nézett, és hirtelen nagyon komoly lett. – Igen. Számított volna. Ha akkor ismerlek, sosem kockáztattam volna annyit egy remek felvétel kedvéért. – Nem? Az asztal alatt megfogta Chloe kezét. – Nem. A nő érdekében azonban bármit megkockáztatna.

Tizenharmadik fejezet Azon az estén, ahogy beléptek a vendégházba, Chase úgy csókolta meg Chloét, ahogy egész nap szerette volna. Az édes szájtól haladt a nyaki verőér felé, és érezte, a nő szíve hogy dobog hevesebben az ajka és nyelve érintésére. – Mennyire elragadó, puha bőröd van. – Lecsúsztatta a selyemruha felsőrészének pántját a vállról. – És milyen elragadó, érzéki melled. – Csókolgatni kezdte a melltartó felsőrészén előbukkanó halmokat. – És milyen elragadó hangokat hallatsz, amikor csókollak. Ahogy újra a lány szemébe nézett, az sötét volt a benne égő vágytól. Chloe képtelen volt elrejteni előle az érzelmeit. Chase most elég időt akart szánni mindenre, és ha kell, az egész éjszaka a rendelkezésükre áll. Ehelyett azonban azt mondta: – Egy másodpercig sem tudok már várni. Abban a pillanatban Chloe is megszólalt: – Siess! Lehúzta magáról a bugyiját, miközben Chase levette a nadrágját és az alsónadrágját. – Most már csak az kell, hogy óvszer is legyen nálad – jegyezte meg. Hála istennek, volt, amelyet a férfi abban a reményben vágott zsebre még reggel, hátha lehetősége lesz egy kis időt ellopni a fényképezéstől, hogy szeretkezhessenek. Egy pillanattal később az óvszer már a helyén is volt, és Chase felemelte őt, úgy, hogy a szoknyája egészen szétterült a dereka körül. Átkarolta a fiú nyakát, a lábával pedig a derekát fogta át, miközben az beléhatolt. A férfi nevét mondta epekedve, majd összetapadt a szájuk. Nem csak egyszerű csók volt. És amit csináltak, az is sokkal több volt, mint egy gyors menet a bejárati ajtónak dőlve. *** Chloe azt a pontot nyalogatta a férfi vállán, ahol beléharapott az izomba, miközben a szeretkezés közben teljesen megfeledkezett magáról. – Nem akartam fájdalmat okozni. – Úgy tűnt, teljesen megrökönyödik, hogy mit tett. – Ilyesmit még sosem csináltam. A férfi határtalanul örült, hogy Chloe végre kezdi igazán elengedni magát, és azt mondta:

– Rajtad lesznek zúzódások az ajtótól, ha most nem viszlek egyenesen a kádba. Felkapta a lányt, miközben annak lábát a derekán érezte, és átvitte a házon, a hálószobába. Onnan továbbmentek a fürdőszobába, ahol elfordította a csapokat, és ellenőrizte a víz hőmérsékletét. – Tökéletes. Levette a nőről a ruhát, a melltartót, és betette őt a kádba. Olyan érzése volt, hogy Chloe el sem akarja őt engedni. – Nem jössz be te is? Először nem mondott semmit, csak a látványt élvezte. Azt is élvezte, ahogy a lány kapaszkodott belé. Teljesen természetes, hogy most így vannak együtt. Tudta, hogy nem tudna így együtt lenni egy olyan nővel, aki folyton amiatt aggódik, hogy mit eszik, vagy hogy van-e valamennyi felesleges hús a hasán. Napokat kell olyan nők – és férfiak – társaságában töltenie, akiket szinte csak a külsőségek érdekelnek. Chloe természetes önbizalma, amely szemmel láthatóan, fokozatosan tért vissza óráról órára, akárcsak az igazi szépsége, tökéletes ellentéte volt a magakellető tollászkodásnak. Chase-nek tetszett, hogy a lány nem lakkozza a körmét, nem gyantázza a combja felsőrészét, nem festi a haját, és a fogát sem fehéríti. Úgy néz ki, ahogy egy nőnek ki kell néznie. – Mereszted rám a szemed. – Igen. És olyan szép vagy, hogy még nagyon sokáig foglak bámulni. A nő elpirult. – Gyere be a kádba! Bár Chase-nek minden vágya ez volt, most mégis a reggeli beszélgetésükre gondolt. – Emlékszel az első éjszakára, amikor bejöttem, és rád találtam itt? – Nem hiszem, hogy valaha is el tudom felejteni. – Most megint a fürdőkádban vagy. – Kis szünetet tartott. – És már jobban ismerjük egymást. – Sokkal jobban – jegyezte meg Chloe csendesen. A kérdés hangtalanul ott lebegett közöttük: mi történt volna azon az éjszakán, ha bízik a fiúban? És bízhat már benne eléggé, hogy megtegye, amit kér? Ezt csak egy módon lehetett kideríteni. – Rengetegszer belegondoltam, hogyan alakulhatott volna másként az a bizonyos éjszaka – mondta Chase halkan. És akkor meglátta; a szép arcon újra izgalom és vágy jelent meg.

A vízben a lány az ajkát nyalta, és mély lélegzetet vett. Amikor újra ránézett, már egész más volt: tetőtől talpig érzéki lény. – Miért nem járunk a végére? – kérdezte Chloe. Lélegzetvételnyi időt sem hagyott, és folytatta. – Most beszappanozom magam. A hangjában annyi érzelem volt, hogy a férfinak kedve lett volna elfeledkezni mindenről, beugrani a vízbe, és újra magához vonni őt a kádban. Ehelyett azonban egy lépést hátralépett, majd egy újabbat, amíg neki nem ütközött a mosdókagylónak. Levetette a pólóját, és ott állt meztelenül. Az erekciója határozottan feltűnően meredezett, miközben figyelte, a nő hogyan nyúl a szappanért. Azon az első éjszakán, amikor rányitott, azonnal távoznia kellett volna a helyiségből, de ökrökkel sem lehetett volna kivonszolni onnan. A csudába, az egész épület összedőlhetett volna körülöttük, ő akkor is csak ott állt volna, hogy megbabonázottan nézze Chloét. Most újra ott áll a fürdőszobában, és nézi, ahogy a lány lassan, kéjesen szappanozza a kinyújtott lábát. Milyen sima a bőre, szép a combja és a bokája, és elragadóak a lábujjai. Chloe lassan visszaengedte a lábát a vízbe, és a másikat emelte ki. Chase erekciója újra teljesen felébredt, és kedve lett volna azonnal beugrani a kádba. Tudta, valamibe bele kell kapaszkodnia, hogy ne nyúljon rögtön a női test után, ezért megragadta a mellette lévő rúdon a törülközőt, ám az kettészakadt. *** Chloénak nem is kellett Chase-re néznie, mivel a helyiség másik végéből is megérezte az erős vágyat. Imádta az érzést, hogy próbának vetheti alá a fiút. És örült, hogy az is legalább annyira akarja őt. Alig elfojtott sóhajjal gondolt rá, hogy milyen remek dolog lesz, ha együtt lehetnek a kádban. Nagy volt a kísértés, hogy engedjen a csábító érzésnek, letegye a szappant, és kinyújtsa a kezét a nagyszerű, pompás férfi után, aki a fürdőszoba másik feléből nézi őt epekedő vággyal. Ám a pillanat utáni vágyakozás csak édesebbé teszi a dolgot, amikor az végre megtörténik. Minden képzeletet felülmúlóan küzdenie kellett, hogy megőrizze a hangja nyugodtságát, miközben folytatta a kis játékukat. – Csak egy másodpercet kérek. Rendben? És akkor ideadhatod a törülközőt. – Nem tudott elnyomni egy apró mosolyt, ahogy a fiúra nézett, és folytatta. – Ugye, nem baj, ha

picit várnod kell? – Nem. Nem is próbálta visszatartani a vigyorgását, hogy mennyire fojtottan hangzott az a rövidke szó, és újra a vízbe mártotta a levendulaillatú szappant. Ahogy bevizezte, lassan végighúzta a kulcscsontján, majd lejjebb, és még lejjebb. A mellbimbói már igencsak meredeztek a férfi pillantásának tüzétől, ám ahogy egyre közelebb ért hozzájuk a szappanos vízzel, el sem akarta hinni, hogy mennyire érzékennyé vált a bőre. Mintha elég lenne egyetlen érintés a szappanos kezével – a Chase szemében izzó vággyal együtt –, hogy újra hangosan kiáltsa a fiú nevét. A szappan kicsúszott a kezéből, és víz fröccsent az arcára. Chase hangja kétségbeesetten vágyakozónak tűnt a fürdőszoba másik feléből. – Azt hiszem, hogy a szappan a két lábad közé csúszott. A lánynak fogalma sem volt, mi vehetett rajta erőt akkor, és hogy a csudába ébredhetett benne olyan erős nemi vágy, méghozzá olyan gyorsan. Ha lett volna idő ezeket a gondolatokat eltitkolni, akkor ez az idő most érkezett el. Teljesen ledöbbent azonban, hogyan törnek elő benne az addig rejtett, Chase-zel kapcsolatos érzések, egyik a másik után… és ő ténylegesen szabadjára is engedi őket. Az ésszerű az lenne, ha azonnal befejezik a kis játékot, mielőtt az új irányt vesz. Minden tőle telhetőt meg kellene tennie, hogy eltitkolja Chase elől, ki is ő valójában, nehogy a férfi később ennek következtében árthasson neki. Ám amikor felnézett, egyszerűen képtelen volt lecsillapítani az érzéseit azzal a szép férfival kapcsolatban, aki úgy kapaszkodott a törülközőbe, mintha az élete függött volna tőle. És a teste sem igazán törődött a rejtett félelmekkel, vagy azzal, hogy Chase káprázatos életstílusa nagyon távol van az övétől, mivel ő csak pincérként próbálja előteremteni a napi betevőjét. Nincs helye félelmeknek akkor, amikor ilyen gyönyörűség várja a férfi karjaiban. Ezért inkább azt mondta: – Talán könnyebben megtalálnám, ha négykézláb keresném. Chase fájdalmasan nagy levegőt vett. – Nem tudom, hogy kibírom-e. Chloe lassan és óvatosan mozdult meg a csúszós kádban, és feltérdelt. Víz patakzott a melléről. Benyúlt a vízbe, megfogta a szappant, és azt mondta: – Itt vagy, te kis csúszós szökevény. Egy pillanattal később már teljesen négykézláb volt a kádban, és eléggé kiemelkedett a

vízből, hogy a combján és a hasán érezhesse a hűvös levegőt. Utána megfogta a szappant, és újra térdelő helyzetet vett fel. Hallotta Chase nehéz lélegzését, miközben a szabad kezével letolta a nedves haját a melléről és a válláról, majd végighúzta a szappant a kulcscsontján, a karján, a gyomrán és végül a mellén. Ahogy a szappan a mellét érte, és ettől a mellbimbója kifejezetten nagyobb lett, a férfi határozottan sóvárgó hangokat hallatott. Az igazság az, hogy Chloe is alig tudta elfojtani a torkából előtörni készülő hasonló hangokat, amikor megkérdezte: – Minden rendben, Dögös hapsi? El sem tudta képzelni, miként sikerült nyugodt hangon feltennie a kérdést. Chase apró nevetést fojtott el a beceneve hallatán. Azt a becenevet hallotta újra, amelyet a lány az első éjszaka adott neki a fürdőszobában. – Minden tökéletes. Az ő hangja is legalább olyan nyugodt volt. A lány meztelen teste felé bökött. – Igazán tiszta leszel. Igen, az lesz, gondolta Chloe, de még nem érte el, amit akart. Messze nem érte el. Vizet merített a tenyerébe, és a mellére öntötte. A szappanos víz végigfolyt a halmokon és a hasán. Amikor lemosta a habot a melléről, felvette a szappant, és egyenesen Chase szemébe nézett. A férfi állkapcsa rángatózott, és mindkét kezével a törülközőt markolta. Az erekciót ugyan nem lehetett látni a törülköző mögött, de nem is volt rá szükség. – Még egy hely van hátra, és tiszta leszek. Le sem vette a tekintetét a csodálójáról, miközben térdre emelkedett, hogy a hűvös levegő simogathassa a bőrét. Kicsit széttárta a lábát a kádban, majd fogta a szappant, és a köldöke alatti részre nyomta. Úgy érezte, mintha minden idegsejtje életre kelne. A szappan újra kicsúszott a kezéből, de ezúttal már nem próbálta megkeresni a kád alján. Feltétlenül meg kellett érintenie a testét, és a lélegzete is elállt, amikor a nemi szervén simított végig. – Ne hagyd abba! – Chase is legalább olyan gyorsan kapkodta a levegőt, mint ő. – Kérlek. Az ujjak folytatták a cirógatást, áthatoltak a nedvességen, ő pedig érezte, hogy valahol mélyen erős érzések készülnek kitörni belőle. Hirtelen a férfi is ott termett, a nagy test az övére fonódott, és olyan meleg volt, hogy utána már semmi hűvöset nem lehetett érezni. Egyetlen határozott mozdulat, és megtörtént a behatolás. Chloe is legalább olyan erősen

nyomta a testét a fiúhoz, mivel egyre mélyebben és egyre jobban akarta őt magában érezni. A helyiségben mindenhová víz fröccsent körülöttük, ahogy Chase az egyik kezével átölelte a derekát, és újra beléhatolt, majd újra és újra, mivel ő folyamatosan könyörgött neki, hogy még, még, még, egész addig, amíg a régóta készülődő orgazmusa elő nem tört, és a felszabaduló érzés szökőárként nem terjedt szét az egész testében, miközben Chase kielégülése is megtörtént. *** Chloe mosolygott, ahogy Chase törölgette a testét, a fiú pedig annak örült, hogy Chloe nem húzódik el az érintésétől, mint korábban, hanem inkább többet akar belőle. Felkapta, odament vele a hálószoba sarkában lévő fotelhez, és leült. A lány úgy gömbölyödött össze az ölében, mint egy elégedett kismacska. – Köszönöm, hogy bízol bennem. Felkapta a fejét a férfi mellkasáról, ahol az addig pihent. Újra aggodalom jelent meg a hangjában, amikor megszólalt: – Kedvellek, Chase. Méghozzá nagyon. De… Nem kellett volna kinyitnia azt az átkozott száját, gondolta Chase. Élveznie kellene, amit tesznek éppen, és több időt kellene adnia a nőnek. De a csudába is, ő most áll készen a dologra. És azt akarja, hogy Chloe is készen álljon. – Tudom, hogy még nem bízol bennem teljesen. Nem örülök neki, de megértem. Legalábbis az hiszem. Várt, hogy a lány mondjon valamit, mi történt vele, ám amikor erre nem került sor, elnyomta magában a csalódottságot. Tudta, hogy nem kellene, mégis azt mondta: – Nem akarok kikötéseket és feltételeket. A nő teste azonnal megmerevedett az ölében, amire számítani is lehetett. – De hiszen ebben állapodtunk meg. – Nem. Én sosem így gondoltam. – Pedig azt tetted. – Te sem akartál feltételeket, és reméltem, hogy egy idő után meg tudlak győzni. Mint ahogy azt is remélem, hogy egy nap teljesen meg fogsz bízni bennem. – Nem kapcsolatot keresek. Tudod jól. – Igen, de nem tudom, hogy miért. Mondd el, mi történt veled. – Nem azért hagytam ott egy fickót, hogy rögtön egy másikkal lépjek kapcsolatra.

Chase kihallotta a nő hangjából a zárkózottságot, és érezte, az mennyire szeretné azonnal befejezni a beszélgetést. Chloe felemelte a kezét, hogy újra eltakarja a zúzódást az arcán, és a férfi szinte mindent megtett volna, hogy visszahúzza a kezet. Éppen ezért tapasztalt minden korábbinál nagyobb elragadtatást, amikor a nő leengedte a kezét, és azt mondta: – Igazad van. Nem szép tőlem, hogy ilyen bizonytalanságban tartalak, és nem mondom el, hogy mi történt. – Nagyot sóhajtott, és a tekintete elkomorult. – Dióhéjban összefoglalva, férjnél voltam, de a kapcsolat nem volt túl jó. – Kezdettől fogva nem volt az? Megrázta a fejét. – Nem. Remekül indult. Legalábbis, egész jól. – Az orrát fintorgatta. – Hogy őszinte legyek, én magam is több százszor feltettem magamnak ezt a kérdést. Miért is szerettem bele Deanbe egyáltalán? – Nagy levegőt vett, akkorát, hogy még Chase lába is megremegett tőle. – Tudod, hogy mire jöttem rá végül? – kérdezte nagyon halkan. A férfi ki sem tudta volna fejezni, mennyire boldog, hogy Chloe végre így beszél vele, és óvatosan megkérdezte: – Mire? – Amikor a családi fényképet nézegettük, és valahányszor a családtagjaidról beszélsz… – Egy darabig nem találta a szavakat, de utána már folytatni tudta. – Azt akartam én is. Méghozzá nagyon. Egy meleg, vidám és szerető család tagja akartam lenni. – Egyedüli gyerek vagy? Bólintott. – De nem csak erről van szó. A szüleim sosem fejezték ki igazán az érzelmeiket. Tudom, hogy szeretnek, de nem emlékszem, hogy egyszer is mondták volna. Túl sok ölelésre sem emlékszem. Chase-nek majd a szíve szakadt meg a gyermek Chloéért, a kislányért, aki hiába várta az öleléseket. Minden meg nem kapottat pótolni akart, és mivel rögtön hozzá is akart látni, a lányt máris közelebb húzta magához. – Amikor Deannel találkoztam, akkor fiatal voltam, buta, és kétségbeesetten valami melegségre vágytam. – A tekintetük találkozott. – Úgy tűnik, hajlamos voltam borzalmas döntéseket hozni – legalábbis akkor, amikor mindenáron igazinak akartam gondolni valami olyasmit, ami nem volt az. – Vállat vont, mintha kicsinyíteni akarná az egészet. – Először kedves volt. Én pedig nagyon boldog, mert végre úgy éreztem, hogy valaki

hozzám tartozik. Hogy egy csapat tagja vagyok. Igazából azonban nem alkottunk csapatot. Pár év után Dean kezdte átvenni fölöttem az irányítást, hogy mit tegyek, és mit lássak meg. Úgy kezelt, mintha valami szép kis vagyontárgy lettem volna. Mint az elegáns háza, vagy a flancos autója. Én is csak egy csecsebecse voltam, amelyet elő lehetett venni a szekrényből, hogy mutogathassa másoknak. Chase több tucat különböző dolgot akart mondani Chloénak, hogy milyen buta volt az exférje. El akarta mondani neki, hogy nem kell hibáztatnia magát, amiért azt hitte, a férfi jobb és kedvesebb, mint amilyen valóban volt. Őrjöngeni lett volna kedve, hogy milyen aljas módon viselkedett a volt férj. Ám nem akart semmi olyat mondani vagy tenni, amitől a lány elhallgat. Ezért kényszerítette magát, hogy ne mondja ki a véleményét, és egyszerűen csak azt kérdezte: – Mikor döntöttél úgy, hogy elhagyod? – Az egyik nap néhány barátja feleségével találkoztam egy társaságban, akikkel semmi közös témánk nem volt, és akkor jöttem rá, hogy teljesen uralja az életemet. Megpróbáltam beszélni neki erről, de még csak meg sem hallgatott. – Nagyot nyelt. – Akkor ijedtem meg tőle először. Chase azon igyekezett, hogy a benne gyűlő düh hatására az izmai ne feszüljelek meg. – Mit csinált? – Fizikai értelemben semmit. De egyre többet ivott, és mintha egyáltalán oda se figyelt volna rám. Amikor másnap reggel felébredtem, a foltvarró készletem eltűnt. Az anyagok. A szerszámok. Minden. Chase ezúttal nem tudta magát türtőztetni. – Micsoda seggfej. Chloe szomorú arccal folytatta. – Pár héttel később felismertem, hogy miképp alakulna az életem egy olyan ember mellett, aki igazából nem is szeret. Beadtam a válópert, és Lake Countyba költöztem. – Bizonyára megérezhetted, hogy nem lenne biztonságos számodra a városban maradni. Megrázta a fejét. – Nem. – Kis szünetet tartott, és komor arcot vágott. – Vagy talán mégis. Talán azért is éreztem úgy, hogy el kell mennem. – Az arcán a redők mélyebbek lettek. – Imádom San Franciscót, de úgy éreztem, hogy mindent újra kell kezdenem. Vissza akartam kapni a szabadságomat. A szabadságot, hogy a foltvarrással foglalkozhassam. A szabadságot, hogy magam válasszam meg a barátaimat. Vagy a szabadságot, hogy olyan kopott farmert

és cipőt viseljek, amelyeken a tervező neve nincs rajta. A lakásomat sosem éreztem igazán az otthonomnak, bár törekedtem rá. Annak kellett volna éreznem. – Nagyot sóhajtott. – Ettől függetlenül a célnak megfelelt. Győzködtem magam, hogy az otthonommá tehetem, mivel beadtam a válókeresetet, elhagytam a férjem és elköltöztem, tehát mindennel megbirkóztam. Hónapokig nem is hallottam Deanről, és úgy véltem, elfogadja a válást. – Felemelte a kezét, és megérintette a zúzódást az arcán. – Egyértelmű, hogy rosszul gondoltam. – Mi történt azon az éjszakán, amikor rád találtam? Chase alig tudta kipréselni magából a szavakat. A nő tekintete nagyon elkomorult. – A nappali szobát akartam kifesteni, amikor hallottam, hogy van valaki az ajtó előtt. – Érezni lehetett, az emlék milyen megrázó élményt jelent számára. – Dean állt ott, és annyira meglepődtem, hogy gondolkodás nélkül beengedtem. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem leszek mellette biztonságban. Akkor jöttem rá, hogy részeg. Nem is értem, miképp felejthettem el, hogy akkoriban már mennyit ivott, de valahogy nem gondoltam rá. Talán mert szeretek megfeledkezni a kellemetlen emlékekről. – Ez természetes, Chloe. De a lány mintha nem is hallotta volna a megjegyzést, és mintha semmi mást nem tudott volna tenni, csak átélni a történteket. – Dean azt mondta: „Nem hagyhatsz el. Az enyém vagy.” El sem akartam hinni, hogy van képe eljönni az új városomba, megállni a lakásom közepén, és ezt mondani. Meg se fordult a fejemben, hogy ne legyek dühös, és ne mondjam neki, hogy nem vagyok az övé. Közöltem vele, hogy menjen el, és akkor beszélünk, ha már nem lesz részeg. Chase tudta, hogy mi következett. – Egy részeg számára nincs rosszabb, mint azt hallani, hogy részeg. A nő bólintott. – Azt mondta, hogy fogjam be a számat, és hibát követett el, amiért túl sok mindent megengedett nekem a házasságunk során, de többé nem teszi. Chase megismételte a mondat végét. – Többé nem teszi? Chloe becsukta a szemét. – Szó szerint azt mondta: „Azonnal hazajössz velem. És most azt teszed, amit mondok.” Chase alig tudott elfojtani pár válogatott káromkodást, ahogy a folytatást hallgatta.

– Korábban sosem volt ilyen, egyszer sem próbált rám ijeszteni. De én nem akartam meghátrálni, és nem akartam, hogy újra ő irányítsa az életemet. Közöltem vele, hogy már otthon vagyok, sehová nem megyek vele, és azt akarom, hogy távozzon. Azonnal. – A szavak még a korábbinál is tompábbak lettek. – Elvesztette az önuralmát, megragadta a hajam, és amikor el akartam húzódni tőle, akkor az arcomba vágott. Az arcához emelte a kezét, de addigra a férfi keze már ott volt. Chase simogatta a puha bőrt, és azt kívánta, bár ne történt volna meg a sérülés. Tudta, hogy ennek sosem szabad megismétlődnie. – Egy percig szinte gondolkodni sem voltam képes. El sem tudtam hinni, hogy mit tett velem. Vártam, hogy mentegetőzni kezdjen, és ismerje be, hogy nem tud uralkodni az indulatain. Az arckifejezése azonban semmi megbánást nem mutatott. Mintha egyenesen győzelmet érzett volna, hogy a keze nyomát látja az arcomon. Annyira megrémültem, hogy újra megüt, vagy valami rosszabbat tesz, hogy gondolkodni sem tudtam. Felkaptam az ott lévő festékesdobozt, és hozzávágtam. Amikor elhajolt előle, felkaptam a hátizsákom, és futottam. Remegett az emlékek hatására, a férfi pedig szidta magát, hogy a lánynak miatta kell újra átélnie a történteket. – Chloe, kedves, most már semmi baj. A nő behunyta a szemét. – Tudod, hogy min gondolkodtam egész idő alatt az autóban, miközben esett az eső? Hogy miért is voltam annyira ostoba. Bizonyára azért is csúsztam bele az árokba. Semmi másra nem tudtam figyelni, mert egy hang a fejemben folyton azt ismételgette, hogy látnom kellett volna, mi fog történni. – Ha az emberekben a jót keressük, az még nem ostobaság. A szem kinyílt. – Vakság és naivság. Futólag rámosolygott a fiúra, bár a mosoly már nem terjedt ki a szemre is, majd a kezét is áttette a saját arcáról az övére. – Bizonyára sejtettél már valamit ebből az egészből, mihelyt megláttad a zúzódást az arcomon. Köszönöm, amiért nem ösztökéltél, hogy hívjam a rendőrséget. Fel fogom hívni őket. Meg kell tennem. Életemben először harcolnom kell magamért. A saját életemért. Valahol a tudatom mélyén érzem, hogy megnyerhetem ezt a csatát. Attól a pillanattól fogva, hogy Chase találkozott Chloéval, minden ösztönével védeni akarta őt. Újra és újra készen állt, hogy mindenről gondoskodjon a számára.

Annyira azonban talán egyszer sem érzett így, mint abban a pillanatban. Be akart ülni az autójába, hogy megkeresse a csirkefogót, és gondoskodhasson róla, hogy a gazember soha többé, egy ujjal sem árthasson a lánynak. De az ördögbe is, ha ezt teszi, ha pátyolgatja Chloét és mindentől védi, az nem ugyanolyan rossz, mint amikor a volt férje elvette tőle a szabadságát? Hogyan szeretheti úgy, hogy nem nyomja el benne a szabadság iránti vágyat? – Nyerni fogsz. A kijelentést teljes meggyőződéssel tette. A lány végigsimított Chase ajkán. – Mennyire bízol bennem – mondta halkan. – Örülök, hogy te találtál rám a viharban. Mindketten tudták azonban, hogy mindez nem sokat változtat a dolgokon. Hiszen a férfi nem mondhatja: „Tudod, mit? Szerintem készen állsz egy új kapcsolatra.” Főleg úgy, hogy Chloe már teljesen egyértelművé tette, nem áll készen ilyesmire. A nő mintha olvasott volna a gondolataiban, mert azt mondta: – Ha nem lehetek a barátnőd, az győzelem? A szavai lágyak, de világosak voltak. És határozottak is, amikor még hozzátette: – Ez azt jelenti, hogy vége? Chase még sosem vívódott annyira, hogy mit tegyen; mit akar… és mi lenne a helyes. Chloe azonban teljesen őszinte volt vele, annak ellenére, hogy minden oka meglett volna a bizalmatlanságra. Ő is tartozik neki ennyivel. – Azt kellene mondanom, hogy igen – préselte ki végül magából a szavakat a száján lévő ujjak alatt. – Ha csak egy csepp tisztesség volna bennem, azt mondanám, hogy igen, vége van. – Megfogta a lány kezét. – De egyértelmű, hogy én is ugyanolyan patkány vagyok, mint minden más hapsi, mert ha csak belegondolok, hogy nem érinthetlek meg többé, nem csókolhatlak meg újra, nem szeretkezünk többet… – A gyomra összerándult, mintha láthatatlan ököllel csaptak volna bele. – El sem tudom képzelni. Állta a lány tekintetét, és tudta, hogy az övé is legalább annyira komor. Tudta, hogy nem követelhet olyasmit, aminek a megadására Chloe még egyáltalán nem készült fel, és azt mondta: – Ha választhatok az ajánlatod és a kapcsolat vége között, akkor téged választalak. Azt fogadom el, amit hajlandó vagy megosztani velem, még akkor is, ha a csodálatos nemi kapcsolatnál mindig többet fogok akarni. Még akkor is, ha örökösen azt szeretném, hogy változtasd meg az elhatározásod.

– Chase, én… A férfi az ő ajkára tette az ujját. – Tudom, hogy még nem állsz készen, és tudom, hogy nem szabad erőszakosnak lennem. Tisztában vagyok vele, nagyon bután hangzik, hogy ilyen gyorsan bele lehet szeretni valakibe. Tudom, hogy teljesen értelmetlennek tűnhet, de a fenébe is, fütyülök rá. Nem számít, hogy van-e értelme, vagy nincs. Szeretlek, és kész. Chloe szeme elkerekedett a szeretlek szó hallatán, és egy pillanattal később, amikor hirtelen, vad erővel kelt ki a férfi öléből, Chase-nek minden lelki erejére szüksége volt, hogy elengedje őt.

Tizennegyedik fejezet

Chloénak őszintének kellett lennie. Méghozzá fájdalmasan őszintének. Chase-nek úgyszintén. A lány még azt is felajánlotta, hogy elmegy. Megpróbált tisztességes lenni vele, ugyanúgy, mint ahogy ő is az akart lenni. Ám Chase egyértelműen realista volt. Akárcsak Chloe. És mindketten tudták, hogy a kettejük közötti testi vonzalom tagadhatatlan. Megállíthatatlan. – Tudom, hogy nem akarsz olyasmit hallani, hogy beléd szeretek – mondta a fiú halkan. – Ám ez még semmit nem változtat a tényen. Te jó ég, hiszen neki, Chloénak egyáltalán nem kellene most szerelemről hallania, amikor halálra rémül, hogy milyen hevesek lehetnek azok az érzelmek. Ám ennek ellenére sem tagadhatja, hogy melegség árad szét a testében a gondolatra, hogy mit jelent a fiúnak, aki most ott áll vele szemben, és vár. Ezernyi kifogást találhatott volna, vagy mondhatott volna tucatnyi hazugságot is. De nem volt rá képes. – Gyűlölök hazudni magamnak. Nem is tudok. Főleg veled kapcsolatban. A vallomás elhangzott, mielőtt visszaszívhatta volna, és megacélozta magát, hogy bátor legyen. Szerencsére Chase társaságában könnyebb volt bátornak lenni, mint bárki más mellett, mivel tudta, hogy a fiú szereti. – Az az igazság, hogy én sem tudok uralkodni magamon melletted. Az az igazság, hogy bár nem adhatom meg neked, amit akarsz, és nekem kellene elengednem téged, hogy kereshess valakit, aki úgy szeret, ahogy megérdemled, mégsem akarok elmenni tőled. Nem akarok elmenni innen, pedig nem adhatom meg neked, amit akarsz. Ebben a pillanatban, amit adhatok, az a szex. Semmi más. Te jó ég, mi a baj vele? Miért hagyja, hogy olyan érzelmi mélységekbe süllyedjen, ahol már nem tudja kézben tartani a dolgokat? – Akkor most ezzel foglalkozzunk. – A férfi kinyújtotta a kezét. – Rengeteg, csodálatos szexben lesz részünk. – Kis időre elhallgatott, és komoly arckifejezést vett fel. – De csak akkor, amikor már jobban leszel. Csak akkor, amikor már nem remegsz, amiért újra át kellett élned annak a borzasztó éjszakának az emlékét. – Ajkához emelte a lány kezét. – Elnézést, hogy miattam gondolatban vissza kellett menned az időben, Chloe. Nagyon

sajnálom. – Meg kellett tudnod – szólalt meg a lány. És meglepő módon kicsit megkönnyebbült, hogy olyannal oszthatta meg a történetet, aki törődik vele. Őszintén és igazából törődik vele. Egyenesen besétált az ölelő férfikarokba. – Sokkal jobban érzem magam – mondta. – Nem kell sietni – szólalt meg Chase, bár mindketten tudták, hogy sok idő sincsen, mivel fogynak az együtt töltött napok. És Chloe egy másodpercet sem akart elvesztegetni olyan gondolatokra, hogy Dean mit tett vele. A fenébe is, nem fogadta meg magának, hogy az a gazember nem fogja kísérteni a gondolataiban? – Úgy vélem, hogy az út kilencvenkilenc százalékát már megtettem – mondta. – Gondolod, hogy segíteni fogsz az utolsó egy százalék megtételében? Chase egy hosszú pillanatig ránézett, majd bűnösen izgató és csábos mosolyra húzódott a szája. Az ajka pedig olyan lágyan simult rá az övére, hogy alig érezte a csókot. A teste viszont azonnal reagált rá. Pár másodperccel később a férfi ismét megcsókolta. Ugyanolyan lágyan. Vissza akarta csókolni, de már nem tudta. Újabb csók következett, de túlságosan finom és túlságosan gyors volt, ezért nem tehetett mást, csak várt. Nem, a fenébe is! Ha nem lesz más köztük, csak szex, nem fogadhatja el ezeket a lágy és értelmetlenül izgató csókokat. Innentől kezdve ügyelnie kell rá, hogy a dolgok testi síkon maradjanak, érzelmek nélkül. Puszta szex, és semmi szerelem. Nem édes, hanem forró csókok. Furcsa érzés, de pontosan tudja is, hogyan kell nekilátni. – Most… Újabb lágy, érzelmes csók az ajkon. – …talán menjünk… Ismét egy csók. – …ki. Az érzelmek elfojtására tett kísérlet máris vesztett az erejéből, és Chloénak az jutott az eszébe, hogy Chase a csókokkal talán a megadásra akarja őt rávenni. A sima kapitulációra. És ó, ha elég sokáig próbálkozott volna vele, hogy már levegőt sem kap, zakatol a szíve és ég benne a vágy… nos, megtörténhetett volna, hogy a fiú olyan ígéretet csikar ki belőle, amelynek a megadására ő még nem kész.

Ígéretet az örömért cserébe. Chase figyelmeztette, hogy nem adja fel, ám az ő meggyőződése is legalább annyira szilárd. Tehát ha a fiú mindent megpróbál, hogy az este az érzelmekről szóljon, ő is ügyel rá, hogy csak a testi örömök terén vétkezzenek. Az elhatározása pont akkor szilárdult meg, amikor a férfi újabb, bűnösen édes csókkal próbálkozott, hogy egyenesen a szívét célozza meg. Ő elhúzódott, mielőtt még áldozatul esett volna, és a teraszra nyíló nagy üvegajtóhoz vezette a fiút. Nem is kellett hallania a kérdést, tudta, hogy Chase azon töpreng, mi a csudáról lehet most szó. Nos, csak várnia kell, és megtudja. Az utolsó másodpercben rájött, hogy mielőtt kimennek, még valamire szükségük lesz. – Hol van az óvszer? A szeme sarkából látta, hogy Chase erekciója egyre erősödik, és nagyobb lesz. – A táskámban. – Vegyél ki egyet! – Megeresztett egy pici, gonosz mosolyt, amely azonban egész jól sikerült. Felszabadult volt. – Legalább egyet. A fiú tekintete összehúzódott, és az utasítástól az állán is rángatózni kezdett egy izom. Újabb pajkos mosoly, és a kezét végighúzta az állon serkedő szakállon. – Nem szereted, ha én mondom meg, hogy mit tegyél? – Pont ellenkezőleg – hangzott a kicsit érdes hangon adott válasz. – Nagyon is szeretem. A rosseb vigye el, hiszen ő akarta kézben tartani a dolgokat. Erre jön Chase, és mindössze pár szóval mindent kiforgat. Az éjszakai levegőben még volt valamennyi a nappali melegből, de már eléggé lehűlt, hogy Chloe érezze a simogatását a felhevült bőrén. Jóleső érzés volt, amely a valóságra emlékeztette. Figyelmeztette, hogy tartson ki a célja mellett, ám ahhoz már nem volt elég hatásos, hogy rávegye a Chase-zel való szakításra. Amikor már teljesen kint voltak, visszafordult a fiúhoz, kivette a kezéből az óvszereket – abból ítélve, hogy Chase mekkora készletet hozott, igencsak optimista és az ereje teljében lévő ember lehet –, és elérhető távolságban a korlátra tette őket. Egy hosszú pillanatig nézte, ahogy a férfi anyaszült meztelenül, ugyanakkor teljesen magabiztosan áll előtte a holdfényben. Meg is volt rá az oka. Aki ilyen szép és vonzó, az nem lehet más, csakis magabiztos. Chase megfogta a kezét, és hüvelykujjával apró, izgató köröket rajzolt a tenyerébe. – Mihelyt megláttalak, abban a pillanatban tudtam.

– Mit… – ennek már véget kellene vetni, és visszatérni a játékhoz, de Chloét elárulta a szája, amikor újabb kérdést tett fel. – Mit tudhattál? – Semmit – hangzott az őszinte válasz. Olyan őszinte volt, hogy bármi tiltakozás hiábavaló lett volna. – És mindent. A nő nem értette. Vagy, talán nem akarta érteni. Nem szabad komplikálni a dolgokat. Szex és vágy. Ebből áll a kapcsolatuk. Csak ennyiről lehet szó, amíg újra megfelelő mederbe nem tereli az életét. – Jók vagyunk együtt – mondta a fiúnak, majd folytatta, hogy kizárólag a testi kapcsolat talaján maradjanak. – Azon az estén, a bátyád házában a teraszon, mit akartál tenni velem? Chase tekintete a korábbinál is hevesebbé vált. – Tudod jól, hogy mit akartam tenni veled. – Mutasd meg! Egy pillanattal később a férfi már a korláthoz nyomta, egyik keze a hajában volt, a másik pedig a csípőjén. Elég sokáig maradtak ebben a helyzetben, hogy érezni lehessen, Chase pont így akarta őt a karjában tartani. Ő is élvezte. Nagyon is. Határozott gyönyört jelentenek a férfikarok, de megnyugvást is találni bennük. A biztonság érzetét, hogy mindig is úgy tartják majd őt. Nem túl szorosan, de nem is túl lazán. Szerencsére a fiú szája épp akkor forrt össze az övével, és ő már semmi másra nem tudott gondolni. El sem tudta képzelni, hogy a korábbinál is izgatóbb csókokban lehet része. Ó, mekkorát tévedett. A csók forróbb volt, veszélyesebb, és az érzés mélyebbre hatolt, mint addig bármely másik. Nem kapott levegőt, és nem is törődött vele, hogy gyorsan kicsúszik alóla a realitás talaja, mivel kizárólag a férfi szájára koncentrált, ahogy a nyelv megtalálja a testén a legérzékenyebb pontokat, a fogak pont a megfelelő helyen harapják, és épp annyira, hogy az érzés határtalanul izgalmas legyen. És te jó ég, utána újra a csókok sorozata következett, mint korábban, végig az arcán, majd le a nyakán, a kulcscsontján lévő mélyedésig. A puszta várakozástól, hogy mi fog történni, remegés fogta el, még mielőtt a férfi nyelve a bőréhez ért volna.

Visszatartotta a lélegzetét, ám egy érintés hatására már lihegni kezdett. – Kedves, elragadó Chloe. A csábító dicséret csak suttogás volt a fülcimpája alatt, ő pedig megremegett a leplezetlen gyönyörtől, ahogy a fogak éppen csak egy kicsit belemélyedtek az érzékeny húsba. – Ott nem haraptál meg. – Pedig azt is akartam. Panaszosan sóhajtott, amikor felismerte, mekkorát tévedett, amikor azt gondolta, hogy Chase-t bármire ráveheti. A fiút a gyengédsége nem akadályozza meg abban, hogy érvényesítse az akaratát. A pici harapások folytatódtak, majd a férfi újra a vállára fordította a figyelmét. Sosem gondolta volna, hogy testének az a része is milyen érzékeny lehet, és milyen jól reagálhat a mozdulatokra. Igencsak nagyot tévedett. Chase felemelte a fejét. – Túl sok ruha van rajtad. Már éppen nyitni készült a száját, hogy azt mondja, hiszen meztelen, amikor eszébe jutott, hogy képzeletbeli helyzetről van szó. Úgy tesznek, mintha két éjszakával visszamennének az időben, és éppen az ő kérésére. Az ujjak odaértek a vállán, ahol a ruha selymes pántjai voltak korábban. Nagyon lassan lecsúsztak a fantomszíjak. – Emeld most fel a karod! Semmi ok nem volt rá, hogy miért kellene felemelnie. Hiszen semmi ruha nincs rajta, semmit nem kell levetni. A melle teljesen fedetlenül – és izgatott állapotban – van ott Chase előtt. Már azzal megelégedett volna, ha a férfi lefekteti, és ott rögtön, a terasz fapadlóján a magáévá teszi. De nem sokkal édesebb, ha ezt a kis játékot játsszák? Úgy tesznek, mintha. És ő átadhatja magát a várakozás örömének. Úgy mozgott, mintha éppen a ruhájából bújna ki, és a karját magasra emelte, pont úgy, mint két éjszakával korábban. Már le akarta engedni a karját, amikor Chase azt mondta: – Maradj így! Várt, hogy pánik vegyen erőt rajta, és kényszert érezzen, hogy leengedje a kezét.

Hiszen nem kellene úgy maradnia. De most a korábbi estét élik át újra. És neki nem kéne valami mást is éreznie, mint a testét tetőtől talpig átjáró forróságot? – Elragadó vagy. Chase pusztán az ujjaival végigsimított a melleinek domborulatán, mire ő közelebb hajolt, hogy jobban magán érezze a kezet. Egy széles ujj lassú köröket írt le a bőrén. Lassan, hihetetlenül lassan közeledett a duzzadt mellbimbóhoz, amely már minden képzeletet felülmúlóan várta az érintést. – Chase – nyögte, amikor a férfi nem azt adta neki, amit várt, hanem a másik mellére fordította a figyelmét. – Hm? A fiú nem nézett fel, és továbbra is gyötrelmesen izgató köröket írt le a bőrén. Már remegett a karja, ahogy a magasban tartotta, ám mégsem engedte le. – Kérlek – könyörgött. – Igazán szeretném… – Elfojtott egy újabb, kéjes sóhajt, ahogy az ujj már majdnem a mellbimbón volt, de visszahúzódott, és a kéz lecsúszott a két domborulat közé. Egy darabig ott is maradt, pont középen, ahol a szíve vert hevesen. Akkor Chase hirtelen előrehajolt, mielőtt ő bármit is gondolhatott volna, és lágyan megcsókolta. Igazából. Szívből. Mellkasán a szőr a mellét csiklandozta, amitől a már addig is heves vágyai egyenesen elszabadultak. Azután pedig, mielőtt ő akár moccanni vagy pislogni tudott volna, lehajtotta a fejét, és a szájába vette az egyik mellbimbót. Neki le kellett engednie a karját, hogy a fiúba kapaszkodva megőrizhesse az egyensúlyát, ezért megragadta a férfi tarkóját, és ott is tartotta a kezét – ó, igen, pontosan ott –, miközben megkapta azt a kéjt, amelyre már annyira vágyott. Minden figyelme a testén érzett nyelvre irányult, a gyomrában fokozódó melegre, a mellét érő forró lélegzetre. Minden időérzéke megszűnt, miközben a férfi a mellét nyalogatta, és világosan érezni lehetett, hogy mekkora örömöt jelent neki minden négyzetcentiméter; a kiemelkedések, a mélyedések, a halmok alsórésze, vagy akár az ő bordái közötti, puha rész is. Utána Chase tovább haladt lefelé, térdre ereszkedett, és nagy kezével úgy ölelte át a derekát, mintha bármelyik pillanatban kész lenne felfalni őt. A nyelv, az ajak és a fogak semmi könyörületet nem ismertek, ahogy a férfi egyenesen a lelkivilágába hatolt, miközben négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre számolta fel az

ellenállását. Utána arra ösztökélte, hogy tárja széjjelebb a lábát, majd a szája rátapadt a testére, ő pedig nem tudott mást tenni, csak kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle. Tudta, hogy talán túl sem éli a rá váró gyönyört, mivel az túl nagy lesz, túlságosan elsöprő erejű és túlságosan édes, hogy valóságos lehessen. Hogy az övé lehessen. Csak tudat alatt hallotta a szavakat: – Mennyei ízed van. Ezután a férfi nyelve beljebb hatolt, és amikor az ujjakat is megérezte magában, máris elszabadult egy újabb, fékezhetetlen orgazmus. A lába szinte összecsuklott, de a fiú már ott volt, és szorosan tartotta őt. Nem hagyta, hogy elessen. Csak később gondolt bele, hogy anyaszült meztelenül állt a szőlőbirtok közepén, a két lába között egy férfi arcával, és olyan hangosan kiáltozott, hogy az ültetvényen mindenki hallhatta. És mindenki kíváncsi lehetett, hogy mi történik. De most, ezen az éjszakán hogyan is foglalkozhatna ilyesmivel? Hiszen semmi más nem számít, csak az élvezet. Nem, talán mégsem csak az. Chase-ről van szó. Ő az, aki számít. A gondolat egyenesen a szívéig hatolt, miközben megmozdult, hogy felegyenesedjen. A fiú keze még mindig a csípőjén volt, amikor megcsókolta. A saját ízét is érezte Chase ajkán, ám ami ennél fontosabb, a fiú ízét is megérezte. Az éhség és a vágy ízét. Valamint azt, hogy Chase mennyire törődik vele. És szereti őt. Távolabb akart kerülni ettől a valóságtól, a férfitól, a saját múltjától és a félelmeitől, ám ez még akkor is teljesen reménytelen lett volna, ha Chase nem szólal meg abban a pillanatban: – Fordulj meg a kedvemért, te elragadó lányka – és nem segít a műveletben a kezével. Gyakorlatilag már a teste is, és lelke is az övé. És nem csak az orgazmusok miatt. Pár pillanattal később, ahogy a holdfényes szőlőültetvényt nézték, a férfi a korlátra tette a nő kezét. – Maradj így! – mondta halk és csábító hangon. – És kapaszkodj!

Kíváncsi volt, hogy a fiú a korlátról beszél-e, de tudta, hogy mire gondol igazából. Azt akarja, hogy bízzon benne. Hogy elhiggye, a szeretete elég lesz az ő életének a megváltoztatásához. Könnyek gyűltek a szemében, annak ellenére, hogy az izgatottsága minden korábbinál nagyobb volt, pusztán már attól, hogy meghallotta, hogy Chase kibontja egy óvszer tasakját. – Most még annál is szebb vagy, mint amilyen látványra készültem. Elfordította a fejét, és lágy szellő kapott bele a hajába, miközben a férfit nézte. – Chase. A fiú teste odasimult az övéhez, és amit érzett, az olyan forró és kemény volt, hogy alig akarta elhinni. Visszatartotta a lélegzetét, és várta a behatolás pillanatát, amikor a férfi nemcsak a testét tölti ki, de az egész lelkét is. Chase azonban nem mozdult, és még mindig őt nézte. – Szeretlek, Chloe. Amikor a dolog mégiscsak megtörtént, boldogan sóhajtott fel. A feje előreesett, és úgy is maradt, ahogy markolta a korlátot, és elfogadta, amit kap, miközben ő is erősen nyomta magát a férfi testéhez. Ahogy Chase a magáévá tette őt, a keze felfelé csúszott a csípőről a derékon, és mindenütt az izgalmi állapotban lévő testet érezhette a tenyerében. Korábban még soha nem történt vele ilyesmi. Még soha nem volt ennyire dekadens és erkölcstelen valamiben része. Olyasmiben, ami ennyire élvezetes és csodálatos. A kinti szexszel olyan tervei voltak, hogy minden kizárólag testi síkon maradjon. Csakis a felszínen. Azt lehetett volna várni, hogy lehetetlen elmélyíteni a kapcsolatukat úgy, hogy álló helyzetben szeretkeznek a teraszon. El sem lehetett volna képzelni, hogy a közelség érzése csak fokozódik, miközben ő a korlátra hajol, a melle a férfi kezében, és egyre mélyebben érzi magában a kemény, izgatóan kemény férfiasságot. Ha van olyasmi, ami semmi más, csak szex, akkor pont ez volt az. Egy férfi és egy nő, akik pár napja még nem is ismerték egymást, most lihegve vágynak egymás testére. És mégis… Az egész valahogy nagyon szép. Annyira, hogy Chloe szeme egész nedves lett tőle. A szívében pedig több érzés volt, mint valaha. A férfi akkor két ujja közé fogta a mellbimbóját, a másik kezét pedig ugyanabban a pillanatban becsúsztatta a két combja közé. Chloe egész testén remegés futott végig.

*** Chase a karjába kapta a lányt, és visszavitte a hálószobába. Chloe szeme csukva volt, és amikor pislogni próbált, a fiú csókot nyomott a szemhéjára. – Maradj! Csók a másik szemhéjra. – Ideje ágyba kerülnöd. A nő, az ő kimerült, játékos partnere is erősebben kapaszkodott belé, és egyre közelebb húzódott hozzá. Újra és újra meghökkenti. Bámulatba ejti. A játékossága, a hajlandósága a kockázatvállalásra a múltja ellenére… nem volt benne biztos, hogy a nő felismerte, hogy ezt mind megmutatta neki a teraszon. Biztos volt benne, hogy Chloe azt akarta bizonyítani előtte, jó játékos lehet a „pusztán csak szex” csapatban. Ehelyett valami mást mutatott neki – és saját magának. Vakmerőséget. A fürdőkádban a szex igazán remek volt. A szex a teraszon, ahogy a lány elfehéredett ujjakkal markolta a korlátot, és az önuralmát vesztve dőlt hátra, hogy ő egyre mélyebben hatolhasson a testébe… ennek a kifejezésére már nincs szó. Vagy talán mégis van. – Szeretlek. Ezt suttogta a nő fülébe, és érezte, hogy annak teste összerezzen, noha már szinte alszik. Nagyon boldog lett volna, ha nincs máshol szexben részük, csak az ágyban. Nos, talán mégsem nagyon boldog, de tény, hogy a megszokott szex Chloéval milliószor jobb, mint az őrült szex bárki mással. Csakhogy Chloe olyan nő, aki kedveli – kívánja és várja – a kalandot. Nem volt benne biztos, hogy a nő ennek a tudatában van-e már. Ő azonban igen. És meg is akarja élni ezeket a kalandokat vele. Mellette. Benne. Lefektette a lányt az ágyra, és amikor annak a feje már a párnán volt, de még mindig nem lazított az ölelésén – még így, félálomban sem –, ő is bebújt hozzá a puha lepedők közé. A nő azonnal összegömbölyödött és hozzásimult, pont úgy, mint az előző két éjszakán: a hátát nyomta a mellkasának, a derekát pedig az ölének, hogy érezhesse a

szűnni nem akaró erekciót. Az erős karokat úgy húzta magára, mint valami takarót, és elégedett sóhajjal élvezte az ölelést. Elragadó nő. És az övé.

Tizenötödik fejezet Még egy nap. Még egy éjszaka. Chloénak még huszonnégy órája maradt Chase-zel ebben a tündérmesében. Azt szerette volna, ha mindegyik óra és mindegyik értékes perc örökké tart, és tudta, hogy örömmel számolja őket mindaddig, amíg az ébresztő hang meg nem szólal, és neki mennie kell. El kell mennie. Azért, ahogy az előző éjszaka is mondta a férfinak, mert a maga kezébe kell vennie a dolgokat. Nem így van? Egész nap, miközben mindenkivel együttműködött, és meglátogatta a szállodai szobájában Alice-t, aki már sokkal jobban volt, végig ez a gondolat járt a fejében. Először könnyű volt elhitetnie magával, hogy azért kell távolságot tartania Chase-től, mert minden férfi gonosz. Erről az elképzelésről azonban kiderült, hogy teljesen nevetséges. A volt férje valóban patkány, de Chase-ben szemernyi gonoszság sincsen. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen emberrel találkozik az úton a jégesőben, egy olyan éjszakán, amelyről úgy vélte, életében a legborzalmasabb. El nem tudta volna hinni, hogy a férfi beleszeret. Mindössze három nap alatt. De talán mégsem kellene folyamatosan, újra és újra átélnie a pillanatot, amikor a fiú azt mondja neki, „Szeretlek”. Már szinte követni sem tudta a zavaros gondolatait, miközben még mindig azt a fűzőt tartotta a kezében, amelyet Amandának segített felvenni. – Behúzzam a hasam? Chloe zavarodottan nézett rá. Behúzni a hasad? Ugyan mit tudna Amanda behúzni? – Ne. Így vagy tökéletes. Amanda végigpillantott magán. – Hízásnak indultam. – Nem! – Chloe tudat alatt érezte, hogy nyugodtnak kell maradnia. De olyan sok éven át hallgatta, hogy Dean is ilyesmiket mond neki. Ki nem állhatta, hogy Amanda is ugyanezt mondja magáról. – Szép vagy, Amanda.

Noha a lány láthatóan élvezte a bókot, nem igazán hitte el. Ahogy a modell a dolgára ment, Chloe minden erejével azon volt, hogy a saját szépségében is higgyen. A saját értékében. Többévnyi önmegvetéstől akarta megmenteni Amandát. Rossz kapcsolatoktól. Olyan férfiaktól, akik perceket sem érdemelnek a lány idejéből… évekről nem is beszélve. Megérezte magán imádója tekintetét; Chase hatása olyan erős volt, hogy önkéntelenül is viszonozta a pillantását, és ismét gondolkodóba esett. Mit jelent ő a férfinak? Egyszerűen csak egy nő, akit meg kell mentenie, mert mindenkin segíteni akar? Nem. Tudta jól, hogy nem szabad ilyesmire gondolnia. Főleg úgy nem, hogy a férfi soha, egyetlen alkalommal sem próbálta elvenni az akaratát. Nem pont az ellenkezőjét tette inkább, hogy a lány érvényesülni tudjon? Nem kérte, hogy használja a tehetségét és a képességeit, hogy valami kreatív munkát végezzen? És abban a pillanatban úgy tört rá a felismerés, mintha téglák potyognának a kék égből, mert rájött az igazságra: nem Chase gondolta úgy, hogy meg kell mentenie őt, és dédelgetnie kell, hogy soha ne kerülhessen többé veszélybe. Végig ő maga volt az, aki védekezően húzódott vissza. Itt rejtőzik a szőlősbirtokon, nem veszi fel azt az átkozott telefont, hogy felhívja a rendőrséget, és nem akar szembenézni a ténnyel, hogy valamilyen módon meg kell védenie magát Deantől, ahogy újra a saját életét éli majd. Pont ezt tette a házassága idején is. Nem akart tudomást venni az igazságról, hogy milyen rossz a kapcsolat, mert úgy tűnt, ez a megoldás a kevésbé fájdalmas. Ahogy ott álltak a szőlőben, miközben Chase még mindig őt nézte, tudta, hogy a férfit nem szabad belerángatnia a zavaros ügyeibe. És amíg nem méltó a férfihoz, mert nem tud megállni a két lábán, nem is keresheti vele a kapcsolatot. Abban a pillanatban egy hordozható magnóról megszólalt Beyoncé dala, a Single Ladies, és Amanda odaráncigálta őt is a csoporthoz, melynek tagjai mind táncolni kezdtek a szép selyemruhájukban. Chloe mindig is szeretett táncolni, szerette érezni, ahogy a végtagjai és az izmai ellazulnak, neki magának pedig melege lesz. A nap még mindig hevesen tűzött, és amikor elszakadt a haját összefogó gumi, nem törődött vele, és hagyta, hogy a haja az arcába hulljon. Miközben táncolt, és Sara is odament hozzá, hogy együtt mozogjanak, Chloe szinte azt képzelte, hogy az elmúlt tíz év nem is történt meg. Igen, most elbújik a valóság elől, de ahogy az elmúlt napokban együtt volt Chase-zel, a modellekkel és a csapat tagjaival, az

segített eltüntetni sok csúnya gondolatot, amelyektől iszonyodott. Igen, tudja, hogy a szabadságnak és az örömnek ez az érzése csak ideiglenes, hogy a szőlővel borított álomvilág falain túl gondok és bajok várnak rá, de még jó pár órája maradt az örömből, vagy nem? *** – Valóban csinos. Chase megfordult, és Ellent pillantotta meg maga mellett. Addig nem is vette észre, mert azt figyelte, ahogy Chloe táncol a modellekkel. De nem csak a nő szépsége miatt nem tudta levenni róla a szemét. A lány napról napra, percről percre alakult át. Már akkor pillangó volt, amikor az út szélén állt a vizes ruhájában, a puha bőrén éktelenkedő, borzalmas zúzódással. Nem akkor bújt ki frissen a gubóból. Most inkább csak a szárnyán lévő színek váltak fényesebbé és csodálatosabbá, ahogy a korábban hurcolt terhek és félelmek egyenként lehullottak róla. – Abszolút – értett egyet a megjegyzéssel. Ellen mellette maradt, és mindketten a táncolókat nézték. Meglepő módon ez volt az első alkalom, hogy találkoztak a felvételek során. Mintha a nő szándékosan kerülni akarta volna őt a szőlőben. Bűntudata volt, hogy felültette az első éjszakán, és azt mondta: – Igazán sajnálom, hogy… A nő rátette a kezét a karjára, és az érintése furcsa volt. Ráadásul rosszkor történt. A dal véget ért, és amikor Chloe feléjük pillantva meglátta, hogy ők ketten egymás mellett állnak, meglehetősen bosszús arckifejezést öltött. Ellen gyorsan elvette a kezét, és integetett. – Szervusz, Chloe! Chase látta, hogy Chloe feléjük indul és a szája mosolyra húzódik, amely azonban mégsem volt teljesen igazi. – Hm – jegyezte meg Ellen –, mintha féltékenynek tűnne. Chase-nek nem volt ideje kifejteni, hogy a dolog kölcsönös, mert Chloe már odaért hozzájuk. – Szervusz, Ellen. Ellen rámosolygott. – Hűha, igazán pompás hajad van.

Chloe pislogott, és egyértelműen meglepődött a bóktól. – Köszi. A késő délutáni fuvallat erősödött, és pár szálat az arcába fújt. Chase odanyúlt, és visszatette a füle mögé. Érezte, hogy a nő picit izgatottan lélegzik, amikor a tekintetük találkozik. Egész nap arra várt, hogy újra megérinthesse, érezhesse a női test lágyságát, édes illatát, és érezze benne az érzéki reakciókat. Chloe keze az övére csúszott, ő pedig az érintés hatására ösztönösen is az arcához húzta. Akkor azonban Ellen megtörte a varázst, mert megkérdezte: – Élveztétek a heti együttlétet? Chloe elengedte a kezét, mintha pestises lenne, és a már egyébként is piros arca tovább vörösödött. Csak akkor jött rá, hogy Ellen szeme láttára fogják egymás kezét. – Mintha csak tündérmesében lennék – válaszolta halkan. Az élénkzöld növények soraira mutatott a dombokon. – Csodálatos lehet naponta itt dolgozni. Ellen bólintott. – Határozottan nem rossz. Leszámítva, amikor valami fertőzés támadja meg a szőlőt, és fogalmunk sincs, mi lehet a baj. Igazából azonban ez az egyedüli kellemetlenség. Chase örömmel hallotta, hogy Chloe kuncog, tehát a kényelmetlen érzése, amiért Ellent újra látja – és a jelenlétében véletlenül megérintette őt –, lassan megszűnik. Boldogan vette észre a féltékeny pillantást Chloe szemében. Egyenesen csodálta. A lány bizonyára nem volt tudatában ennek, és annak sem, hogy egyre közelebb húzódik hozzá, mintha csak a tulajdonát védené egy lehetséges riválistól. A nő többször a tudomására hozta, hogy nem maradhat vele, de ezt csak az agya mondta. A szíve egyértelműen mást gondol. Ő is mást gondolt. – Marcus el akart jönni, hogy mindenkitől elbúcsúzzon, de hirtelen be kellett mennie a városba – mondta Ellen. – Nagyon sajnálja. Chase-nek rossz érzése volt, amiért a bátyja gyakran jár a városba. Mindig elfogulatlanul próbált Marcus barátnőjére, Jillre gondolni, ám sosem lelkesedett érte igazán. A Sullivan testvérek egyike sem. Igen, a nő szép, de a szépsége elhalványul a fagyos viselkedés rétege alatt. Ráadásul a kioktató modora sem sokat segít. Chloe nagyon szomorú képet vágott. – Jaj, ne! Találkozni szerettem volna vele, hogy megfelelő módon köszönjem meg neki, hogy itt lehettem a héten.

Beharapta a puha felső ajkát. Chase le sem tudta venni a tekintetét a látványról, és képtelen volt elnyomni az egész testében ébredő érzéseket. Még sosem akart nőt ennyire. Nem csak a testével. Nem csak az agyával. És nem csak a szívével. De az egész lelkével. Ellen meglehetősen zavartnak tűnt, és megkérdezte: – Találkoztok még, ugye, Chloe? Abban a pillanatban Sara kiáltása hallatszott. – Chloe, nem tudok kibújni ebből az idétlenségből! Teljesen kiakaszt. Tudnál segíteni? Chloe szép arcán megkönnyebbülés látszott, és azt mondta: – Segítenem kell a lányoknak levetkőzni. Örülök, hogy újra találkozhattunk, Ellen. Kinyújtotta a kezét, és a két nő búcsúzóul kezet fogott. Chloe utána megfordult, és már nem kellett több kérdésre válaszolnia. – Ezt nem értem – jegyezte meg Ellen, még mindig kicsit zavartan, és Chase-hez fordult. – Miért nem találkozik már Marcusszal? Ti most nem vagytok együtt? Chase beletúrt a hajába. A csalódottság érzése, amelyet csak alig tudott elfojtani magában a felvételek során, egyenesen a gyomráig hatolt. – Komplikált a dolog. Ellen Chloéra nézett, aki az egyik modellt hámozta ki éppen az estélyi ruhájából. – Az én nézőpontomból egyáltalán nem tűnik komplikáltnak. A manóba, valóságos hőhullám futott végig rajtam, amikor egymáshoz értetek. Chase tudta, hogy Ellennek igaza van. Semmi komplikált nem lehet abban, ha egy fickó beleszeret egy lányba. Fura, az évek során végig a nők lettek szerelmesek belé, és el sem tudta képzelni, hogy így is végződhet a dolog – hogy elveszítheti a fejét egy nő miatt, aki viszont fél elveszteni az övét. Egy éjszakája maradt, hogy rábírja az elhatározás megváltoztatására. Újra a karján érezte Ellen kezét. – Pár éjszakával ezelőtt kicsit csalódott voltam, amiért bizonyos dologra nem került sor közöttünk, de ha őszinte akarok lenni… – Újra Chloéra pillantott. – Remélem, hogy összejön nektek. Édes teremtés. Szép párt alkottok. – Széles mosollyal ránézett. – Mi lenne, ha mégis lefoglalnék egy hétvégét a számotokra jövőre? Chase képzeletében azonnal megjelent a lélegzetelállító látvány, ahogy Chloe hosszú, fehér ruhában vár rá a szőlőtőkék között. – Sok szerencsét, Chase.

Ellen távozott, ő pedig megfordult, és azt figyelte, Chloe hogyan csomagolja össze óvatosan az egyik ruhát, amelyet délután használtak. Korábban sosem bízott igazából a szerencsében, mivel nem szeretett ilyen bizonytalan és kiszámíthatatlan tényezőkre hagyatkozni. Mindig is a tehetség és a kemény munka révén jutott előre. Ezúttal azonban attól tartott, hogy pont a szerencse az, amire szüksége van.

Tizenhatodik fejezet Pár órával később Chloe búcsút intett a mikrobuszban ülő többieknek, a kisbusz pedig a Sullivan Borászat kapuja felé indult. – Igazán sajnálom, hogy a fényképezés véget ért. – A hangjában árnyalatnyi szomorúságot lehetett érezni. – Nagyon sokat jelentett számomra, hogy a munkába engem is bevontatok. – Fontos része voltál – jegyezte meg Chase. A nő ezúttal nem vitatkozott vele, nem próbálta kicsinyíteni a saját szerepét, hanem csak azt mondta: – Megbecsülést éreztettél velem. Biztonságot. Mindenki így tett. – Rámosolygott Chase-re. – És ami talán még ennél is fontosabb, azt hiszem, hogy új barátokat szereztem. – Nagyon jól hiszed – válaszolt Chase, miközben visszamentek a vendégházba. Mindig nehéz volt számára befejezni valami igazán jó munkát. Különösen ezt, amelyik ilyen rendkívülinek bizonyult. Ugyanakkor örült is, hogy már csak ketten maradtak, ő és Chloe. Megfogta a nő kezét, a szájához emelte, és egy darabig ott tartotta az ajkán. – Eljönnél velem egy randevúra, Chloe? A lány szeme meglepetést tükrözött. – Erről már beszéltünk. – Most nem a jövőre gondoltam. Csak a ma estére. Csak ezt kérem most. Chase látta a nő bizonytalanságát, ahogy két érzés küzd benne… amit akar, és amit szerinte tennie kellene. Végül a lány azt mondta: – Mindketten tudjuk, hogy ma este még egyértelműen a tiéd vagyok. – Parányi vigyorra húzódott a szája. – Ehhez nincs szükség rögtön vacsorát rendelni valahol. A férfi nem számított a harag szikrájára, amely attól gyúlt ki benne, hogy Chloe úgy gondolja, a szex bőven elég neki; váratlanul törtek ki belőle a szavak: – Arra gondolsz, hogy szexre van igényed? A lány tekintete szomorúnak tűnt, ahogy felemelte az arcát, és egyetlen, kurta szóval válaszolt. – Igen.

Szájuk abban a pillanatban összeforrt, de Chase még akkor is óvatos volt vele, annak ellenére, hogy már a nadrágot és a bugyit húzta le róla. – Chase – sóhajtotta a lány csók közben, és a csípőjét úgy tartotta, hogy segítse a vetkőztetést. A férfi felmérte a nőből áradó vágyat és igényt, és látta, hogy mindkettő legalább akkora, mint az őbenne izzó, és azt mondta: – Megígértem, hogy mindig azt kapod tőlem, amit akarsz. Mondd meg, hogy mit szeretnél. Chloe szeme erre egészen kitágult, és Chase mindent láthatott benne, amit pedig olyan kétségbeesetten akart teljes titokban tartani. – Egyszerűen, csak tegyél a magadévá! A fiú heves mozdulattal szétrántotta az inget, és a szája a rózsaszínű csipke melltartón át is megtalálta a mellbimbót. Ezzel egy időben ő is lehúzta a férfi nadrágjának cipzárját, és máris a kezében érezhette az erekciót, hogy a hosszú, vékony ujjaival cirógassa. Chase már megígért a lánynak mindent, amit az csak akart, és újra megfogadta, hogy mindent meg fog adni neki. És bár a szíve nehéz volt, amiért a nő még mindig távolságot akar tartani kettejük között, felemelte Chloe csípőjét, és azt mondta neki: – Fond körém a két lábad! Azonnal beléhatolt, szinte még abban a pillanatban. A hüvelyizmok megfeszültek, és jól lehetett érezni a szorításukat. Tudta, hogy a lány azt akarja, gondolkodás nélkül hatoljon belé. Azt akarja színlelni, hogy pusztán csak testi vonzódás van köztük. De a fene vigye el, erre ő nem képes. Még az ő kedvéért sem, és bár a nő a legnagyobb határozottsággal kérte az előbb, hogy elégítse ki szexuálisan, nem tudja csak úgy a magáévá tenni őt a bejárati ajtónál, mint ahogy az állatok csinálják. – Chloe. Az előbb még szorosan zárva tartott szem lassan kinyílt, és nemi vágy parázslott benne. De olyan érzelmek is társultak hozzá, amelyekről a lány nem akart tudomást venni. Félre akarta söpörni az érzéseket, mert azok nem a megfelelő időben vagy helyen jelentkeztek. És még nem állt készen az elfogadásukra. És mert úgy gondolta, hogy erősnek kell lennie, mert másnap reggel elmegy. – Nem tudom megtenni, kedves. Nem tudom színlelni, hogy csak szexről van szó. – Chase a lány arcába nézett, mert azt akarta, hogy az elfogadja az igazságot a kettejük kapcsolatát illetően. – Szeretlek.

A nő előbb az ő nevét suttogta, majd úgy tapadt a szájára, mintha meghalna a csókjai nélkül. Onnantól már a test vette át az irányítást, Chase pedig a természetes ösztönöknek engedelmeskedett, miközben Chloe fel-le csúszkált rajta, hogy a lehető legszorosabb kapcsolat legyen köztük. Tökéletes kapcsolat. Érezte, hogy a nő belső izmai összehúzódnak, majd egy elégedett sikoltás következett. Utána Chloe feje hátrahanyatlott, és a lány erősen nyomta a derekát az övéhez, ahogy teljesen átadta magát az élvezetnek, miközben testükben a gyönyör szikrái pattogtak. Kivárta a nő orgazmusát, a felszabaduló érzések által kiváltott, heves mozdulatokat. Sosem szeretné őt elveszteni, mindig vele akar maradni. De amikor a lány a száját a vállához nyomta, és a „Kedvesem” szót mondta, olyan halkan, hogy a saját szívdobogásától szinte alig hallotta, akkor már teljesen az érzelmek hatása alá került. *** – Chase? – Már az ágyon voltak, és a fiú magukra húzta a takarót. Neki épp akkor sikerült újra nyugodtan lélegeznie. – Tudom, hogy folyton ezt kérem, de este megismételhetnénk? Érezte a férfi mosolyát a füle mellett. – Természetesen. Arrébb mozdult, hogy részben ülő helyzetet vegyen fel, még mindig a fiú karjaiban. – Most, hogy a többiek elmentek, ideje bevallanom, hogy mindenkit nagyon hiányolni fogok. A férfi kitartóan nézte őt. – Ez rám is vonatkozik, ugye? Tudta, hogy incselkedik vele, és meglepetten tapasztalta, hogy a férfi milyen könnyen vesz mindent, és nem támad neki azért, mert ő a kettőjük közötti kapcsolatot a sima szexre próbálja korlátozni. – Igen, rád is. – Nekem is hiányoznak majd a többiek, de most örülök, hogy csak kettesben vagyunk. Chloe el akarta mondani, hogy sajnálja, amiért fájdalmat okozott, ráadásul folyamatosan. És amiért nem mondta, hogy „Én is szeretlek”. Ehelyett azonban azt mondta: – Szeretnék veled randevúzni, Chase. – Amikor a fiú nem válaszolt azonnal, nagy levegőt vett. – Kérlek, mondd azt, hogy rendben van.

A férfi tekintete még mindig komor volt és átható, amikor megszólalt: – Rendben van. Chloe fájdalmat érzett a gyomrában, a mellkasában, az egész testében. Fájdalmasan vágyott erre a szép férfira. Kényszerítette magát, hogy mosolyogjon. – Másik inget kell majd felvennem. Chase lenézett, és csak akkor tűnt fel neki az ingen a szakadás. – Túl nyers volt a viselkedésem. Nem akartam… Egy csók fojtotta belé a többit. – Nem. Sosem leszel hozzám tapintatlan. – A lány kimászott az öléből, levett az állványról egy ruhát, majd kiment a nappali szobából. – Csak pár perc, zuhanyozom, és átöltözöm. *** Chase elgondolkodva üldögélt. Mi a bánatot csinált az előbb? Szinte lerohanta a lányt az ajtóban. Chloe az ilyen viselkedésnél többet érdemel. Értékes lény. Neki mindenképpen finomnak kellett volna lennie vele. És már igazán befejezhetné a folytonos bizonygatást, hogy mennyire szereti őt. Ettől csak rosszabb lesz a helyzet. A lány azt érezheti, hogy sarokba szorítják, és kikerül a kezéből a dolgok irányítása. Tudta, hogy ismét csak szeretkeznének a zuhanyozó mozaikpadlóján, ha most csatlakozna hozzá, ezért bement az egyik fürdőszobába, amelyet korábban egyikük sem használt, és gyorsan leszappanozta magát. Már pusztán a gondolattól elfogta a mérhetetlen vágy, hogy a folyosó másik végén Chloe meztelen, és víz folyik a testén. A hőmérsékletet hidegre vette, és kényszerítette magát, hogy a fogvacogtató permet alatt álljon. Azt akarja, hogy randevújuk legyen. Igazi randevú. Nem csupán a még több szex előjátéka.

Tizenhetedik fejezet – Hű, ez aztán lélegzetelállító – mondta Chloe. – Nem hiszem, hogy valaha is megunnám

ezt a látványt. Az Auberge de Soleil egyik sarokasztalánál ültek Napa Valley hegyei között, és Chase pontosan tudta, hogy a nő mire gondol. Ő azonban nem a látványt csodálta. Szinte le sem tudta venni a szemét a randevúpartneréről. Jött a pincér, és mindkettőjüknek adott egy-egy pohár pezsgőt. – A bátyja, Marcus azt szeretné, ha mindketten élveznék az estét itt minálunk. – Tudhattam volna, hogy mindent szemmel tart a környéken – jegyezte meg Chase fancsali vigyorral, és Chloéra emelte a poharát. – Bizonyára még azt sem hagyja, hogy kifizessem a randevúpartneremmel elfogyasztott vacsorát. Mindig a gondoskodó, idősebb testvér szerepében akar tetszelegni. – A lányra mosolygott. – Akkor most ügyelnünk kell, hogy a lehető legdrágább ételt válasszuk az étlapról. Chloe megrázta a fejét, és nyilvánvalóan meghökkent Marcus figyelmességétől. – Pompás dolog lehet egy ilyen nagy család tagjának lenni. Tudni, hogy mindig számíthatsz a többiekre. A férfi azt akarta mondani, hogy ha Chloe vele van, a teljes Sullivan-klán befogadja – és védi – őt is, mintha csak családtag lenne. Ezt is újabb okként akarta felhozni, hogy a nőnek miért nem kellene többé félnie. Ehelyett azonban, mivel nem akarta megtörni a varázst, csak azt mondta derűs hangon: – Időnként tényleg remek, de van, amikor határozottan idegesítő. De el tudnánk most feledkezni egy pillanatra Marcusról és a többi testvéremről? A lány ránézett, a csillogó tekintetük találkozott, és bólintott. – Már nem is gondolok rájuk. – Helyes. Mert ma este csak magamnak akarlak. – Ma este – felelte Chloe – a tiéd vagyok. Chase mellkasát – vagy inkább az egész lelkét – melegség járta át, ahogy meghallotta a szavakat. A tiéd vagyok. Felemelte a poharát. – Az esős éjszakákra. Chloe is felemelte az övét, és érzelmektől fűtött hangon megismételte:

– Az esős éjszakákra. A poharak továbbra is a levegőben maradtak. – És az elragadó nőre, akit a vihar befújt az életembe – mondta Chase. *** – Ha belegondolok – jegyezte meg Chloe kicsit később, miután megette a minden képzeletet felülmúlóan finom ételt –, talán ez a legromantikusabb vacsorameghívás, amelyet eddig elfogadtam. – Úgy éreztem, hogy már mindkettőnkre ráfért egy kis romantika. Chloe oldalra döntötte a fejét, és Chase-t nézte. Nem zavartatta magát. Először túlságosan is megigézte őt a férfi szépsége, és nem tudott figyelni a részletekre. Utána pedig már félt ránézni. Tartott attól, amit a tekintetében láthat… és amit a férfi esetleg az ő szemében pillanthat meg visszatükröződni. Hogyan is nem vehette észre Chase, hogy attól a pillanattól fogva romantikus a kapcsolatuk, amióta találkoztak az úton, és azt mondta neki, szálljon be az autójába? Elmosolyodott az első éjszaka emlékétől. Mennyire kívánta a fiút önkéntelenül is, és kedvelte őt rendkívüli módon, annak ellenére, hogy szinte még nem is ismerte. Szabadjára engedte a fantáziáját, és pár pillanatig azt képzelte, ez most a valóságos élete. Hogy Chase és ő már évek óta együtt vannak, és rendszeresen járnak Napa Valley elegáns éttermeibe. Ő pedig boldog, és nem csak egy éjszakára. Mindig az. Mert szeretik. Őszintén és igazán szeretik, önmagáért. – Talán ez is egyfajta magyarázat arra, hogy miért olyan szépek a felvételeid. Nem csak megteremted mindnyájunk számára a fantázia világát. Hinni is akarsz ebben a világban, ugye? Esküdni mernék rá, hogy egész életedben nagy, hosszú botokkal kellett elkergetned magadtól az utánad epekedő nőket. A fiú a legbujább tekintettel nézett rá. – Csak egy, igazán nagy botra volt szükség. Chloe önkéntelenül is felnevetett. – Jól írtalak le, ugye? A pincér éppen újratöltötte a poharukat, amikor a lány megkérdezte: – A többi fiútestvéred is ilyen? Nagy és kemény kívül, ugyanakkor finom és romantikus belül?

Amikor a pincér elment, Chase azt színlelte, hogy halálos találat éri, és a szívéhez kapott. – Egyszer találtam egy regényt az egyik húgom ágyán, amelyben a bársonyba burkolt acél szavakkal jellemezték egy fickó férfiasságát. Biztos vagyok benne, hogy amit most mondtál, az a bársonyba burkolt vattacukor jellemzést adja rólam. A pincér talán már sosem fog a korábbi módon nézni rám. Bizonyára még a klubba is telefonál, hogy rúgjanak ki. Chloe ismét elnevette magát, de ezúttal olyan hangosan, hogy páran feléjük fordultak, hogy csodálják a szép párt a sarokban. – Ha valaki kedves, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem igazi férfi. – A kijelentés sokkal hatásosabb lenne, ha közben nem kuncognál – jegyezte meg a fiú félig tréfásan, félig komolyan. Chloe még mindig kacarászott, amikor azt mondta: – Elnézést. Habár nem vagyok benne biztos, hogy valaha is el tudom felejteni a bársonyba burkolt vattacukor szavakat, vagy az általuk felidézett képet. – Kifejezett szándékom, hogy még ma éjszaka elfelejtsd – ígérte Chase, és ördögien csillogott a szeme, miközben ő is nevetett. – A tagbaszakadt fiútestvéreid között van olyan, aki titokban romantikus? Kettőnk között marad a dolog. Chloénak ezt önkéntelenül is meg kellett kérdeznie – nagyon szerette, ahogy Chase a testvéreiről beszél, és elképzelte, milyen jó lenne mindig a közelben érezni őket. Együtt nevetni velük. Tréfálkozni. Vagy még vitatkozni is. A férfi megrázta a fejét. – Biztos vagyok benne, hogy ha valaki elcsábítja a nőket, attól még nem szükségszerűen romantikus. Leszámítva Marcust. Ő az egyedüli, aki már teljesen más életmódot folytat, bár ő is olyan volt, amíg nem találkozott a barátnőjével. „Elcsábítja a nőket.” Chloe minden erejével azon volt, hogy ne vegyen tudomást a gyomrában érzett szorításról, és nyugodt hangon folytassa. – Amíg mindenki nyílt lapokkal játszik, addig szerintem semmi rossz nincs a dologban. Chase azonban rögtön átlátott rajta. – Nem fogok hazudni neked. Én is ilyen voltam. Chloe nagyot nyelt, és nem bírta elviselni a gondolatot, hogy Chase akárcsak ránézhet egy másik nőre. Megcsókolhat egy másik nőt. Hozzáérhet egy másik nőhöz. Szeretkezhet egy másik nővel.

Felkavarodott a gyomra, és hirtelen letette a villát. – Rendben. Köszönöm, hogy őszinte voltál. A férfi átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezét. – Többé nem akarom ezt tenni. Nem akarok ilyen lenni. Mennyire szeretne most hinni neki. Ám a saját tapasztalatából tudja, hogy ez nem könnyű. – De nem ezt teszed most velem is? – Nem. – De igen – vágott vissza. – Találkoztunk, megtettem az ajánlatot, és máris az ágyban voltunk. – Te más vagy, Chloe. Különleges. Dühös volt magára, amiért annyira szeretné, hogy a mese valósággá változzon, és megkérdezte: – Ezt nem tudhatod. A találkozásunk óta, a négy nap során szinte végig csak szeretkeztünk, valahányszor kettesben voltunk. Ez teljesen megfelel a kritériumoknak, nem? Nagyon jónak tűnnek az esélyek, hogy elmész egy újabb felvételsorozatot készíteni, és találsz egy másik nőt, aki nem tud betelni veled. Parányi csalódottságot vett észre a fiú arcán. Ugyanolyat, mint amikor pár órával korábban a bejárati ajtónál szeretkeztek. Miért teszi most ezt vele? Miért nem tudja elfogadni, hogy Chase komolyan gondolta, amit róla mondott? Megvan a válasz. Azért, mert a lelke mélyén attól fél, hogy még mindig ugyanaz a huszonkét éves lány, aki beleszeretett a korábbi férjébe, a férfi mézesmázos szavaiba, és már kétségbeesetten vágyott valami melegségre… és végül egy olyan emberhez ment feleségül, aki egyáltalán nem ismerte – vagy szerette – őt. Akkor azt gondolta, hogy a volt férje megmenti valamitől. Nem tudná elviselni, ha kétszer is elkövetné ugyanazt a hibát, mert buta, vagy mert nagyon vágyik valamire. Az első éjszaka, amikor Chase rátalált az út szélén, arra gondolt, hogy ilyen jó férfi egyszerűen nem létezhet. Kiderült azonban, hogy hatalmasat tévedett. A fiú igazán és valóban olyan jó. Vagy talán még sincs igaza? Nem tudta, mire számíthat Chase-től. Arra még gondolt volna, hogy a férfi esetleg elvonszolja őt az étterem végébe, hogy ismét bizonyítsa, milyen jók együtt, de azt már végképp nem várta volna, hogy benyúl a zakója zsebébe, kihúz egy borítékot, és leteszi az

asztalra. A borítékra nézett, majd a fiúra, miközben az megszólalt: – Nem azért szerettem beléd, mert olyan elragadó vagy, hogy a legszívesebben csak téged néznélek. Nem azért szerettem beléd, mert öröm veled az ágyban. Igaz persze, hogy azt is imádom. Ő nagyot nyelt. Ez a három mondat a legédesebb dolgok között volt, amelyeket bármely férfi mondott neki addig. Remegő kézzel vette fel a borítékot. Érezte, hogy fényképek vannak benne, de nem merte megnézni őket. Nem azért, mert félt, hogy nem jól mutat rajtuk… hanem mert az elmúlt pár nap alatt megtanulta, hogy Chase mindent meglát. Különösen azokat a dolgokat, amelyeket az emberek minden erejükkel takargatni próbálnak. Végül kinyitotta a borítékot, és előhúzta a fényképek kis csomóját. A legfelső képen ő éppen nevetett. A szája nyitva, a feje pedig hátrahajtva, ahogy Amanda telefonján néz valamit. – Akkor az egyik mulatságos, automatikus korrekciót végző programot mutatta. Kíváncsian felvette a következő képet. Azon is nevetett, de itt már a medence közepén, miután beleesett, miközben segíteni próbált Amandának, hogy megfelelő szögben álljon a lány kalapja. Teljesen váratlanul elmosolyodott. – Olyan remekül éreztem magam a többiekkel – mondta, majd a következő képet nézte meg. Azt Chase akkor készítette róla, amikor ő Marcusszal beszélt azon az estén, amikor a férfi házában vacsoráztak. Ő a bor hatására teljesen ellazult, és Marcus társaságában megfeledkezett minden aggodalmáról, miután remekül telt a nap. Egyértelmű volt, mennyire várta már, hogy újra valami kis boldogság költözzön a szívébe. Tetszett neki, hogy Chase milyen pillanatokban készített róla képeket, és felvette a következőt, amelyen éppen a ruhákat csomagolta össze, és vagy fél tucat szép holmi feküdt az ölében. Korábban még sosem látta saját magát ilyennek, hogy így álmodozik valamiről. Kezdtek eluralkodni rajta az érzelmek, ezért gyorsan a következő képet vette ki a csomóból. Ó!

Bárcsak megállt volna a ruháknál, az álmodozásnál, vagy a boldogság utáni vágyakozásnál. Az utolsó kép a szőlőben töltött első délután készült, amikor ő a nap végén felnézett, és Chase fényképezőgépének a lencséje ráirányult. Emlékezett rá, mennyire megijedt, amiért nem rejtette el az érzéseit. Azokat az érzéseket, amelyeket még nem tudott megérteni, mert annyira erősek és újak voltak. És annyira őszinték. – Most kérdezd meg újra, honnan tudom, hogy különleges vagy, Chloe. Az asztalra ejtette a képeket. Már semmit nem kellett kérdeznie. Chase arrébb tolta a székét, hogy elég közel kerüljön hozzá, és megfoghassa a kezét az asztal alatt. – Köszönöm – mondta Chloe halkan, és az érzelmektől összeszorult a torka. – Csodálatos este. – Megnyalta az ajkát, és megszorította a férfi kezét. – Nagyszerű este. Te jó ég, már majdnem sír. Érzi, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Már nem kell más, csak egy kedves szó vagy egy szívből jövő, meleg pillantás, és nem tudja visszatartani a meghatottságot. Olyan erősen küzdött a könnyekkel, hogy csak akkor vette észre, hogy Chase feláll, amikor a férfi már megfogta a kezét, és húzni kezdte. Zavarodottan rápillantott, felállt ő is, és hagyta, hogy a fiú a derekára tegye a kezét, majd átvezesse a helyiségen. Az érzés egyszerre volt megnyugtató és izgató. Átölelték egymást, és táncoltak a zenére, amelyet éppen akkor kezdett el játszani a sarokban a háromtagú zenekar. – Szerelmes pillantás. Chloe meglepetten nézett fel a fiúra. – Ez a szám. – A zenekarra pillantott, majd ismét Chase-re, és megrázta a fejét. – Mintha csak tudnák… A hangja elcsuklott, mielőtt befejezhette volna a mondatot. Pedig be kell fejeznie. Be kell vallania magának és Chase-nek. Annyira erőtlen volt a hangja, hogy nem volt benne biztos, Chase egyáltalán hallja-e őt, és azt suttogta: – Mintha csak tudnák, hogyan nézel rám. Hogy mindig milyen tekintettel néztél rám. És most, miután látta a szőlőben az első este róla készített felvételt, már tudta, hogy ő is pont úgy nézett mindig a fiúra. Szerelemmel. Ahogy a nagy és erős test ölelésében érezte a férfi szívének dobogását, belefúrta az

arcát Chase vállába… és végre hagyta, hogy megeredjenek a könnyei. *** Chase még sosem érezte korábban, hogy szinte a szíve is kihagy a meghatottságtól, ahogy Chloe halkan sír, miközben táncoltak. Mindent meg akar adni a nőnek. Le akarja győzni az őt üldöző összes sárkányt. Szorosan magához akarja ölelni, hogy soha ne engedje el. Mondta neki, hogy szereti, de a lány még mindig azt hiszi, el kell mennie tőle, hogy bebizonyíthassa magának, elég erős. Chloe azt mondta, hogy az este nagyszerű, de sír. Ő egész életében mindig is tudta, hogy mit kell tennie. A nők nem jelentettek igazi kihívást a számára, de tudta, hogy csak azért, mert korábban nem nagyon törődött velük. Egész addig, amíg bele nem szeretett Chloéba. Azt kívánta, hogy bárcsak lenne valami egyszerű válasz, hogy meg tudná győzni magát, nem kell más, csak le kell szerelni a volt férjet, hogy ne árthasson többet a nőnek, és miután eloszlatta a Chloe nyugodt életét veszélyeztető fenyegetést, máris minden jó lesz. De hányszor történt már, hogy a fivéreivel megbosszult valamilyen, az egyik húgát ért sérelmet, és végül mégis ők lettek a rossz fiúk, mert a húga rájuk támadt. „Már nem vagyok kisbaba! Mikor fogjátok hagyni, hogy kiálljak a magam igazáért?” Hogy az ördögbe engedheti el a lányt, és hagyhatja, hogy azt tegye, amit szükségesnek vél? És mennyire vívja ki Chloe utálatát, ha nem lesz képes elengedni őt?

Tizennyolcadik fejezet Mire a szám véget ért, Chloénak, hála istennek, sikerült erőt vennie az érzelmein. Örült, hogy nem sok smink van rajta, és gyorsan letörölte a könnyeit, miközben Chase kivezette őt a szép, levendula- és rozmaringillatú teraszra, amely mellett még egy bocsapálya is volt a színes golyókkal játszott játékhoz. – Gyerekkoromban imádtam ezt a játékot nézni – mondta a lány, hogy megpróbáljon újra a szokásos módon viselkedni, miután sokáig sírt Chase vállán. – Kijártam a parkba, ahol több ilyen pálya is volt, és figyeltem, ahogy a családok játszanak. – Te is játszottál? Megrázta a fejét. – Igazából nem. Csak a gazdag családoknál voltak meg hozzá a kellékek, és néhánynál még pálya is volt a kertben. De amikor senki nem volt ott, én is játszottam teniszlabdákkal, amelyeket itt-ott összeszedtem. Elengedte Chase kezét, lement az üres, homokos pályára, és felvette az egyik nehéz golyót. – Ezek azok a szép golyók, amelyeket másoknál láttam. – Halkan elnevette magát. – Ha annak idején bárki meglátott volna, azt gondolhatta volna, hogy a játék paródiáját mutatom be a teniszlabdáimmal. Meglepődött, amikor Chase levette a zakóját, és feltűrte az inge ujját. – Mutasd meg, hogyan kell játszani. Chloe már majdnem azt válaszolta, hogy egyáltalán nem úgy tervezte, hogy a minden képzeletet felülmúlóan romantikus este végén golyókkal kezdenek gurigázni a homokban, hogy ki ér el jobb eredményt. De nem pont ezt szereti Chase-ben – hogy nincsenek szigorúan betartandó szabályok az életében? Nincs benne olyan, hogy a szokás azt kívánja, és nincs olyan, hogy muszáj. És ami a legfontosabb, olyan sincs, hogy nem illik. Levette a magas sarkú cipőjét, hogy ne süllyedjen el a homokban, és felvette a kis fehér golyót. – Ez a cél. Feldobjuk, és meglátjuk majd, hogy melyikünk tudja a legjobban megközelíteni egy golyóval. – Felvett egy kék golyót, és vigyorogva odaadta a fiúnak. – Mivel te vagy a férfi, a tiéd lesz a kék. Chase rátette a kezét a golyóra, és nemcsak elvette, de közben valahogy a lányt is

közelebb húzta magához. A szájuk szinte azonnal összeért a már ismerős módon, de az érzés, ennek ellenére, igencsak meglepő volt. Chloe önkéntelenül is átkarolta a fiú nyakát, és lábujjhegyre állt, hogy viszonozza a csókot. Amikor egy elhaladó autó hangja az eszébe juttatta, hogy közterületen vannak egy pihenőközpontban, erőt vett magán, és távolabb húzódott a bűnösen csodálatos szájtól. Chase végigsimított a lány alsó ajkán. – Már most tetszik a játék. Chloe elpirult a szavakból áradó melegségtől, noha már egyáltalán nem volt oka rá, hogy Chase előtt bármiért is elpiruljon. Főleg azok után, hogy hány különböző módon szeretkeztek már, és hányszor érezte magán a férfi kezét és száját. Valami azonban azt mondta neki, hogy mindig is el fog pirulni, és valamennyi idegesség mindig lesz benne, valahányszor a férfi ránéz a forró és átható pillantásával. Annyira szeretett volna a jövőbe látni, és szerette volna elképzelni, hogy az milyen lehetne, vagy milyen jó lenne, ha olyan kislányokról és kisfiúkról álmodozhatna, akik Chase-re hasonlítanak. Ezt azonban nem teheti. Pusztán csak együtt lehetnek, azon az estén. – Mondd el, hogyan lehet pontokat szerezni – mondta Chase, és ezzel visszarántotta őt a veszélyes gondolatoktól. Elmagyarázta, hogy akinek a golyója a legközelebb kerül a célhoz, minden menetben egy pontot kap. – Van egy ötletem – mondta a fiú, miután ő meghatározta a szabályokat, és nem lehetett nem észrevenni a hangjában bujkáló gonosz árnyalatot. – Kíváncsian hallgatom. Valójában Chase társaságában lenni olyan csodálatosan izgalmas és felemelő érzés volt, hogy még az egyszerű játék is nagyobb élvezetet jelentett Chloe számára, mint korábban szinte bármi. Milyen lenne az élet vele? Akkor is mindegyik nap jobb lenne, mint az előző volt? Elmerült a gondolataiban, és hirtelen az érezte, hogy a fiú az álla alatti részt cirógatja. Felnézett rá, és a térde majdnem összecsuklott a Chase szemében csillogó vágytól – és szeretettől. – Akarod hallani az új játékszabályomat? – kérdezte a férfi érzelmektől fűtött hangon. – Valahányszor valaki pontot veszít, köteles csókot adni az ellenfelének? Chase szája közelebb került az övéhez, annyira, hogy szinte már alig volt köztük távolság.

– Milyen természetes gondolkodás – suttogta a fiú. Chloe minden eltökéltségére szükség volt, hogy visszavágjon. – Ezt persze most meg akarod változtatni, igaz? – És te? – kérdezte Chase, és már maga a kérdés izgató gondolatokat váltott ki. Te jó ég, és minderre egy bocsapálya közepén kerül sor Napában. – Igen. Alig mondta ki a szót, a férfi szája máris az övére tapadt, de túlságosan is kis időre. – Ha megnyerem ezt a játékot, akkor téged is megnyerlek éjszakára. Ha te nyersz, akkor én vagyok a tied éjszakára. Te jó ég, azon az estén nem egyszerű pontokért játszanak… egymás megszerzése a tét. A pajkos javaslattól Chloe azonnal melegséget érzett a gyomrában is, és a mellbimbóiban is. – Ha én nyerek – kezdte a férfi olyan hangon, hogy a lány ereiben gyorsabban és tüzesebben keringett a vér, mintha csak egy pohár tequilát ivott volna –, az enyém leszel ma éjszakára, és akármit, bármit tehetek veled. Érezte, hogy a meglepetéstől tátva marad a szája. – Akármit? – Akármit. Szent isten, ezt azért talán mégsem kellene. – Mindent? Chase beletúrt az egyik hajfürtjébe. – Mindent, Chloe. De hiszen már ez alatt az egy hét alatt sokkal vadabb dolgokat csinált Chase-zel, mint korábban egész életében. Szex a fürdőkádban. Szex a tornácon. Szex a fal mellett állva. Próbálta meggyőzni magát, hogy ennél több már nem lehet, de hasztalan. Tudta, hogy lehet. Már csak azért is, mert már ábrándozik róla. Hogy megteheti mindazt a tiltott dolgot, amelyekre valamikor vágyott, és amelyekről azt mondták neki, hogy nem szabad akarni őket. – És ha te nyersz, te elragadó Chloe, azt teszel velem, amit akarsz. Egek. Igazából nem is tudta, mit akar jobban. Nyerni… vagy veszíteni. *** Chase eddig még sosem próbálta ezt a játékot, de a testvéreivel gyakran játszott valami hasonlót, amikor kövekkel dobáltak célba. A játék elején biztosra vette, hogy nyerni fog.

Amikor a végső szakaszban Chloe tizennégy-tizenhárom arányban vezetett, azt mondta neki: – Kifejezetten tehetséges vagy. A lány rámosolygott. – Tudom. Chase élvezte, hogy a nő milyen játékos módon csókolja meg őt, ilyenkor még a sötét árnyékok is eltűnnek a szeméből. – Megpróbálod elvonni a figyelmemet? – kérdezte. – Megpróbálnám, ha szükséges lenne… A férfi már a karjába kapta, mielőtt ő befejezhette volna a mondatot. – Épp most adtál egy remek ötletet – mondta Chase. – Az édes, elragadó és puha szájat nézte. – Készülj fel rá, hogy elvonom valamivel a figyelmedet. – Találj ki valami hathatós módszert! – hangzott a felszólítás. – Te kérted – mondta a fiú, amit csók követett, és egy időre megfeledkeztek a játékról. Kész kínszenvedés volt a számára, hogy a saját terve szerint járjon el, és csak úgy elengedje a nőt. – Most te következel. Chloe tekintete kicsit ködös és kába volt. – Én? Mire? Chase rámosolygott, olyan ördögi mosollyal, amiből érezni lehetett, hogy minden a terve szerint alakul. Chloe tekintete kitisztult. – Igen, a játék. – Színlelten szigorú pillantással nézett fel. – Készülj a csúfos vereségre, Dögös hapsi. Ahogy azonban a férfi lehajolt, hogy felvegye a piros golyót, tudta, hogy Chloe már rég legyőzte őt. A lány az övé, ám ez fordítva is ugyanúgy elmondható. Nem arról van szó, hogy bármelyikük is uralná a másikat, vagy bármelyikük is érvényesítené az akaratát a másik fölött. Chloénak mindig fel kellett emelnie a ruhája szegélyét, valahányszor dobáshoz készült. A lábszára erős volt és gyönyörű, a lábfeje pedig csupasz, és szép a homokon. Chase a test minden egyes porcikáját kívánta, a lábujjaktól a szemöldökig. Mint ahogy a lány szívében sem volt olyan darab, amelyet ne imádott volna. – Igazán nem kellene így nézned rám.

– Hogyan? – kérdezte ő a legártatlanabb hangon. – Mintha te lennél a gonosz farkas, én pedig Piroska. – Hm – mondta Chase. – Van egy ötletem, hogy mit játszhatnánk még ma éjszaka. – Kis szünetet tartott. – Miután ezt a játékot megnyertem. Nagyon halkan hallotta a szavakat: – Csak szeretnéd megnyerni. Azután a lány elgurította a golyót. A golyó teljesen telibe találta az övét, amely kiesett a játékból. Chloe felegyenesedett, és olyan vidám – ugyanakkor szép, tiszta és angyali – tekintettel nézett rá, hogy ő alig tudta megállni, hogy ne essen térdre előtte a homokban, és ne kérje meg a kezét ott azonnal. – Már csak egy tökéletes dobás, és nyertem – jelentette be Chloe elégedetten. – És akkor az enyém vagy. Chase-nek kedve lett volna körbefutni a pályát, vagy átúszni a tavat. De Chloe mellett mindig is ezt érezte. Látta, hogy a lány keze remeg, miközben felveszi az utolsó piros golyót. Chloe rápillantott, egy darabig egymás szemébe néztek, majd újra a játékra koncentrált, és kecsesen útjára indította a golyót, minek eredményeként az rögtön a cél mellett állt meg. Chloe nyert. Azonban nem fordult győzedelmes pillantással őfelé, hanem csak állt, és a golyókat nézte. Végül csak megfordult, és azt mondta: – Azt hiszem, hogy már mennünk kell. Chase azt akarta mondani neki, hogy játék az egész. A karjába akarta őt kapni, és megnyugtatni, hogy már nincs miért aggódnia. Valami azonban nem engedte neki – ugyanaz az érzés, amely az elmúlt négy nap során nem engedte azt sem, hogy bemenjen a városba, és fülön csípje a nő volt férjét. Ismerte Chloe erejét, és attól a pillanattól fogva, hogy találkoztak az úton, tudta, hogy ez az erő milyen mélyen gyökerezik. Nem elég azonban, hogy ő ezt tudja. Chloénak magának is tisztában kell lennie a saját erejével. És hogy az iránta érzett szerelem sosem fogja csökkenteni ezt az erőt. Odalépett hozzá, és a karját nyújtotta. Utána pedig várt, hogy Chloe elhatározza, mit akar tenni az éjszaka során. Vajon az ő teljes szívét, testét és lelkét akarja-e majd győzelmi trófeaként?

A nő végül kinyújtotta a kezét, az ujjaik összefonódtak, és azt mondta: – Sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha te nyertél volna. – Tudom – felelte Chase –, de semmi esélyem nem lett volna melletted, hogy a szívemből merítsek erőt. – Kitartóan állta a lány tekintetét. – Egyetlen másodpercig sem.

Tizenkilencedik fejezet Akármit. Mindent. Chloe szája egész kiszáradt, miközben Marcus borászata felé mentek az autóval, és a szíve is egyre hevesebben dobogott. Több érvet is felhozott magának, hogy miért nem szabad aggódnia. 1. Már nem ijedt szűz lány. 2. Rengeteg alkalommal szeretkezett Chase-zel. 3. A férfi szereti őt. 4. És ő is egyre inkább érzi, hogy ez a szerelem kölcsönös. Egek, de hisz pont ez a probléma. Ő is szereti a fiút. Hirtelen arra gondolt, hogy vajon nem lenne-e könnyebb az esti szeretkezést úgy irányítani, ha nem szeretné a férfit, és csak két test kerülne össze, két száj és a végtagok, a kapcsolatból pedig teljesen hiányoznának az érzelmek. Pusztán csak szex lenne. Hiszen eredetileg ezt akarta. Legalábbis megpróbálta elhitetni magával, hogy csak ezt kívánja Chase-től. A szíve azonban mást érez. A szíve végig tudta, hogy mi után epekedik. És a szíve sosem tagadná, hogy mindig is a – tiszta és őszinte – szeretet hiányzott neki. Mindig azt akarta. Picit meg is lepődött, hogy Chase a visszaúton nem próbálja őt nyugtatni. Érezte a férfi aggodalmát, mint ahogy a belőle áradó vágyat is. Tudta, hogy a fiú most nem boldog, amiért az ő testében minden idegszál pattanásig feszült. De mégsem siet a megmentésére, nem próbálja eloszlatni az aggodalom felhőit, hanem hagyja, hogy ő maga birkózzon meg a helyzettel. De ezért is csak szeretni lehet, amiért bízik benne, hogy ő tudni fogja, mi a teendő, bár most éppen fogalma sincs róla. Ahogy áthaladtak a Sullivan Borászat kapuján, Chase megfogta a kezét, ő pedig azt tapasztalta, hogy az érintés hatására a bizalom és a szeretet érzése árad szét a testében,

és járja át a lelkét. Végre elmosolyodott, először azóta, hogy megnyerte a játékot, és rájött, milyen helyzetbe került. – Menjünk be! Csak annyira engedték el egymás kezét, hogy kiszálljanak az autóból. Annyira jó volt Chase mellett haladni, érezni az erejét és határozottságát. Nem várta meg, hogy a férfi kinyissa az ajtót, hanem ő fogta meg a kilincset, és ment be elsőként a nappali szobába. – Az első éjszakán, amikor idehoztál, féltem – ismerte be. Furcsa, de ez volt a vallomás könnyebbik része. A folytatás már nehezebb, méghozzá sokkal nehezebb. – De valahogy már akkor is kívántalak, pedig úgy gondoltam, hogy soha semmit nem tudok többé érezni. – Rátette a két kezét a fiú arcára. – Meg akartalak érinteni. – Végigsimított az ujjai hegyével Chase állán, majd az arccsontján, és végül beletúrt a hajába. – Tudni akartam, vajon akkor is úgy átforrósodik-e a bőröm tőled, mint most. – Lábujjhegyre állt, és közvetlenül a fiú szája előtt folytatta. – És akkor is annyira meg akartalak már kóstolni. Kicsit összeért az ajkuk, csak annyira, hogy érezni lehessen a férfin a vacsorára fogyasztott csokoládé és bor ízét. Leginkább azonban Chase íze volt… azé a csodálatos emberé, aki visszahozta őt az életbe. Végighúzta a kezét a férfi puha, sötét hajában, majd a tarkóján leengedte a válláig. – Le akartalak vetkőztetni, hogy tényleg olyan tökéletes vagy-e, mint amilyennek kinézel. – Ahogy hozzáfogott az ing kigombolásához, érezte a fiú szívének a dobogását. – Volt egy megérzésem, hogy igen – suttogta, ahogy centiméterről centiméterre tette szabaddá a mellkast. A fiú puszta bőréhez nyomta az ajkát, amivel elégedett, halk hangokat váltott ki, de Chase mégsem próbálta átvenni tőle az éjszaka irányítását. Nem tudta fékezni a keze remegését, miközben a gombok sorával birkózott. Kihúzta az ing szélét a nadrágból, majd lehúzta az inget a vállról, és a ruhadarab leesett a padlóra. – Még sosem volt rá esélyem, hogy igazából megnézzelek. – Már pusztán a szavaktól megereszkedtek, majd újra megfeszültek a hasizmok. – Picit feszültnek tűnsz – mormolta, és sokkal jobban élvezte a játék irányítását, mint eredetileg számított rá. Újra közelebb ment, rányomta a tenyerét a mellkasra, és gyengéd mozdulatokkal simogatni kezdte rajta az apró gödröcskéket és kidudorodásokat. – Így jobb? – kérdezte pajkos hangon. – Igen. A hazugság egyértelmű volt.

Elkeseredett vágy érződött belőle. Előrehajolt, a nyak és a váll találkozási pontjához nyomta az ajkát. – Akkor folytatnom kell. Megnyalta a bőrt, hogy nedves legyen, majd harapdálni kezdte. Egy pillanatra remekül el tudta képzelni, mit érezhet egy vámpír, és milyen nehéz lehetett Edwardnak megállnia, hogy ne mélyessze bele a fogait Bella húsába azokban a vámpírfilmekben, amelyeket annak idején látott. Chase újra felnyögött, ő pedig jól érezte az izmok remegését a tenyere alatt. Valahogy sikerült elhúznia a száját, és folytatni, amit már elkezdett. A férfi az övé arra az éjszakára. Kizárólag az övé. Minden gyűszűnyi örömet ki akar facsarni ezekből az értékes órákból, a Chase-zel töltött édes percekből. Rátette a kezét az övcsatra, és megkezdte a munkát a szíjjal. A fiú bőre mindenütt meleg volt, ahogy cirógatta, és halkan dúdolt az elégedettségtől. – Elragadó. – Chase bókja mindenütt kellemes melegséget váltott ki a testében, és ez a hőhullám egyenesen a szívéig hatolt. – Ahogy kinézel, miközben engem vetkőztetsz… – A fiú kis szünetet tartott, és várt, hogy egymás szemébe nézhessenek. – Esélyem sincs veled szemben, Chloe. Nagyot nyelt Chase tekintetének a láttán, mivel úgy érezte, mintha a fiú simogatná őt, miközben hozzá sem ér. A száj picit elterelte a figyelmét a vetkőztetésről, de megérte. A keze még mindig a szíjon volt, de lábujjhegyre állt, és lágyan megcsókolta. Mindketten tudták, hogy a csók ígéret azzal kapcsolatban, hogy mi jön még, és mire kell számítani addig, amíg a nap újra felkel a szőlők felett. Aprókat és szaporán lélegzett, ahogy hátrébb lépett, és minden figyelmét a nadrágra fordította. A cipzár rögtön azután szétnyílt, hogy ő széthúzta az övet, utána már csak a ruhadarabokat kellett egymás után leszedni. Nagy élvezettel figyelte, ahogy a nadrág is lehullik a padlóra. Chase kilépett belőle, és közelebb lépett hozzá, annyira, hogy ő a hasán érezhette az erekció melegét. Bűnösen szép látvány volt, ahogy a fiú alsónadrágban állt előtte. Ő azonban csak akkor lesz elégedett, ha azt is leveszi, mint ahogy a férfi is lehámozta róla azokat a védőrétegeket, amelyekkel ő próbálta körbevenni magát. Valahányszor szeretkeztek, Chase nem csak a ruháit vette le róla; lassan és fokozatosan

a félelmeitől is megszabadította. A habozástól. A régóta benne élő hitétől, hogy már sosem részesülhet ilyen csodálatos férfi szeretetében. És most le akarta tépni a kis vászondarabot… ám ugyanakkor lassan is akarta végezni a műveletet, hogy Chase felfedezésének minden pillanatát kiélvezhesse. A keze végül függetlenedett az agyától, és mindkét hüvelykujját beakasztotta az alsónadrág szélébe. A szövetet át kellett húznia az erekción, és miután ezzel végzett, megbűvölten szemlélte a látványt. – Olyasmire ösztökélsz, amit már nagyon régóta nem tettem. A fiúnak ki sem kellett mondania az Akkor tedd meg szavakat, ő úgy is hallotta őket. A hangtalan noszogatásra sem volt szükség, hogy térdre ereszkedjen. És ahhoz már végképp nem volt szüksége bátorításra, hogy előrehajoljon, és a kemény testrészhez nyomja a nyelvét. – Chloe. A kezet, melyet a fiú egész addig maga mellett tartott, most a hajában érezte. Éhesnek, vadnak, és átkozottul boldognak érezte magát, hogy az ajka Chase testét érinti. Ha egy hete valaki azt mondja neki, hogy újra élvezni fogja egy férfi – a bolygón akármilyen férfi – társaságát, az illetőt bizonyíthatóan őrültnek tartotta volna. De még az elragadó érzésnél is jobb Chase ízét érezni, miközben a férfi keze a haján van, és tudni, hogy micsoda határtalan örömöt okozhat neki a nyelvével és a fogával. Miközben elég nagyra nyitotta a száját, hogy az erekciót az ajkai közé vegye, a combizmok is megfeszültek, és szinte kőkeménnyé váltak ott, ahol a fiú lábába kapaszkodott. A férfi öröme az övé is volt, ahogy egyre jobban magában érezte őt. Egyértelmű, hogy Chase átengedi neki a kezdeményezést, és bár imádni kell őt ezért, ő mégis azt akarja, hogy a fiú végre elveszítse az önuralmát, és átadja magát a vágyainak. Onnan már a női ösztönök irányították minden mozdulatát. Az egyik kezét levette a combról, hogy megmarkolja az erekció alatti, egyre keményebb húst, a másikat pedig a vastag hímtagra fonta. A nyelve apró köröket írt le az érzékeny bőrön. – Itt abba kell hagynod – hallotta a szavakat valahonnan távolról. – Már nem sokáig bírom tartani. Ő azonban nem akarja, hogy Chase bármit is visszatartson. Annak ellenére, hogy milyen jó lenne lehúzni őt magához a padlóra, ahol ráereszkedhetne, és teljesen magába fogadhatná, most mégis inkább mást akar. Ezért nem hagyott abba semmit, hanem egyszerűen önmagát adta, és minden szempontból kielégítette a férfit, aki megmutatta neki, hogy az örömnek nincsenek

határai. Érezte, ahogy a kezében tartott hímtag egyre nagyobb és vastagabb lesz, és a nyelvén is megtapasztalta a felajzottságot. Azonban ennél is többet akart, mindent meg szeretett volna kapni, ezért újra a szájába vette az erekciót, és nem törődött vele, hogy ezzel milyen hatást válthat ki. Egy másodperccel később a férfi gyönyörrel teli nyögését szerelmi vallomás követte, egy olyan fogadalom, amely az egész helyiséget betöltötte, miközben az erekció lüktetni kezdett a lány ajkai között. A száját nagyobbra kellett nyitnia a hirtelen mozdulatok miatt, ahogy a megvastagodott hímtag teljesen kitöltötte, és nekiszorult a szájpadlásnak, miközben a fiú megadott neki mindent, amit csak akart, mert elvesztette maga felett az uralmat. És ahogy Chloe ott térdelt a férfit átölelve, ő is megszabadult az önuralom minden maradványától. *** Chase igazán nem készült rá, hogy Chloe győzelme azzal fog járni, hogy a lány, miután megkapta őt egy éjszakára, a szájával, a nyelvével és a kezével szinte az eszétől is megfosztja őt. Isten az égben, hiszen alig áll a lábán, miután az egész életében valaha tapasztalt, leghevesebb kielégülésben volt része. Amikor végre ki tudta nyitni a szemét, lenézett, Chloe pedig olyan édes mosollyal térdelt előtte, ami meghazudtolta azt, amit a lány éppen tett vele. A tekintetében felajzottság csillogott, mint ahogy őbenne is hasonló érzés bujkált. – Csodálatos ízed van. A nő hangja érzelmektől fűtött volt. És boldog. Mintha az égvilágon mindent megkapott volna a szájában, amire valaha is vágyott. Valahányszor összekerülnek, Chloe valamilyen módon mindig elveszi az eszét. Akár hetven évet is eltölthetnének együtt, akkor se tudna betelni az előtte térdelő, elragadó nővel. Chloe lassan felállt, édes, mégis érzéki módon hozzádörgölődzött, és azt mondta: – Annyira örülök, hogy én nyertem. Rögtön ezután nyalogatni kezdte a mellkasát. Az átélt élmények hatására talán le kellett volna ülnie legalább pár percre, de elég volt a nyelv néhány mozdulata, és érezte, hogy máris lüktet a vér az ágyékéban.

Megfogta a nő csípőjét, és miközben a tenyerében érezte a lágy húst, odahúzta őt az egyik combjára. A mozdulattól a forró lélegzet új hullámát érezte meg a mellkasán, ahogy Chloe a kéjes érzéstől elragadtatottan felsóhajtott. Még mindig a nő irányítja az éjszakát, ám neki is mindenképpen meg kell őt érintenie, hogy legalább egy keveset viszonozni tudjon a kapott gyönyörből. Chloe az ő combján mozgott szétterpesztett lábbal, és a mellkas másik oldalát kezdte nyalogatni. Érezni lehetett, hogy mekkora benne a vágy, amit a nedvesség is kellő mértékben bizonyított. Chase korábban úgy vélte, kellően felkészült az éjszakára, hogy átadja magát neki, a lány semmi meglepővel nem tud neki szolgálni. Milyen buta volt. Közel két évtizeden keresztül korlátlan szexben volt része modellekkel és színésznőkkel, ám még ennyi tapasztalat sem készítette fel az érzésre, hogy olyan nővel szeretkezik, akibe tényleg szerelmes. Pillanatról pillanatra jött rá, hogy a szerelem mindent megváltoztat. Minden nagyobbá válik. Jobbá. Sokkal édesebbé. – Chase? Lepillantott, és egy olyan nőt látott, aki a hihetetlen gyönyör béklyóival kötözte őt meg éppen, miközben teljes eltökéltséggel nézett rá. És reménnyel. – Tudom, hogy ezek után most mit akarok. Milyen szerencse, hogy épp az előbb történt meg a kielégülése, mert egyszerűen felrobbant volna a lány hangjából áradó fűtött vágyakozástól. – Akármit megkaphatsz – fogadta meg. – Mindent – ígérte. – Amit akarok… A nő nem fejezte be a mondatot, mintha hirtelen elfogyott volna a tüdejéből a levegő, és bizonytalanság költözött a pillantásába. – Mondd el, Chloe. Mondd el, hogy mit akarsz. Szeretném megadni neked, hogy a tiéd legyen. Az utolsó szavak hallatán a női szempár elkerekedett, és Chase tudta, hogy a megjegyzés célba talált. – Meg akarom adni magam neked. – A lány nagy levegőt vett, kicsit bizonytalanul. –

Azt akarom… – Érezni lehetett, hogy ismét megijedt valamitől. A bátor, elragadó lány, aki az előbb olyan határozottan, habozás nélkül vette a szájába a férfiasságát. – Azt akarom, hogy kötözz meg. Chase még lélegzetet venni is elfelejtett, mintha egy pillanatig nem emlékezett volna rá, azt hogyan kell csinálni. A mai éjszaka nemcsak a szexről szól, hanem sokkal többről, és ő ezt tudja. Már rögtön az elején tudta. Sok mindent azonban nem tudott, például azt sem, hogy a lány aznap este az utolsó korlátot is lebontja, amelyet korábban a teste – és a szíve – köré épített. Azt akarta mondani neki, hogy igazán nincs szükség a megadásra, mert a nő már úgyis a legbátrabb személy, akit valaha is ismert, de mielőtt kinyithatta volna a száját, a lány felnézett, mintha csak hallotta volna a ki nem mondott szavakat. – Ez az én éjszakám. Az enyém vagy. Bármit tehetek, és mindent megtehetek – mondta. A hangjába visszatért az eltökéltség. – Most ezt akarom. – A kezük összekapcsolódott. – Erre van szükségem. – Szeretlek. A férfi lehajolt, és megcsókolta őt. Utána még egyszer. Majd harmadszor is. – Most menjünk, és próbáljuk ki, hogy milyen erősek az ágy tartóoszlopai. A nő tekintete egész sötét lett a gerjedelemtől… és a félelemtől, hogy teljesen szakít a múltjával. Teljesen mindegy, Chase tudta, hogy megmutatja neki, milyen jó dolog lehet átadni az irányítást valaki olyannak, akit szeretünk, és aki szeret minket. – Igen – suttogta Chloe, és megszorította a fiú kezét. – Kérlek.

Huszadik fejezet Chloe lába a földbe gyökerezett a hálószoba bejáratánál, miközben Chase feléje fordult és azt nézte, hogy ő mennyire erősen fogja a kezét. – Chloe? Tudta, hogy erősnek kell lennie – nemcsak a férfi kedvéért, de a maga megelégedésére is –, és azt mondta: – Bízom benned. A szíve azonban inkább azt suttogta, hogy szeretlek. Megérezte a nagy, meleg kezet az arcán, ahogy az végigsimított rajta. A két száj is összeért, és a fiúé úgy tapadt az övére, mintha az a legízletesebb borral töltött serleg lenne. – Mennyire édes vagy. Chase nyelve végigcsúszott az alsó ajkán, ő pedig megremegett az élvezettől, ahogy a fiú folytatta: – És milyen bátor. Nem érezte bátornak magát. Olyan érzése volt inkább, mintha színésznő lenne, aki nem áll készen a szerep eljátszására. Ő azonban most nem mozifilmben játszik szerepet. Ez nem tévéműsor, amelyet biztonságos távolságból figyelhet. Ez az ő élete. Olyan élet, amelynek az irányítását újra a kezébe kell vennie, minden szempontból. – Mutasd meg, hogy milyen jó lehet, Chase. Mutasd meg, hogy milyen jónak kellene lennie. A férfi erre a karjába kapta, méghozzá olyan hirtelen, hogy ő alig kapott levegőt. Élvezte, hogy a férfi karjában lehet, és mindig biztonságban érezheti magát Chase társaságában. A fiú visszavitte őt a nagy helyiségbe, az ágyhoz. Nem tette le azonnal, mivel egyértelműen az volt a szándéka, hogy előbb csókokkal oszlatja el a félelmét. Amikor végül mégis letette, először nagyon furcsa volt a test melegének és az izmok keménységének a hiánya. Chase őt nézte. A tekintete az arcáról lassan a mellek domborulatára siklott, mely halmok szinte fájdalmasan izgatott állapotban voltak a ruha selyme alatt. A szoknya jóval a térde fölé csúszott a combján, és a férfi végre odanyúlt, hogy megérintse a lábát. A tenyerét végighúzta az egyik lábszáron, fel a bokától, egészen

a comb érzékeny részéig. Felsóhajtott a gyönyörtől, és megemelte a csípőjét, hogy erősebben érezze magán a kezet, többet kínáljon fel a testéből, és hogy minden porcikáját fel tudja ajánlani. – El tudod képzelni, hogy milyen érzés lesz számomra, ha meztelenül látlak, ahogy engem vársz? Azt tudni, hogy kellő mértékben bízol bennem? A gerjedelem heves hulláma tört rá az ölében. Nem tudott válaszolni, mert bizonyára semmi más szót nem talált volna rá, csak azt, hogy „kérlek”. Korábban megfogadta, hogy soha semmiért nem fog férfinak könyörögni, ám Chase esetében nem könyörgésről volt szó; a teste – a lelke – akar és követel valamit, valami olyasmit, amit már olyan régóta megtagadott magától. Akkor Chase keze már a ruha szegélyén volt, és a férfi egyre magasabbra emelte a szövetet a combja, a dereka, végül pedig a melle fölé. Nem is volt szükség a felszólításra, hogy emelje fel a karját, mivel ő azt önkéntelenül is megtette, hogy segítsen levenni a szép ruhát. Majd meghalt a vágytól, hogy meztelenül lehessen a fiú előtt, hogy újra összeérhessen a bőrük. Chase tekintete egyszerre mindenütt ott volt – az arcán, a mellén, és a már teljesen átnedvesedett tangabugyin. – Még sosem éreztem ennél nagyobb vágyat, hogy fényképet készítsek valakiről. Chase tudta, hogy egyetlen férfinak sem lenne szabad megengednie, hogy lefényképezze őt, amikor meztelen. Meg kellett volna lepődnie a saját szavain, de a Chase-be és a férfi jóságába vetett bizalma olyan nagy volt, hogy egy pillanatig sem habozott, amikor azt mondta: – Megbízom benned, Chase. – Ne! Senkiben se bízz! – A kéz lecsúszott a csípőjére, és a férfi egyértelműen a magáénak érezte őt. – Ha bárki bármikor megtalálná a képeket, ha rajtam kívül bárki más így látna, meg kellene ölnöm az illetőt. A szeretet érzése éppen kezdte szavak formáját ölteni, de mielőtt ezeket kimondhatta volna, a férfi máris húzni kezdte róla a tangabugyit, végig az ő lábán, és végül ledobta a padlóra, arra a szép ruhára, amelyet neki szerzett. – Előbb meg kell hogy kötözzelek, és csak utána tehetem meg veled, amit pedig annyira szeretnék. Chloe más esetben várt volna, de ez most az ő éjszakája volt. És ő irányít mindent. – Megnyertelek a játékban – emlékeztette a fiút, és amikor az ránézett, a pupillája hatalmasra tágult a vágytól.

– Igen, megnyertél – mondta halkan, és a heves érzelmekről árulkodó szavak a bőre szinte minden négyzetcentiméterét lángra gyújtották. – Mindent meg kell tenned, amit csak akarok. – Megnyalta az ajkát, ráharapott az alsóra, és folytatta. – Kivétel nélkül mindent. Mialatt ezt mondta, Chase a lábára tette a kezét, és finoman széthúzta a combokat. – Nézd, milyen elragadó vagy – mondta, és minden szóból a szenvedély tüze sütött. Végignézett a meztelen testén, a férfi után sóvárgó húson. Szédítő érzés volt, hogy ez a szép férfi most teljes egészében az övé. És nem csak azért, mert ő nyert a játékban. A szerelméről biztosította. És ő annyira el akarja azt fogadni. – Kóstolj meg, Chase. A szavak a suttogásnál alig voltak hangosabbak, és először nem is volt biztos benne, hogy a fiú hallotta, de ahogy a férfikéz megindult a térdétől, felfelé a combján, és egyre közelebb ért a nemi szervéhez, neki már egyszerűen vissza kellett fojtani a lélegzetét, egészen addig a csodálatos pillanatig, amíg a kéz célba nem ért. Igen, oda, a megfelelő helyre. Továbbra is nézni akarta, ahogy a kéz a testén van, mert olyan hihetetlen izgalomba került a bőrén lassan tovasikló, nagy kéz látványától, de az izmai nem engedelmeskedtek a gyönyörtől. A lába teljesen szétnyílt az ágyon, a szeme pedig lecsukódott, miközben a fejét leengedte a párnára, és nyögött a kéjes élvezettől. Az ujjak újra és újra kiváltották nála azt az érzést, amely szinte a teljes kielégülést jelentette, de a határvonalat még nem lépte át. Felemelte a csípőjét, hogy jobban magán érezze a kezet, de ahogy a fiú folytatta az incselkedést, és közben a hasában érzett meleg is egyre fokozódott, már majdnem könyörgött, hogy megkaphassa, amit annyira akar. És akkor az eszébe jutott, hogy mit felejt el mindig: hiszen ez az ő éjszakája. Valahogy kellő erőt gyűjtött, nekidőlt a párnának, kinyitotta a szemét, és azt mondta: – Arra kértelek, hogy kóstolj meg, és ne játssz velem. Látta a tekintet gonosz csillogását, és tudta, hogy Chase várja a további utasításokat. Összerezzent az izgalmas, gyönyörűséges és dekadens gondolatoktól, hogy mit akarhat még. Már éppen a száját akarta kinyitni, hogy a fiút a feladat folytatására utasítsa, amikor az lassan kivette az ujját a lábai közül, és a szájához emelte.

Te jó ég, szinte nem hitt a szemének, hogy Chase lenyalja az ő izgatottsága bizonyítékát az ujjáról. – Ezt akartad? Így akartad, hogy megkóstoljalak? Azonnal válaszolt volna, ha a fiú keze nem csúszik vissza rögtön a két lába közé, hogy az izgalom újabb heves hullámát váltsa ki nála. Lépést akart tartani az izgató évődés folyamatával, de képtelen volt rá. Először kicsit meg kellett nyugodnia, hogy újra világosan tudjon gondolkodni. – Vigyázz, hogy mit csinálsz velem, Chase. A válasz öblös hangú, mély dörmögés volt, miközben ő újra megemelte a testét, hogy jobban magán érezze a kezet, és hogy többet kapjon az örömből. És akkor a férfi megszólalt: – Határozottan elragadó vagy, Chloe. Az adott pillanatban már a puszta hang, a tekintetben tükröződő fény, és a kifejezés elragadtatottsága majdnem elegendő volt ahhoz, hogy felrobbanjon benne a kéjes érzések bombája. Egy pillanattal később azonban már semmire sem tudott gondolni, csak a teljes eksztázisra. Levegőt is alig kapott, képtelen volt bármit megfogalmazni szavakban, de nem is kellett a férfit emlékeztetni az eredeti utasítására, mert Chase forró és izgató szája már ott volt a lába között, még mielőtt ő magához tért volna az elsöprő erejű, fergeteges orgazmusból. Felemelte a csípőjét, majd beletúrt a férfi hajába, és újra boldogan kiáltott fel. Szinte hihetetlen, hogy máris újra eljut ahhoz az állapothoz, amikor minden érzés hirtelen elszabadul benne. Készülhetett volna ugyan valami ilyesmire, de nem számolt Chase-zel. Nem számított rá, hogy a felizgatott testén végigszántó nyelv olyan nagyszerű és édes érzést vált ki belőle. Bűnösen édes érzést. Le kellett néznie, és ismét ki kellett nyitnia a szemét, hogy figyelje, a fiú szeretete milyen formában nyilvánul meg. Nyilvánvaló, hogy minden mozdulatuk – minden gondolatuk – teljes szinkronban volt, mert ahogy a férfi végighúzta a nyelvét a testén, felnézett rá. A tekintetében izgalom, vágy és gerjedelem tükröződött. És annyi szeretet, hogy nem is volt másra szükség, csak a nyelv egy újabb mozdulatára, és őbenne ismét elszabadult minden. A bőre csúszós volt az izzadságtól, a szíve pedig

még sosem dobogott annyira hevesen, miközben a fiú az izgalmak olyan mezsgyéjére vezette őt el, amelyről korábban nem is álmodhatott. Egész addig, amíg Chase először meg nem érintette őt. És meg nem csókolta. Amíg szerelemre nem gyúlt iránta. Amikor végre újra levegőt kapott, azt mondta: – Ennek talán már elégnek kellene lennie számomra. – Közben a férfi felkapta őt, úgy, hogy lágy csókokat tudott nyomni a hasára és a melle alatti részre, és dédelgette a karja közt. – Igazán nem kellene többre vágynom. – De… – vetette ellen a fiú, és a nyelve eltávolodott a köldökétől, de csak azért, hogy rögtön harapdálni kezdje körülötte a bőrt. – Mégis vágyom rá – vallotta be. – Még ennél is többet akarok, Chase. Tudta, hogy mi fog következni. A férfi föléje ereszkedik, ő a karjával és a lábával is átfogja, és az övé lesz, méghozzá azon a módon, amelyre már annyira vágyott. Ehelyett Chase leszállt az ágyról, és az öltözőszekrény fiókjához ment. Kivett belőle négy csodálatos szövetdarabot, amilyet ő addig talán még nem is látott. – Számodra tettem el őket – mondta, ahogy visszament az ágyhoz. – Reméltem, hogy használni tudod őket a foltvarráshoz. Chloe kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a szövetet. – Chase. – A szemében könnyek gyűltek. Az ajándék a legcsodálatosabb volt, amelyet valaha is kapott. – Nem tudom, hogy mit is mondhatnék. – Mégis tudta. – Köszön… A férfi rámosolygott, és a szája máris ott volt az ő ajkán, mielőtt a mondandót be lehetett volna fejezni. – Később is ráérsz megköszönni, miután még pár gyönyörteljes sikolyt előcsaltam belőled – incselkedett, és az egyik puha szövet szélét végighúzta a mellén. – Ki gondolta volna, hogy ma éjszaka ezeknek a szöveteknek ilyen nagy hasznát vesszük? Chloe érezte, hogy szaporábban lélegzik. Hiszen azért jöttek a hálószobába, hogy a fiú megkötözze őt, de már szinte el is felejtette. – Ezekkel fogsz megkötözni? Újabb, bűnösen elragadó mosoly és bólintás. – Most jó kislánynak kell lenned, és nem szabad nagyon erősen ráncigálnod őket, amikor ismét kiváltom nálad az orgazmust, nehogy elszakadjanak. Chase az ijedt tekintete láttán lehajolt, hogy újra megcsókolja. – Csak tréfáltam, kedvesem. Úgy ráncigálod őket, ahogy akarod. Add át magad az

orgazmus örömének! Kapsz még szép szöveteket. Chloe olyan erősen koncentrált az elhangzottakra, amit a férfi a mély és izgató hangján mondott, hogy alig érezte, amint Chase felemeli a kezét, és ráköti a szövetet a csuklójára. Utána viszont már tudatában volt annak, ami történt, és a teste is azonnal megfeszült. A mozdulatok lassultak, a kötözés helyett inkább a csukló simogatása lett belőlük, ez pedig nyugtatóan hatott. El akarta terelni a gondolatait a félelmeiről, és megszólalt: – Mondj még valamit! Most mivel akarod újra kiváltani nálam az orgazmust? Tetszett neki, ahogy a fiú meglepetten elneveti magát. – Biztos vagy benne, hogy tudni akarod? Mire a kérdés elhangzott, már a jobb csuklója is hozzá volt kötve az ágy tartóoszlopához. Te jó ég. Ő most már semmiben sem biztos, csak abban, hogy folytatnia kell a dolgot, akármi történik is. Nem hagyhatja ki a szex örömeit. Ragaszkodik hozzá, és tudja, hogy Chase sosem ártana neki. Hiszen szereti őt. Könnyebb lett volna, ha becsukja a szemét, amíg Chase elvégzi a munkát a csuklón és a bokán, de nem akart kimaradni a látványból. Éppen ezért nem is várta meg, hogy felemelje a kezét, hanem ő maga nyújtotta. Jutalmul mosolyt kapott, amit még egy hirtelen lélegzetvétel is követett, mivel szándékosan nekinyomta a csípőjét a férfi erekciójának, amikor az arrébb csúszott, hogy a másik kezét is megkötözze. – Hála istennek, hogy most éppen megkötözlek, mert igencsak nehéz helyzetben találnám magam – jegyezte meg Chase halkan. Chloe el sem tudta hinni, hogy az elhangzott kijelentés nevetést vált ki belőle, hiszen az adott helyzetben a pánik érzése lenne a természetes reakció. – Most húzd meg a szövetet! A lába még nem volt megkötve, de a férfi a két csuklóját már az ágy tartóoszlopához kötötte, tehát nem tudna elszaladni, és semmilyen módon nem tudná védeni magát. Várt a pánik érzésére, mivel tudta, hogy ilyesmit kell tapasztalnia. Ez bármelyik másodpercben eluralkodhat rajta, ő pedig könyörögni kezdhet, hogy oldják el a kötelékeit, hogy visszatérhessen a biztonságba, ahol nem kell elnyomnia a félelemérzését. De ahogy teltek a másodpercek, csak kellemes melegséget érzett, ahogy Chase finoman cirógatta a derekát, a csípőjét és az arcát. És csak azt tudta, hogy a férfi úgy néz rá, mintha ő lenne az egyedüli személy a világon, aki számít.

És akkor jött rá valamire, amit már sokkal korábban észre kellett volna vennie: Chase is legalább annyira fél, mint ő. Attól fél, hogy ő nem tudja majd viszonozni a szerelmét. Megölelte volna, ha képes rá, ha a keze nincs összekötve a feje fölött. – Megijesztettél, Chase. A fiú egy másodpercig se habozott, és máris elkezdte őt kioldozni. – Nem – mondta, bár meglehetősen kiszáradt a szája. – Nem a kezemen lévő csomókkal. A férfikéz megmerevedett a csuklóján. – Chloe, drágaságom, ezt most igazán nem kell kipróbálnod. Olyan érzése volt, mintha sírás fojtogatná. – Higgy nekem – mondta. – Szükségem van rá. Becsukta a szemét, de Chase, ettől függetlenül, mindenütt ott volt: az illata, a lélegzésének a hangja, a csupasz bőrének a melege. A szerelem. Egyszer már elsuttogta ezt a szót a férfi nyakában. Képtelen volt magában tartani, különösen úgy, hogy a sok gyönyörűség hatására már nem bírta fékezni az érzelmeit. Ott volt az ajkán, mint valami néma fogadalom, amelyet olyan embernek tesz, akitől képtelen távol maradni. Készült a kérésre, hogy mondja ki újra hangosan. Chase azonban sosem a szabályok szerint játszott, és most sem ahhoz ragaszkodott, hogy vallja be a vele kapcsolatos érzéseit, hanem ismét csak meglepte. Áthelyezte a testsúlyát a matracon, és gyengéden simogatni kezdte őt a combján, majd tovább lefelé a térdén át, egészen a bokájáig. Döbbenten nyitotta ki a szemét. Hiszen már épp a szerelmét készült megvallani, erre a férfi nem tesz mást, csak folytatja a megkötözését. De hiszen annyira csodálatos érezni, ahogy a fiú széthúzza a combjait, és látni, ahogy lehajol, és forró csókot nyom pont oda, középre, majd folytatja a kötözést a bokáján. – Pompás ízed van – jegyezte meg Chase szinte csak futólag, és amikor a nyelve újra végighaladt a testén, amitől minden érzékszerve izgalommal telítődött, felpattant volna, ha nem lett volna lekötözve. – Annyira elragadó vagy – mormolta, miközben a forró és izzadt bőrbe nyomta a száját. – És mindig jól reagálsz az érintésemre. Chloe megmozdította a még le nem kötözött lábát, hogy még inkább szabaddá tegye

magát. – Már csak egy maradt – mondta Chase halkan, ő pedig éppen készült felfogni a kijelentés értelmét, már szinte teljesen megkötözve, amikor megérezte magában a belé hatoló nyelvet. A testében minden arra a pontra koncentrált, amely már a robbanás határán volt. Még levegőt venni is elfelejtett, nem gondolkodott, és nem törődött a félelmével, még akkor sem, amikor a fiú megfordult, és a másik bokáját is megkötözte. Nem adott azonban időt az idegeinek, nehogy kis időre is elveszítsék az elektromos töltöttséget, mert ahogy a férfi befejezte a kötözést, a szája máris ott volt a combok között, ő pedig több gyönyört kapott tőle, mint amit nő egyáltalán el tud képzelni. És nem azért küzdött a kötelékeivel, hogy megszabaduljon a nyelv pajkos mozdulataitól, a fiú ujjainak ördögi érintésétől, amitől lángra gyúlt belül a teste, és nem azért, mert megijedt és félt… nem, egyszerűen csak azért rángatta a kötelékeit, mert remek érzés volt, és tudta, hogy így teljesen átadja magát, százszázalékos bizalommal odaadja magát annak az embernek, akit szeret. Aki már kétszer kiváltotta nála az orgazmust, de nem számít, mert érzi, hogy sosem tudna betelni vele. Nyögést és könyörgést hallott a szobában, de annyira távol járt gondolatban, hogy mire észrevette, hogy a hangok tőle származnak, belső énje már újra az érzéki robbanás szélén volt, amely olyan hatalmas erővel következett be, hogy mindössze egyvalami maradt meg a tudatában. – Szeretlek. A szó újra és újra elhagyta az ajkát, amíg Chase ott nem termett mellette, és amíg ő is ugyanazt a szót nem mondta vele együtt, azután pedig csókolgatták egymást, és megtörtént a behatolás is, őt pedig olyan melegség árasztotta el, hogy úgy érezte, az egész teste lángra gyúl. A kezét és a lábát ugyan nem tudta használni, de valahogy közelebb érezte magát a férfihoz, mint valaha. Chase térdelő helyzetet vett fel mellette, kicsit arrébb csúszott, ő pedig végignézhetett a saját meztelen testén, amelyen a saját izzadsága a férfiéval keveredett. – Nézd csak, milyen elragadó vagy, Chloe. És milyen bátor is. A férfi nem noszogatta őt korábban, amikor a szeretlek szó kicsúszott az ajkán; egyszerűen csak engedte, hogy a félelem magától elmúljon. A combja kellően széttárt helyzetben volt kikötve, ezért jól látta, ahogy Chase lassan beléhatol, majd újra kicsúszik belőle. A mozdulat elképzelhetetlenül szép volt.

Hihetetlenül érzéki. – Miképp lehetséges, hogy te vagy kikötve – kezdte Chase enyhén reszkető hangon –, és mégis én vagyok az, aki szinte megbénul a csodálattól? Még egy férfit sem ismert, aki ennyire őszinte lett volna az érzéseit és érzelmeit illetően. El sem tudta képzelni, hogy ilyesmi lehetséges. Chase sokkal több, mint az ő fényes páncélú lovagja. Kész csoda, és az övé. – Szeretlek. – A határtalan gyönyör mellett boldogság töltötte el a testét. – Annyira szeretlek. Az egész olyan gyorsan történt, hogy alig érzékelte, de máris meglazultak a kötelékek. Ők pedig egymást átölelve henteregtek, míg végül ő került felülre. Lenézett, és egy olyan férfit látott maga alatt, akinek sikerült megtalálnia egy szívet, amely annyira mélyen volt eltemetve, mintha már nem is létezne többé. Végül is a fiú tekintetében tükröződő imádat – amely időtlennek és öröknek ígérkezett – volt az, ami megadta neki a végső lökést az érzelmek világában. És egyenesen Chase szerető karjaiba taszította őt.

Huszonegyedik fejezet Chloe úgy ébredt, hogy a lábuk összefonódott, Chase pedig őt nézte, ahogy felkönyökölt mellette, és megszólalt: – Jó reggelt! Álmosnak érezte magát, de ugyanakkor hihetetlenül elégedett is volt. – Szervusz! Chase gyengéden odanyúlt a homlokához, félrehúzta a haját, és bár a mozdulat rendkívül óvatos volt, nagy feszültséget lehetett belőle érezni. Az éjszaka egyenesen hihetetlen volt, az elejétől fogva egészen a végéig, ő pedig alig tudott lépést tartani vele, a határtalan gyönyörrel, amit az váltott ki, hogy Chase ott van vele. A pompás, romantikus vacsora. A mókás játék a bocsapályán. Utána pedig a bűnösen édes szeretkezés, és az azzal járó heves eksztázis, olyan, amilyet korábban el sem tudott volna képzelni. Újra ki kellett mondania: – Szeretlek. A fiú arckifejezéséből és az izmaiból a feszültség utolsó szikrája is eltűnt, ahogy lenézett rá, majd a szájuk is egybeforrt, és ő egyszerűen nem kapott levegőt. Arrébb húzódott az ágyon, és nekitámaszkodott a fejtámlának. A lepedő nem takarta el a mellét, de most az illemszabályok számítottak a legkevésbé. Érezte, hogy gondolatban zuhan valahová, hogy a dolgok csak komplikáltabbá válnak… de minden, amit tapasztal, olyan hirtelen jött, hogy alig képes feldolgozni a rárontó érzéseket. – Nem akarom, hogy elmenj. – Chase szenvedélyes szavai egészen a lelke legmélyéig hatoltak. – Szeretlek. – A kezük egymásra csúszott. – És te is szeretsz engem. – Chase, én… A fiú az ajkára tette az ujját. – Még egyvalamit el akarok mondani. Nem folytatta, és bólintott. – Tudom, hogy be akarsz valamit bizonyítani magadnak, de semmit nem kell bizonyítanod. Tüneményes nő vagy, a legédesebb és legerősebb személy, akit eddig szerencsém volt ismerni. A legkisebb kétségem sincs, hogy mindennel meg tudsz birkózni

saját magad. – Az arcát cirógatta, és neki át kellett adnia magát a melegségnek. A férfi szeretetének. – Hagyd, hogy segítsek neked. Hagyd, hogy melletted legyek. Hagyd, hogy meghatványozzam az erődet. Egész éjszaka a fiú karjai között aludt, és tudat alatt végig azon gondolkodott, hogyan birkózhat meg mindennel. Nem győzött csodálkozni, hogy Chase minden mosolya mennyire édes, a csókjai mennyire forrók, milyen jó vele, és milyen csodálatos érzés hallani a szerelmes szavait. Próbálta meggyőzni magát, hogy talán mégis el kellene mennie, mert erre van szüksége, hogy felmérje a saját erejét. De a szeretet – a Chase iránt érzett, tagadhatatlan szeretet – mindent megváltoztatott. Különösen a makacs hitét, hogy egyedül kell szorítóba lépnie annak bizonyítására, hogy erős, és annak bizonyítására, hogy nem áldozat. Milyen buta gondolat volt. Ettől a férfitól csak bolond menne el. Egyszer már meglehetősen bolond módon viselkedett, de tanult a tévedéséből. Nem fordul el az ilyen tiszta, és ennyire valódi szeretettől. – Azon az első éjszakán, amikor rám találtál – kezdte halkan –, biztos voltam benne, hogy sosem bízhatok meg többé férfiban. Tudtam, hogy lehetetlen volna. Ám akkor megjelentél az életemben, és mindent a feje tetejére állítottál. És hirtelen mindent meg kellett kérdőjeleznem, amit tudtam vagy hittem. – Megrázta a fejét. – Nem akartam feltenni magamnak azokat a kérdéseket. Nem akartam elkövetni a hibát, hogy újra remélek valamit. Nem akartam újra a rosszban hinni. Könnyebb, sokkal könnyebb volt ragaszkodni a régi érzésekhez. Könnyebb volt azt mondani magamnak – neked –, hogy a kapcsolatunk csak testi. Valami magyarázatot kellett találnom, hogy miért nem utasítom el az érintésedet, a csókjaidat. Akkor jött rá, hogy meztelenül fekszik az ágyban Chase mellett, miközben feltárja a legmélyebb gondolatait, az utolsó titkokat, és ebben semmi kivetnivalót nem talál. Hiszen már semmit nem akar rejtegetni. Innentől fogva teljes mértékben a férfinak adja a testét. A szívét. És a lelkét. – Azt hiszem, hogy közben végig tudtam, hogy a kapcsolatunk nem pusztán testi. Azt hiszem, hogy közben végig tudtam, hogy semmi nem akadályozhatja meg, hogy beléd szeressek. Teljesen mindegy, hányszor próbáltam elhitetni magammal, hogy elmegyek, hogy el kell mennem, és a magam útját kell járnom a boldoguláshoz, a szívem közben majd megszakadt a gondolatra, hogy elhagylak. Azt gondoltam, hogy csak egyedül lehetek erős, ha a magam lábán állok, és nem kell támaszkodnom senkire, és akkor te elkezdtél

beszélni a családodról. Figyeltelek Marcus társaságában, és láttam, hogyan működsz együtt mindenben a csapatod tagjaival. Megmutattad nekem, hogy az igazi erőt abból kapjuk, ha megtanuljuk, hogyan bízhatunk ismét másokban. Ezért most elég bátor akarok lenni, hogy újra szeretni tudjak. Közelebb húzódott Chase-hez. A lepedő teljesen lecsúszott a derekáról, ahogy letérdelt a fiú előtt az ágyon, és megérezte a szívén a férfikezet. – Még mindig erősebb, még mindig jobb akarok lenni… de melletted már így is a legerősebb és a legjobb vagyok. A szeretetedtől úgy érzem, hogy megtalálhatom magamban azt a nőt, akit éveken át annyira kerestem. – Már a könnyei hullottak, egyre szaporábban, ahogy megvallotta az igazi érzéseit. – Tudom, hogy hamarosan el kell hagynunk ezt az álomvilágot, de téged nem akarlak elhagyni. Se most, se később. Soha. A szíve olyan hevesen dobogott, hogy úgy érezte, talán ki kellene tennie a fehér lepedőre, amíg várja a választ. Chase azonban nem szólt semmit. Az ember, akit ő olyan hihetetlen mértékben szeret, csendben volt. Egyszerűen csak az ölébe vette őt, és ott tartotta. Mintha minden álma hirtelen valóra vált volna, Chloe nevetni szeretett volna örömében. Könnyekkel szerette volna megköszönni a benne rejtőző kislánynak, hogy nem mondott le a melegség iránti vágyról, a szép álomról. És szeretni akarta a férfit, aki a szívét összekapcsolta az övével. Finoman harapdálni kezdte a fiú ajkát. Megharapta egyszer, kétszer, háromszor. Mindegyik szerelmes harapásnál érezte, ahogy Chase férfiassága egyre keményebb és nagyobb lesz az ő ágyékánál. Nem gondolta, hogy a továbbiakban bármilyen vágyát el kellene rejtenie, ezért csak felemelkedett egy picit, hogy helyet biztosítson az erekciónak, majd lassan, kéjes lassúsággal ráereszkedett. Az teljesen kitöltötte őt, ő pedig már attól a pillanattól fogva várta ezt az érzést, hogy a „Jó reggelt!” szavak elhangzottak a fiú ajkáról. Bár egyértelmű volt, hogy milyen nehéz Chase számára megőrizni a nyugalmát, ennek ellenére átengedte neki a kezdeményezést a szeretkezés mezsgyéjén. Ámde milyen pompás érzés, amikor a fiú elveszíti az önuralmát! És ő mennyire kívánja, hogy ez újra bekövetkezzen, amikor már semmire sem gondolnak, és egyikőjük sem aggódik semmiért. – Tegnap – kezdte, miközben majdnem teljesen felemelkedett az őt kitöltő férfiasságról –, emlékszel, amikor a számban éreztelek? Visszaereszkedett, és az erekció hevesen lüktetni kezdett benne, amitől kis híján bekövetkezett nála a belső robbanás.

– Egyszerűen csodálatos voltál, Chloe. A szavak érzelmi gyötrődést árulnak el, gondolta, miközben lassan ismét feljebb emelkedett. – Melyik rész tetszett a legjobban? – kérdezte a legártatlanabb hangon. – Amikor térdeltem előtted? – Tágra nyílt, pajkos tekintettel nézte a férfit. – Vagy mikor nézhetted, hogy teljesen megtöltöd a számat? És akkor újra megérezte a férfi tüdejéből kitörni készülő hangok vibrálását, de a szájuk abban a pillanatban összeforrt egy hosszú, érzéki csókban. Egy másodperccel később már a hátán feküdt, a karja pedig a feje fölött, ahogy Chase odaszorította a csuklójánál fogva. Többször egymás után beléhatolt, ő pedig átfogta a lábával a csípőjét, hogy még inkább magában érezhesse, egyre mélyebben. Semmi félelem nem volt benne a póz miatt, de mielőtt el tudta volna mondani, hogy milyen jó, és milyen közel van már a teljes kielégüléshez, a fiú megmerevedett benne. – Soha nem akarok elvenni semmit, amit nem akarsz odaadni. De annyira kívánlak, és olyan nagy szükségem van rád, hogy egy nap elveszíthetem az önuralmamat. Milyen nagyszerű, hogy a fiú olyan óvatosan bánik a szívével még akkor is, amikor már pillanatokon belül elveszítik az uralmat a testük fölött. De ő már tudja, hogy nincs szüksége ezekre a szünetekre. Nincs szüksége semmi megnyugtatásra, hogy biztonságban van. – Imádom, amikor elveszíted magad fölött az uralmat. Imádom, hogy ilyesmire kényszerítelek. Imádom, hogy megoszthatom veled mindazt, amit elképzelek, hogy időnként megkötözöl, máskor pedig te várod megkötözött állapotban, hogy a tested minden négyzetcentiméterét végignyalogassam. – Sosem bocsátanám meg magamnak, ha átlépnék egy határt, Chloe. – Nincsenek határok, Chase. Nincsenek korlátok. Nincs szükségünk rájuk. Ezt már tudom, mivel minden csókban a szerelem van – a fiú ajkához nyomta a száját –, minden apró harapást a szerelem irányít – megharapta a vállat, és rányomta a nyelvét a fogak nyomára –, és a szerelem ösztökél, hogy könyörögjek, hogy teljesen tegyél a magadévá. Gyorsabban. – A hüvelyizmával megszorította az erekciót, hogy egyértelművé tegye a kérést. Belenézett a szép, mosolygósan zöld szempárba, amelyből mindig csodálat tükröződött… és szerelem. – Elolvadok a karodban, és kifejezetten élvezem. Tegyél teljesen a magadévá, Chase. Forgass ki az érzéseimből! – Megnyalta a férfi ajkát, és folytatta. – Lépd át a határt. Ezt

akarom most. Alighogy kimondta a kérést, minden összefolyt előtte, mert a férfi megfordította őt az ágyon, hogy a keze és a lába került alulra. Te jó ég, gondolta, ahogy most hátulról jött a behatolás. Megmarkolta a lepedőt, és úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle, hogy Chase teljesen a magáévá tegye. A kéz a csípőjéről felcsúszott a mellére, majd le a lába közé, amivel a gyönyör legnagyszerűbb útját járta be. Mennyire élvezi, amikor a férfi átlép egy határon, és a korlátokat pozdorjává zúzza. Chloéban már semmi félelem nem volt, hogy valaki uralkodik felette, és Chase sem fogta vissza magát, attól tartva, hogy túl nagy tempót diktál. Nem maradt már más bennük, csak a bizalom édes érzése. *** A zuhanyozás olyan nagyszerű volt és olyan sokáig tartott, hogy a víz már egész hideg lett, mire Chase végül kimosta a sampont Chloe hajából. A nő akkor azt mondta: – Telefonálok a rendőrségre, és megteszem a feljelentést. Rendelkezni fognak, hogy a volt férjem nem jöhet a közelembe. Tudom, hogy azonnal telefonálnom kellett volna. Nem mintha szégyelltem volna elmondani, hogy mi történt velem. Tudom, hogy semmit nem kell szégyellnem. – A tekintete elkomorult, majd folytatta. – Talán arra gondoltam inkább, hogy számíthattam volna rá, mi fog történni. Ha látom annak idején, hogy milyen dühöt váltok ki a távozásommal, akkor bizonyára megtehettem volna a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket. Chase arra gondolt, hogy ha valaha is szemtől szembe kerül azzal a gazemberrel, nagyon nehéz lesz visszatartania magát, hogy ne ölje meg. – Olyan jó vagy, édes és erős, hogy mindent megtehetsz, Chloe. Egy dolgot leszámítva. Nem hibáztathatod magad mások gyengeségéért. – Már tudom. Az előző esti vacsoránál Chase nem mutatta meg az összes fényképet róla. Most odament a fotóstáskákhoz, és előhúzott egy újabb csomó felvételt. – Ezeket is rólad készítettem. Bizonyítéknak. Chloe elvette őket, és gyorsan átnézte a különböző felvételeket, amelyeket a fiú titokban készített az arcán lévő zúzódásokról az első nap. – Eszembe juthatott volna, hogy megkérjelek rá. De… – Itt megállt, és nagy levegőt vett. – Még nem tudtam világosan gondolkodni, hogy mit is kell tennem. – A mosoly

picike volt, de legalább egy futó pillanatra már feltűnt az arcán. – Köszönöm, hogy neked az eszedbe jutott, és helyettem is gondolkodtál, amikor én nem tudtam. – A férfi felé nyújtotta a kezét. – Ott ülnél mellettem, amíg telefonálok a rendőrségre? Chase már éppen azt akarta mondani, hogy annál sokkal többet tesz. A fivéreivel együtt gondoskodni fog róla, hogy a volt férj ne mehessen többé Chloe közelébe. Ehelyett azonban bement vele a konyhába, odaadta neki a telefont, és fogta a kezét. Amikor a beszélgetés végre befejeződött, Chloe zaklatottnak látszott. – Mondtam már, hogy milyen bátor vagy ma reggel? – Én is szeretlek – hangzott a válasz. Chase ölbe vette őt, és legszívesebben örökre úgy tartotta volna. A hallgatás azonban azzal a veszéllyel jár, hogy Chloe fejében újra és újra lejátszódik mindaz, amit az előbb elmondott a rendőrségnek. – Végre együtt kell reggeliznünk. A lány meglepetten emelte fel a fejét. – Reggeli? – Megtapasztalhatod egy újabb adottságomat. Színlelten buja tekintettel emlékeztette a lányt, hogy milyen adottságot tapasztalt meg éppen az előbb. Amikor Chloe felállt az öléből, őneki egy pillanatra hiányzott a meleg puhaság, de amikor felvett egy virágmintás kötényt, boldogan látta a női arcra visszatérő mosolyt. – Esküszöm, hogy egy szót se fogok szólni vattacukorról – mondta a lány kuncogva, miközben ő megfordult, hogy Chloe megköthesse hátul a kötényt. Amikor újra egymással szemben álltak, a nő szemében, hála istennek, vidámság bujkált. – Még mindig kifejezetten Dögös hapsi vagy. – Felvett egy ollót a konyhaszekrényről. – Mi lenne, ha hoznék pár virágot a nagyon szép kötényedhez? Gyorsan hátraugrott, mielőtt a fiú rásózhatott volna a formás hátsó felére. Chase határozottan élvezte a nevetését, és azt mondta: – Piroskának most már talán ki kellene mennie, mielőtt a farkas megmutatja neki, hogy nem csak palacsintára éhes. Chloe az „Ígéret, puszta ígéret” szavakat mondta, és még az ajtóban is nevetett. Chase sokáig nézett utána, és magában hálát adott a sorsnak, hogy a legnagyobb áldás, amelyet valaha is kapott, az a nő, akit igazán szeret. A lány aznap reggel azt mondta neki, hogy nem aggódik a határok átlépése miatt. És ezt nemcsak szavakkal hozta a tudomására, de az egész testével mutatta, hogy mit akar adni,

és mit kell elfogadni tőle; ő azonban tudta, hogy egész biztos lesznek alkalmak, amikor összezördülhetnek: ha a nő nevében tesz valamit meggondolatlanul. A fivérei és ő is többször tapasztaltak ilyet a húgaikkal, pedig csak védeni akarták őket. És nem azért, mert idősebbek, és úgy érezték, hogy tudják, mit kell tenni. Chase tisztában volt vele, hogy a jövőben minden bizonnyal lesznek pillanatok, amikor mindketten mást akarnak majd, de azt is tudta, hogy a szerelmük elég erős, hogy átvészelje az apróbb konfliktusokat. És határozottan kellemes érzés lesz, ahogy a jövőben a „határok” átlépéséről fognak beszélgetni. Elvigyorodott, ahogy lisztet hozott a kamrából, majd tojást és tejet vett ki a hűtőszekrényből. Először a palacsintával kápráztatja el a lányt… utána pedig valami teljesen más módon, amitől Chloe sosem fogja elfelejteni az együtt elfogyasztott reggelit.

Huszonkettedik fejezet Chloe olyan sokáig gondolt borzalommal a rendőrségi telefonhívásra, hogy úgy vélte, utána órákig vagy talán napokig görcsben lesz a gyomra. Ennek ellenére nem érezte gyengének magát, és még csak nem is remegett. Pont ellenkezőleg. Sokkal lazább volt, és úgy vélte, hogy akár a hegyre is könnyedén fel tudna szaladni, és még csak ki sem fulladna tőle. A vendégház előtti levendula virágzott, és érezni lehetett az illatát, ahogy a nap melegen tűzött le rá – a virágokra és a Napa Valley egész területét beborító szőlőre. Elmosolyodott, odalépett az ollóval az egyik növényhez, és már éppen le akart vágni egy vastag fürtöt, amikor maga mögött hangot hallott. Csak egy pillanatba telt rájönnie, hogy Chase nem lopakodhatott utána, de az alatt az idő alatt már a szájára szorult egy kéz, amely elől nem tudott elugrani. Az olló kiesett a kezéből, ahogy egy férfi erősen magához rántotta őt. – Te kis szajha. Láttam, ahogy édes kettesben voltál azzal a fickóval. Dean. De hogyan talált rá? És hogy jutott be az ültetvényre? A kaput távkapcsolóval lehet kinyitni. Bár ezek a kérdések egymás után merültek fel benne, Chloe tudta, hogy a rájuk adott válaszoknak abban a pillanatban semmi jelentőségük sincs. Csak az számít, hogy Dean bejutott. És egyértelmű, hogy ártani akar neki. Újra. Küzdött a pánik érzése ellen. Ha hagyja, hogy a félelem legyen úrrá rajta, akkor nem tud tisztán gondolkodni arról, hogy miképp védekezhet. Hogy miképp küzdhet az életéért. Hagyta, hogy a félelem helyett a düh vegyen erőt rajta. Ezúttal nem fog megfutamodni. Nem, soha többé nem szalad el. Az exférje keze sima volt és izzadt, ahogy az arcát markolta, és közben a fülébe sziszegett: – Könyörögsz neki, hogy mocskos dolgokat tegyen meg neked, te koszos ringyó? A férfi most dühösebb volt, mint akkor, az ő lakásában. A büszkesége ugyancsak mély sebet kaphatott, amikor hozzávágta a festékesdobozt. És mivel olyan sok évet éltek együtt, Chloe tudta, hogyan működik a férfi agya: mivel ő nem ment még el a rendőrségre,

bizonyára túlságosan is fél bármit elmondani arról, hogy mi történt valójában vele. Tudta, hogy Dean mit vár most tőle. Hogy fogadja el, amit kap. Arra számít, hogy meghunyászkodik. Pont úgy, mint az együtt töltött évek során. A házasságuk alatt még erőszakot sem kellett alkalmaznia vele szemben, és mindent elért. Elég volt a tekintetével éreztetnie, hogy ő semmit nem ér – és ő ezt el is hitte. Most viszont már tudja jól, hogy mennyit ér. És kicsoda valójában. A lenézettséget helyzeti előnnyé alakította, és amilyen erősen csak tudott, beleharapott a férfi tenyerébe. Megérezte a vért a szájában, ahogy a volt férje felüvöltött a fájdalomtól. Az alkalmat kihasználva maga mögé rúgott. Nagyon remélte, hogy a nemi szervet találja el, és lehajolt, hogy felvegye az ollót. Már majdnem elérte, amikor a hajánál fogva visszarántották, olyan erősen, hogy könnybe lábadt a szeme. Valahogy legyűrte a fájdalom kiáltását, mivel tudta, hogy Dean mennyire élvezné. – Sikerült megtalálnom az autódat, és megvesztegettem az autómentő vezetőjét, hogy mondja meg, hol vette fel – hencegett a férfi. – Azt mondta, hogy ebből a borászatból érkezett a hívás, de nem gondoltam volna, hogy máris ágyban leszel egy fickóval, mire ideérek. – Újra megrántotta a haját, olyan erősen, hogy a látása szinte elhomályosult a fájdalomtól. – Mondd el, hogy mit csináltok most együtt. Méghozzá rögvest! Tudta, hogy mi történne, ha elmondaná az igazságot. A férfi újra megütné. Látni rajta, hogy mennyire ez a szándéka. Te jó ég, az első alkalommal is nagyon fájdalmas volt, de tudta, hogy csak pár centivel kell közelebb jutnia az ollóhoz. És akkor már gondoskodni fog róla, hogy nála legyen az irányítás. Méghozzá állandó jelleggel. Pimasz vigyorra húzta a száját, és azt mondta: – Nem tudnád elviselni a tudatot, hogy valaki milyen jó lehet. Mennyivel jobb nálad. Ahogy számított rá, az ököl lecsapott. Ő azonban most nem félt, és nem csak menekülni akart, mint azon a borzalmas éjszakán, amikor a volt férje rátört a lakásában. Nem tudott eléggé elmozdulni, hogy teljesen elkerülje a csapást, de az ütés sokkja eltörpült a győzelemérzet mellett, ahogy pár másodperccel később sikerült a kezébe kaparintani az ollót. A férfi ökle már újra lendült, amikor ő hirtelen lehajolt, megfordult, és az olló hegyes végét fordította az ellen az ember ellen, akinek egykor fogadalmat tett a családja előtt, pusztán azért, mert nem volt elég bátor, hogy bízzon az érzéseiben és a szívében.

Végre azonban már bízik a szívében, a fene egye meg. Végre tud szeretni. És nem hagyja, hogy bárki elvegye tőle ezt a szeretetet, amelyet megérdemel. Amikor az olló hegyével lecsapott az arcra, amelyet azon a bizonyos estén a festékesdobozzal vett célba, amikor a férfi rátámadt a lakásában, Dean felüvöltött a fájdalomtól, és hátratántorodott… egyenesen Chase elé. Chase ökle telibe találta a volt férj állkapcsát, és a csontot érő csont hangja szinte visszhangzott a korábban csendes szőlőskertben. Dean szeme majdhogynem kifordult, ahogy hátraesett, de Chase nem hagyta abba, és folytatta az öklözést, hogy a férfi végül már úgy nézett ki, mint egy mutatványosbódé játék figurája, amelyet mindenki kedvére püfölhet. Chloe agyának mélyén egy – igencsak gyenge és erőtlen – hang azt mondta, hogy meg kell fékeznie Chase-t, mielőtt a fiú maradandó károsodást okoz. Már éppen szólni akart, amikor Dean lába összecsuklott. A férfi lerogyott a földre, és abból ítélve, hogy a koponyája milyen erős hanggal csapódott neki a talajnak, arra lehetett számítani, hogy eszméletlen, de még pislogott, és fájdalmasan nyögött, ahogy vér folyt a szájából. Chase egy pillanattal később letérdelt mellé, és megragadta a torkát. – Kérjen bocsánatot Chloétól! A lány még sosem látta ilyennek Chase-t, hogy a fiú a dühtől teljesen elveszíti az önuralmát. Igen, mindig is tudta jól, hogy milyen erős fizikumú a szeretője, mégis megdöbbentő volt nézni, ahogy éppen őt védte. Amikor az exférj nem kért bocsánatot elég gyorsan, Chase megszorította a kezét Dean torkán, annyira, hogy köhögést váltott ki belőle. – Egyetlen lehetőséget adok még magának, hogy bocsánatot kérjen. Dean tekintete kezdett elhomályosulni, de Chase nem hagyta, hogy elájuljon, és addig rázta, amíg a férfi ismét nyögni nem kezdett. – Kérjen bocsánatot most azonnal, vagy készüljön a legrosszabbra! A Chase hangjából érződő fenyegetés hatására Dean kinyitotta a szemét, és ránézett a nőre. – Elnézést kérek, Chloe. A lány szólni sem tudott, csak bólintott. Deant újra az ájulás kerülgette, de Chase megrázta. – Még nem végeztünk, te seggfej. Chloe még sosem látta a volt férjét annyira szánalmasnak. Az arcán vér volt, és

zúzódások éktelenkedtek rajta, ő maga sírt, az orrából folyó takony pedig földdel keveredett. – Van még mersze újra a nő közelébe kerülni? Chase a kérdést úgy nyomatékosította, hogy Dean fejét többször beleverte a földbe. – Nincs. – Dean már szipogott. – Soha többé nem háborgatom őt. A szeme végre kifordult, és elvesztette az eszméletét. Teljesen elájult. Chloe a volt férjét nézte, aki a földön feküdt, és gyengébbnek tűnt számára, mint korábban bármikor, miközben Chase meleg keze az ő arcát simogatta gyengéden. Ránézett a fiúra, aki magához ölelte. – Chloe, kedvesem. Megütött. Újra. Ő most azonban nem az arcával törődött, mivel gondolatban még mindig hallotta a csontok félelmetes recsegését, valahányszor Chase ökle lecsapott Deanre. – Remélem, hogy nincs baja a kezednek. – Acélból vagyok, és nem vattacukorból, emlékszel? – mondta a férfi kis mosollyal az arcán. – Az öklöm ennél jóval több csapást is elvisel minden gond nélkül. – Érezni lehetett belőle a dühöt és az ő biztonsága iránti aggodalmat. – A véres kézért bőven kárpótol az elégedettség, hogy ez az alak soha többé nem fog a közeledbe kerülni. Tudta, hogy Chase jóval több sebet akar okozni Deannek azért, amit a volt férje tett vele – nemcsak az arcán lévő zúzódásokért, de azért is, amiért évekig parancsolgatott neki… és nem szerette úgy, ahogy kellett volna. Megfogta Chase mindkét kezét, és a szívéhez szorította. – Azt mondtad, hogy bármit megtennél értem. – Bármit – erősítette meg a fiú. – Nem ér annyit. Nem érdemel több dühöt a részedről. Nem ér annyit, hogy megsértsd a kezed a kemény fején, mivel szükséged van az ujjaidra a szép fényképek készítéséhez. Hangos, lemondó lélegzet tört elő Chase szép szájából. – Nem bírnám elviselni, ha csak úgy hagynám, hogy elmenjen, Chloe. Azt tudni, hogy fájdalmat okozott neked, és nem fizet meg érte. – De mégis megteszed, ugye? Békén hagyod. Az én kedvemért. Nézte, ahogy a fiú küzd a saját indulataival, és csak jobban szerette őt, amiért annyira vigyázni akar rá. Végre Chase azt mondta, amire számítani lehetett. – Bármit, kedvesem. Bármit megteszek érted. Ő erre lábujjhegyre állt, hogy a szájuk majdnem összeért.

– Tudom. És én is bármit megteszek érted. Chase szájához nyomta az ajkát, és suttogva folytatta: – Mindent. Pár másodperccel később megfogta a fiútól kapott mobiltelefont, és felhívta a rendőrséget, hogy jöjjenek ki azonnal. És bár nem hagyta, hogy Chase darabokra tépje Deant, úgy, ahogy egyértelműen kedve lett volna hozzá, az ellen már semmi kifogása nem volt, hogy a férfi erős kötelekkel megkötözze a volt férjet. A kötelek kellően erősek voltak, hogy Dean ne tudjon kiszabadulni belőlük. Chloe és Chase, a férfi fájdalmas nyögéseivel mit sem törődve, átment a verandára, ahonnan szemmel tarthatták az exférjet, amíg a rendőrök meg nem érkeznek. A lány tudta, hogy Chase pár másodpercnél tovább nem akarja őt magára hagyni, és a fiú szinte elképzelhetetlen gyorsasággal surrant be a konyhába jégért. Ölbe vette őt, és az arcára szorította a jeget, mint az első éjszaka, amikor találkoztak, és azt mondta halkan: – Sajnálom, Chloe. Itt kellett volna lennem veled. – Nem a te hibád, hogy utánam jött. Ahogy mondtad korábban, egyikünk sem tudhatta, hogy mire készül. Abban viszont biztos vagyok, hogy többé nem fog nekem ártani. – Nem, nem fog – erősítette meg Chase halkan. – És tudod, hogy miért? – Mert szeretné a szájában tudni a fogakat, amelyeket meghagytál neki. És ha egyszer rájön, hogy még öt másik ököl is van, olyan, mint a tiéd… – Igazad van. Majd az eszét vesztette az ijedtségtől. De nem azért, amit tettem vele, vagy amit mondtam neki. – Mire gondolsz? A fiú rámosolygott. A mosolyban annyi szeretet – és tisztelet – volt, hogy Chloe lélegzete is elállt. – Azért nem fog neked ártani többé, kedvesem, mert fölébe kerekedtél. Nem is kellett volna megütnöm, hogy ne kerülhessen ismét a közeledbe. Addigra már megnyerted a csatát. Az olló ötlete nagyszerű volt. A célzás is. – Kicsit félszegnek tűnt. – Nem volt rá szükséged, hogy közbeavatkozzam, de nem tudtam fékezni magam. Főleg azért nem, mert egész héten valami ilyesmit szerettem volna tenni. Chloe nem törődött vele, hogy a vigyorgástól fáj az ismét megütött állkapcsa. A világ minden kincséért sem tartotta volna vissza a mosolyát. Chase hisz benne. És nincs egyedül. Végre ő is hisz magában.

– Tudod, hogy mire jöttem rá ezen a héten? – Hogy én vagyok a szex istene. A lányból előtörő nevetés mintha minden fájdalmat és kellemetlenséget elsöpört volna. – Igen, Dögös hapsi, határozottan te vagy a szex istene. De arra is rájöttem, hogy szeretem a csapatmunkát. Veled. Nem volt benne biztos, hogy látta-e már Chase-t boldogabbnak – még akkor sem, amikor azt mondta neki, hogy belészeretett. És ő is legalább annyira boldog volt. Ugyanis nem kizárólag melegségre vágyott egész életében… azt is szerette volna, ha valami nagyobb dologhoz tartozhat. Egy családhoz. Azt kívánta, hogy egy olyan család része lehessen, amelyik szereti őt. Mindig szereti. És mindig szeretni is fogja. Abban a pillanatban szirénák éles hangja hallatszott a Sullivan Borászat kapuján túlról, és másodperceken belül a rendőrautók is megérkeztek a vendégház elé. Chase végig fogta a kezét, amíg ő megtette a bejelentést a rendőröknek. Ezt hamarosan a rendőrségen is meg kell majd ismételnie, és Chase oda is elmegy vele. Miután figyelték, ahogy a rendőrök betuszkolják a volt férjet az egyik rendőrautó hátsó ülésére, Chase megkérdezte: – Hogy érzed magad? Egy pillanatra sem engedte el a kezét, és ahogy a rendőrautók elmentek, megfordult, a fiúhoz simult, és a széles mellkasára hajtotta a fejét. – Kicsit szomorú vagyok – ismerte be. – Annyi év… de folyton győzködni próbálom magam, hogy egyik sem volt hiábavaló. – Felemelte a fejét, hogy a szép szempárba nézhessen. – Mert tehozzád vezettek, Chase. Mielőtt felismerte volna, hogy a férfi mit tesz, Chase már térdre ereszkedett a kert közepén. Megfogta a levendulabokor egyik hajtását, és letörte a virágot. – Chloe Peterson, szeretlek. Hihetetlen örömmel hallotta a szavakat, amelyek határozott melegséggel és végtelen boldogsággal töltötték el a lelkét. De ha a fiú meg se szólal, ő még akkor is tudná, hogy Chase mit érez iránta. Elég pusztán a szemébe nézni. – Hozzám jössz feleségül? Chloénak már nem volt kétsége, hogy erős nő. És azt is tudta, hogy Chase mellett nem kell erősnek lennie. Ami kifejezetten jó dolog, mivel a lába már alig akarta megtartani, a szemében könnyek

gyűltek, és nem tudott mást tenni, csak bólintani és suttogni: – Igen. Chase gyengéden az ujjai köré fonta a levendulavirágot. Ahogy a fiú felállt és megcsókolta, Chloe teljesen meglepetten eszmélt rá, hogy a tündérmese mégsem ér véget. Hiszen csak most kezdődik.

Epilógus

Marcus Sullivan figyelte, ahogy Chase és Chloe San Franciscó-i, tetőtéri lakásában a felszolgálók tálcákkal járkálnak, a tálcákon az ő legjobb évjáratú boraival. Az eljegyzést egy hónapja jelentették be, és ma éjszaka osztják meg az örömöt a Sullivan-klán minden tagjával. Mindenki törölte vagy megváltoztatta a programját, hogy szabaddá tegye magát erre az estére. Még Smith is iderepült a hétvégére Olaszországból, ahol egy nagy költségvetéssel készülő filmet forgatott éppen. Chloe szülei egyértelmű meghatottságot éreztek, és nem pusztán azért, hogy egy híres filmsztárral találkozhatnak, de összejöhetnek a teljes Sullivan családdal, leszámítva Lorit, aki nem tudott elszabadulni egy új popsztárral készített videofelvételről. Az anyjuk, Mary, szinte egész este Chloe szülei mellett volt, hogy minden kétséget kizáróan biztos lehessen benne, jól érzik magukat. Marcus a többiektől kicsit távolabb örült, hogy az öccse élete jól alakul. Chase megfelelő nőt választott. Igazán tökéleteset. Úgy hajtott fel egy pohár bort, hogy az ízét szinte nem is érezte, és elvett egy másik pohárral a fiatal pincér tálcájáról, mielőtt az továbbléphetett volna. Sosem vitte túlzásba az ivást. A részegség nem tartozott hozzá az életstílusához, és mivel a borászat terén dolgozott, a kelleténél több alkohol fogyasztása nemcsak az egészségét veszélyeztette volna, hanem az üzletmenetet is. Aznap este azonban Marcus egy fikarcnyit sem törődött az üzlettel. Vagy azzal, hogy józan maradjon. Hogyan tehette ezt vele Jill, hogy ő kettesben találja… A második pohár bor is éppolyan gyorsan csúszott le a torkán, mint az első, és már a harmadikért nyúlt, amikor észrevette, hogy az anyja közeledik. Mary mindössze pár perccel korábban jelentette ki az egész társaság előtt, hogy mennyire boldog, amiért – végre – az egyik fia az oltár elé vezet valakit. Azt azonban nem mondta, hogy korábban mindig azt hitte, a legidősebb lesz az. Korábban Marcus is így gondolta, de már teljesen másképp látja a helyzetet. Már tudja, hogy az elmúlt két év, ami alatt Jillre várt, hogy a nő „kész” legyen a házasságra, elvesztegetett idő volt. Meg akarta állítani az anyját, és megjegyezte: – Remekül festenek így együtt, ugye? Mary mosolyogva nézett a boldog párra. – A lány tökéletesen megfelelő a számára. Erős, kreatív, elragadó teremtés.

Újra a fia felé fordította a tekintetét, és látta, hogy az a harmadik pohár bort is felhajtja. Marcus a legtöbb embernél jobban bírta az alkoholt, de nem szokott ilyen mennyiséget inni, méghozzá ilyen gyorsan. – Mi a baj, drágám? – Semmi. Mindketten tudták jól, hogy a válasz hazugság. Marcusnak távoznia kellett, mielőtt tönkreteszi az összejövetelt. – A jövő héten visszajövök a városba. Majd akkor meglátogatlak benneteket. Az anyja átölelte a vállát. – Jill is itt lesz… Abban a pillanatban Lori is beviharzott, még mindig a táncruhájában, ezért Mary nem tudta befejezni a mondatot. – Isten az égben, már kezdtem azt hinni, hogy sosem tudok elszabadulni a táncstúdióból! – Egy szempillantás alatt a fiatal párnál volt, és felkiáltott: – A leendő, új nővérem – és átölelte Chloét. – Csoportképet kell készítenünk! A családi eseményeken általában Chase feladata volt a fényképezés, de mivel azon az estén ő volt az ünnepelt, Mary Sullivan fényképészt szerződtetett az alkalomra. Miközben a fotós felvételeket készített a Sullivan és Peterson család tagjairól, Marcus feszengve állt a csoport szélén. Ahogy a képek elkészültek, azonnal távozott, mielőtt bárki megállíthatta volna. Már két éve nem volt egyéjszakás kalandja, és huszonnégy hónapot tékozolt el úgy, hogy nem vitt szép és a dologra hajlandó idegent az ágyába. Őrült módon feladta a pillanatnyi szex örömét a szerelem hazug ígéretéért cserébe. Nos, Marcus már kegyetlenül sokat tanult, és bölcsebb lett. És ma éjszaka bepótolja az elvesztegetett időt.

Copyright © 2011 Bella Andre Hungarian translation © Tóth Attila, 2014 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014 ISBN 978-963-383-257-8 Felelős kiadó Kepets András Szerkesztette Sepeghy Boldizsár Felelős szerkesztő Greskovits Endre Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez, digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli. Előkészületben: Menekülés a szerelemtől